Amikor először hangzott el a magyar himnusz szövege a Román Televízióban…
Történt ez több mint harminc évvel ezelőtt, 1991 őszén a bukaresti magyar adás műsorában, a magam tolmácsolásában, román nyelvű
feliratozással.
A történésnek az volt az előzménye, hogy szeptember 29-én, a Szent Mihály főangyal égi oltalma alatt álló gyulafehérvári ezeréves székesegyházban az erdélyi főegyházmegye első érsekének, Bálint Lajosnak az ünnepélyes beiktatásán záró momentumként orgonakísérettel elhangzott a magyar himnusz, ez pedig meglehetősen felkavarta a nacionalista román nézők érzékenységét, sértődötten szóvá is tették. Érsek uramtól azt a személyes megbízást, illetve feladatot kaptam, hogy utazzam le Bukarestbe és a román televízió hétfői magyar adásáben a „megsértett” román nézőket megnyugtatandó mondjam el, tulajdonképpen miről is szól ez a himnusz.
Ott és akkor elmondtam, hogy ez egy teljesen vallásos ihletésű költemény. Sőt, imádság! Nemzeti imádság! Nemzetünk közös imádsága. S mert imádság, senkit nem bánt, senki ellen nem irányul, senki ellen nem táplál bosszút. Nincs szó benne sem hadvezérről, sem királyról, sem császárról, sem köztársasági elnökről, hanem kifejezetten csak a gondviselő Istenről és az ő égi oltalmáért fohászkodó magyar népről.
Kezdő sora: „Isten áldd meg a magyart”, utolsó strófája pedig: „Szánd meg Isten a magyart”! Imádság volt a múltban, a
„zivataros századokban”, imádság a jelenben és remélhetőleg imádság
lesz az elkövetkezendő távoli jövendőben is, itthon és szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek.
Az idén kereken 200 éves himnuszunk jubileumi ünneplése juttatta mindezt eszembe.
Jakab Gábor
