A nemrég múlt év végén történt meg velem talán először, hogy igazán ráeszméltem: a karácsony nem az ember-ember közti szeretet gyakorlásáról szól és nem csak arról, hogy egyszerűen megemlékezünk az Isten földre születéséről, sokkal inkább az Isten és ember közti szeretet ünnepe ez. S ha már az ember tudatosítja magában, hogy Isten annyira szeret minket, hogy képes volt emberi bőrbe bújni, hogy igazán megismerjen minket, képes volt szenvedések ezerféle formáját megtapasztalni miattunk, értünk, rögtön egy kérdés jutott az eszembe: mit kezdhetek egy ekkora emberfeletti szeretettel?
Talán az első dolgom éppen az, hogy megpróbálom felfogni, mennyire önzetlen és határtalan is ez a szeretet. Megpróbálom, de teljesen nem hiszem, hogy valaha is megértem az isteni jóság végtelenségét, hiszen a végtelen nehezen felfogható mérték egy véges, behatárolt életet élő ember számára. Éppen ezért nem tudunk soha úgy szeretni, mint az Isten, hiszen mi csak emberek vagyunk. De úgy hiszem, nem is ezt várja el tőlünk a Mindenható. Nem várhat el tőlünk, emberektől emberfelettit. Csak ahhoz hasonlót. Törekvést. Törekedhetünk arra, hogy napról napra egyre jobban hasonlítson a szeretetünk minősége, „típusa” az isteniéhez. Kezdhetjük a hozzánk legközelebb álló közösségben a gyakorlást: a családban. Megpróbálhatjuk elkezdeni valóban feltétel nélkül szeretni a gyermekünket, férjünket, feleségünket, párunkat. Nem csak akkor szeretni nagyon a társunkat, ha segített a házimunkában, hanem csak azért, mert van. Nem csak azért szeretni a gyermekünket, mert ügyesen teljesített az iskolában, hanem egyszerűen azért, mert van. Mert ajándék. Amit becsben tartunk, értékelünk, vigyázunk rá. Ez nem múlhat pillanatnyi dühön vagy örömön. A feltétel nélküli szeretet egy döntés. Úgy döntök, hogy szeretem. Bármi áron. Ha éppen nem akar beszélni velem, ha éppen utál, ha éppen haragszik, akkor is. Hiszen van, aki így szeret. Aki kivárja a düh, a kirohanások elmúlását. Végtelen türelemmel kivárja, hogy újra beszélni akarjunk vele. És minden dúlás-fúlás nélkül, örömmel újra meghallgat.
Ehhez a kemény gyakorlathoz, Istenhez hasonló „viselkedéshez” kell spiritusz egész évben. Év elején talán könnyű, mert frissen van töltve az akku. A későbbiekre pedig eszembe jutott a Kaláka együttes néhány sora: „itt a karácsony már, és húsvétig tart a karácsony; itt van a húsvét már, és karácsonyig tart a húsvét”. Az akkutöltésre alkalmas isteni szeretet húsvéttól karácsonyig és karácsonytól húsvétig üzemel.
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/1-es számában.
