Miért, mit és mikor változtassak meg az életemben? Ezeket tartom a legfontosabb kérdéseknek az életünkben, és ezek megválaszolására segít nekünk Loyolai Szent Ignác, amikor az úgynevezett megkülönböztetés útjára hív.
Már a kérdés feltevése sem egyértelmű, hiszen csábító az, hogy ne a miérttel kezdjük, hanem azzal, hogy mit változtassunk meg. Az élet sűrűjében és a sok információ rengetegében sok lehetőség kínálkozik fel, és a döntések úgy születnek, hogy megragadom az első jónak látszó dolgot. A miért kérdésére pedig ilyen válaszok születnek: ez tetszett, más is ezt csinálja, nem volt jobb, nekem megfelel így, ezt mondták nekem stb. Ezek általában olyan válaszok, amelyek az embernek a kis világát tükrözik. Azt azonban legtöbben nehezen tudnánk egy-egy ilyen döntés után megmagyarázni, hogy mi köze van a döntésünknek a nagyobb összképhez. Itt gondolok a család, az emberiség és Isten szempontjaira. Sőt elvárnánk, hogy mindenki a mi döntésünkhöz igazodjon.
Miért kell döntenünk? Mert Isten a maga akarata mellett nekünk is szabad akaratot adott. Miről is kell döntenünk? Az életünkről és arról, amink van. Mikor kell döntenünk? Még életünk során. Szent Ignác e döntési folyamat egyik fontos elemét elmélkedés formájában fogalmazza meg számunkra a Lelkigyakorlatok könyvében. Ennek címe: Elmélkedés három embercsoportról, hogy a legjobb csoporthoz szegődjünk.
Az elmélkedést a következő lépésekben végezzük, követve Szent Ignác útmutatását:
Az első előgyakorlat a történet. Ez három embercsoportról szól, amelynek mindegyike tízezer aranyat szerzett, de nem tisztán, vagy a köteles Isten iránt való szeretetből. Mindannyian azt akarják, hogy üdvözüljenek, és békében megtalálják Istent, a mi Urunkat, eltávolítva maguktól a terhet és akadályt, amit annak elérésében a szerzett vagyonhoz való ragaszkodásuk jelent.
Második előgyakorlat: A színhely kialakítása. Lássam önmagamat, hogyan állok Isten, a mi Urunk és minden szentje előtt, azért, hogy kívánjam és megismerjem azt, ami az isteni jóságnak kedvesebb.
Harmadik előgyakorlat: Kérjem azt, amit kívánok. Itt kérjem a kegyelmet, hogy azt válasszam, ami inkább van az isteni Felség dicsőségére és lelkem üdvösségére.
Az első embercsoport szeretne ugyan szabadulni a szerzett dologhoz való ragaszkodástól, hogy békében megtalálja Istent, a mi Urunkat, és üdvözülését biztosítottnak tudja, de halála órájáig nem tesz érte semmit.
A második embercsoport akar szabadulni a ragaszkodástól, de úgy akar attól szabadulni, hogy a szerzett dolgot is megtartsa; oly módon tehát, hogy Isten jöjjön oda, ahová ő akarja. Nem szánja el magát a dolog elhagyására, hogy ő menjen az Istenhez, jóllehet ez lenne számára a legjobb.
A harmadik embercsoport meg akar szabadulni a ragaszkodástól, mégpedig úgy akar attól megszabadulni, hogy még vonzalom se legyen benne a szerzett dolognak sem a megtartásához, sem az elhagyásához. Egyedül csak azt kívánja, hogy aszerint akarja vagy ne akarja azt, ahogy majd Isten, a mi Urunk neki ezt az akarást a lelkébe adja, és ahogy ő maga is jobbnak látja azt az isteni felség szolgálatára és dicséretére. A közbeeső időben pedig magától értetődőnek akarja tartani, hogy semmihez se ragaszkodjék, és minden erejével azon van, hogy se azt a dolgot ne akarja, se semmi mást, hacsak arra kizárólag Istennek, a mi Urunknak szolgálata nem késztetné. Tehát: csak az a vágy, hogy jobban szolgálhasson Istennek, a mi Urunknak, indítsa őt arra, hogy azt a dolgot birtokba vegye vagy elhagyja.
Megjegyzés: Olykor a valóságos szegénységgel szemben ellenszenvet vagy ellenkezést érez az ember, s nem közömbös a szegénység vagy a gazdagság iránt. Ilyenkor nagyon hasznos ennek a rendetlen indulatnak a kioltására, ha kérjük imabeszélgetéseinkben − még ha ez az érzéki természetünk ellen is van −‚ hogy az Úr válasszon ki minket a valóságos szegénységre, és ha ezt magunk is akarjuk, kérjük és könyörgünk érte, föltéve, hogy ez az isteni Jóság szolgálata és dicsérete.
A döntéseink miértje tehát az Istenhez tartozásunk. Nem csupán a mi létünket, hanem mindazt, amink van, neki tartozunk felajánlani, hogy azt adja meg nekünk, amire szükségünk van az akarata teljesítésében.
Útra való kérdések:
- Melyik embercsoporthoz tartozónak vallom magamat?
- Melyik csoporthoz tartoznak a barátaim?
- Isten milyen változásra hív ma engem?
Pakot Géza SJ
