Oldható-e, oltható-e a feszültség?, teszi fel magának, mindannyiunknak Fabiny Tibor egyetemi tanár, és azt a kérdést is nekünk szegezi: vereség és pusztulás, egymás irtása a föltétlen következmény, vagy lehet mindenkinek győztesként túljutni a feszült helyzeten?
Mindennapos tapasztalatunk, hogy különféle feszültségek közepette, feszültségekkel terhelt világban élünk. Feszültségek nélkül persze nincsen élet. A csecsemő szétfeszíti az anyaméhet, a burkot, amikor megszületik. A feszültség fájdalommal jár annak is, aki feszít és akit feszítenek. Az emberiség legnagyobb feszítése a kereszt. A kereszt fájdalom és feloldás; az egyik oldalon a kivégzés, a másikon az elvégeztetett.
A feszültség a konfliktus előszobája, a konfliktus a harcé, a harc a pusztulásé. Ám a harc kimenetele csak az egyik oldalon a pusztulás és vereség, a másikon: győzelem. Ha egyáltalán van ilyen.
Ember és ember közötti feszültség kimenetele ritkán katartikus happy end.
Feszültség van/lehet a házasságban: ki diktál, a férj vagy a feleség? Meddig tart ki a házassági kötelék, meddig feszíthető és mikor pattan el? Menthető-e, ami talán már elszakadt?
Feszültség van/lehet a családban, a gyermekek és a szülők között: meddig tartozik engedelmességgel a gyermek, mikortól válhat függetlenné? Érvényes-e még ma is a szülői tekintély?
Feszültség van/lehet testvér és testvér között: rivalizáció, féltékenység, gyűlölet, gyilkosság vagy legalábbis gyilkos lelkület. Az elsőszülött és a kisebb testvér feszültségének bibliai és irodalmi példája végtelen.
Feszültség van/lehet a munkahelyen nemcsak a vezetők és a beosztottak, hanem a beosztott és beosztott között. Bérfeszültség, amit kezelni kell.
Feszültség az egyes vallások és felekezetek között: a történelmi és a megtűrt egyház, a támogatott és a támadott között.
Feszültség van/lehet a társadalomban a pöffeszkedő politikai pártok és a partvonalra szorítottak között.
Feszültség van/lehet a társadalmi többség és a kisebbségek, nemzetiségek és nemzet között.
Feszültség van/lehet a nemzetek között. Ilyen feszültség is mindig volt, van és lesz, még ha nem is mindig pattan ki, vet szikrát olyannyira (mint talán most éppen), hogy lángba borítson települést, országot, világot.
Forrás: Vigilia, december
