Ferenc pápa január 20-án beszédet intézett a Pápai Szent Anzelm Liturgikus Intézet által az egyházmegyei liturgia felelősöknek szervezett tanfolyam résztvevőihez. Beszédében a szentatya hangsúlyozta, hogy a liturgia alapvetően a Krisztussal való találkozásról szól, és bátorított az áhítatos szertartásokra. Óva intett attól, hogy a rítusokat a Krisztussal való találkozás elé helyezzék.
Krisztus, nem a rítus áll a liturgia középpontjában
Ferenc pápa beszédének központi témája az volt, hogy „Isten népének gyümölcsöző részvételét” kell előtérbe helyezni, hogy „a népet Krisztushoz, Krisztust pedig a néphez vezessük”. Néha fennáll annak a veszélye, hogy a szertartást helyezzük első helyre ahelyett, hogy „azt helyeznénk előtérbe, amit kifejez” – figyelmeztetett. Ez a megközelítés „szép szertartásokhoz vezet, de erő, íz és értelem nélkül, mert nem érintik meg Isten népének szívét és létét. Krisztus az, aki megdobogtatja a szívet, a vele való találkozás vonzza a lelket.” A pápa a Desideravo Desideravi, a közelmúltban írt apostoli levelét idézve hozzátette: „Nem hiteles az a szertartás, amely nem evangelizál.”
Helyre kell állítani az áhítat érzését
A pápa hangsúlyozta a szentmisében az áhítat fontosságát is. Azt javasolta, hogy a plébániák látogatása során a liturgia felelősök „szervezzenek olyan liturgiát, amely utánozható, olyan elemekkel, amelyeket a közösség átvehet a liturgikus élet növekedéséhez”. Valójában „a plébániákra járni, és semmit sem szólni, amikor kissé hanyag, gondatlan, rosszul előkészített liturgiákkal szembesülünk, azt jelenti, hogy nem segítünk a közösségeken, nem kísérjük el őket” – jelentette ki a pápa. Ennek része a „csend iránti igény”. Túl gyakran a templomok zajosak a liturgia előtt és után, pedig „a csend az, ami felkészít a misztériumra, lehetővé teszi a ráhangolódást és az Ige visszhangjának befogadását”. „A testvériség gyönyörű, de a Jézussal való találkozás az, ami értelmet ad találkozásunknak, összejövetelünknek. Újra fel kell fedeznünk és értékelnünk kell a csendet!” – világított rá Ferenc pápa.
Beszédében ezután a liturgikus szertartások mesterének, vagyis a „ceremóniamesternek” a szerepéről is szólt. Ez a hivatal diakónia, vagyis szolgálat: a szertartásmester „együttműködik a püspökökkel a közösség szolgálatában”. A problémák akkor merülnek fel, ha a szertartásmester áll a liturgia középpontjában. Miközben mindent össze kellene hangolnia a színfalak mögött, „a szertartás vezetője az, aki irányít, nem a ceremóniamester. Valójában minél rejtettebb a ceremóniamester, annál jobb. Minél kevesebbet látsz belőle, annál jobb” – állapította meg a pápa. Utalt a szertartásmester tanítói feladataira is, amelyek között szerepel a papok liturgikus képzése is. Ez a szerep rendkívül fontos. A Sacrosanctum Concillium-ot, a II. vatikáni zsinat liturgiáról szóló dokumentumát idézve úgy érvelt, hogy „első helyre kell tenni a papság liturgikus képzését”, hogy ezután a liturgikus kérdésekben taníthassák a világi híveket.
Forrás: Vatican News
