Fájdalommal, de a jó Isten akaratában és szeretetében megnyugodva vettük tudomásul, hogy Tamás Márton egykori csíkszenttamási plébános január 18-án, szerdán visszaadta lelkét Teremtőjének. Gyakran mondogatta, kinek milyen a vasárnapja, olyan a halálnapja! Árpád-házi Szent Margit emléknapján tért az örök hazába, annak a szentnek ünnepén, akinek könyörgésére a halottak is feltámadnak.
Tamás Márton az új világ kezdetén, 1991-ben érkezett Csíkszenttamásra. Madéfalvi születésűként értette, érezte és tudta a csíki ember gondolkodását, így hamar elnyerte hívei szeretetét. Egykori hittanosai még jól emlékeznek azokra a tanulságos történetekre, amelyeket gyakran megosztott velük. Egyik alkalommal elmesélte édesapja halálának történetét. Mindössze négy éves volt, amikor atyja halálos ágyán feküdt. Mint mondta, akkor nem sokat értette abból, ami történik, viszont jól emlékszik édesapja utolsó mondatára: „Fiam, fogadj szót, és légy jó!”
Tamás Mártont sem az árvaság, sem a kommunista hatalom nem kímélte. Elbeszélései szerint az adventi róráték után diákként gyakran behívták a tanáriba, ahol jó esetben csak korholást kapott azért, mert részt vett a szentmisén, de időnként pofonoktól volt piros az arca. A pályaválasztásakor gyakran azon morfondírozott, hogy mozdonyvezető vagy éppen lelkipásztor legyen. Utóbbit választotta.
Csíkszenttamásra érkezése után igazi vezetőként irányította híveit. Szolgálatának idején az építkezést tartotta legnagyobb feladatának. A beruházások közül is kiemelkedett Isten egyházának építése. 23 évnyi csíkszenttamási szolgálata idején felújíttatta és kibővíttette a plébániaépületet és harangozói lakást, szintén felújíttatta hittantermet, majd ravatalozó kápolnát építtetett és folyamatosan gondoskodott az egyházi tulajdonban lévő Csonkatorony, illetve a Szent Anna-kápolna állagának megóvásáról. A felsorolt nagyobb megvalósítások mellett mindig vigyázott az egyház kisebb javaira is, de Isten országának földi építését, a lelki javakban való gyarapodást tartotta a legfontosabbnak. A rendszerváltás hozta új világ kihívásaival erős, határozott, bátor és kitartó munkával vette fel a harcot. Betegségei ellenére is tartotta a lelket a megfáradtakban, építette a közösséget, közvetlenségével és humorával gyakran mosolyt csalt hívei arcára. A rend és a fegyelem őreként szóvá tette a hanyagságot, de kompromisszumkészségét mi sem bizonyítja jobban, hogy bármilyen helyzetben sikerült megtalálni a közös, jó és felelősségteljes megoldást.
Nyugdíjas éveiben imáival és jó tanácsaival is segítette az egyházközség híveit. Tudta, kinek mikor van névnapja, ki mikor házasodott, kit mikor temettek. Jó pásztorként a székelyudvarhelyi papi öregotthonból terelgette nyáját.
Petőfi Sándor István öcsémhez című versének soraival mondjuk: „Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszólítná tőlünk őt az ég…” Meg is mutatta… Isten fizessével (ő maga is így köszönte meg a dolgokat) köszönjük az értünk szívvel-lélekkel végzett áldozatos munkáját! Talán ha még szólhatna hozzánk, ugyanazt mondaná, amit édesapja mondott egykor neki: „Fiam, fogadj szót, és légy jó!
A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat!
Búcsúznak tőle csíkszenttamási hívei!
Tamás Márton Madéfalván született 1949. június 10-én, Gyulafehérváron végzett teológiai tanulmányai után 1973. április 29-én szentelték pappá. Szolgálati helyei: Gyergyószentmiklós, Brassó-Bolonya, Sepsikőröspatak, Csíkszenttamás.
A Gyulafehérvári Érsekség tájékoztatása szerint Tamás Márton nyugdíjas plébános, címzetes esperes földi maradványait a madéfalvi Szent Anna-Siculicidum kápolnában ravatalozzák fel. Az érte végzett virrasztást 2023. január 20-án, pénteken este 6 órakor tartják. 2023. január 21-én, szombaton reggel 9 órakor szállítják át a ravatalozó kápolnába, temetése 11 órától kezdődik.
