Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: ,Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat, és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. (Mk 1,14-20)
A Holt költők társasága című filmben a tanár arra kéri az egyik diákot, hogy álljon fel a katedrára és így nézzen az osztályra. Arra biztatja, hogy más szemmel, más szemszögből nézze őket. Ez hasonló a mai evangélium első felszólítására, amelyet Jézus mond: „Térjetek meg…”. Itt is arra kapunk meghívást, hogy az eddigi irányról váltsunk egy másik felé, más látással nézzük és éljük az életünket, a hétköznapjainkat. Meg is mondja és felkínálja azt a szemüveget, amin keresztül szemlélni érdemes a világunkat, mégpedig az Isten országa szemszögéből, amely elérkezett, közénk jött.
Ez segít bennünket, hogy higgyünk az evangéliumban, amely az akkori világ és a mai kor ember számára is furcsának és életidegennek tűnik. Lemondani a magunkéról, hetvenszer hétszer megbocsátani, másokat úgy szeretni, mint önmagunkat, ez nem normális dolog, gondolják egyesek. Viszont Jézusnak ez a normális, hiszen mindaz, amihez ragaszkodunk, legyen az dologi, anyagi helyzet vagy saját elképzelésünk, mennyit ér az Isten országával szemben!? Hát nem sokat. De hogy ezt ki tudjuk mondani és eszerint tudjunk élni, ahhoz meg kell térni, Jézus jelzőtábláira figyelni és más szemszögből nézni mindent. Ezt a látást egész életünkben tanulni kell és sokszor újrakezdeni, megtérni.
Az apostolság mindenkinek szól, nem csak az evangéliumban megnevezetteknek. Jézus elmegy a halászokhoz és emberhalászásra hívja őket. Mindabból, amihez értenek, épít egy magasabb szintű hivatást, amely már nem csak öncélú, hanem mások szolgálatában és Isten dicsőségéről szól. Ma téged is megszólít, ott, ahol élsz, ahol dolgozol, ahol tanulsz, ahol a mindennapjaidat töltöd, hogy ott ne csak magadért légy és tégy, hanem másokért és Istenért. Ha ezt a hívást hallod, ne ijedj meg, nem neked kell mindent megtenned, hiszen nem te vagy a fővállalkozó, hanem Isten. Te engedd át magad és az életed neki, hagyj ott mindent, amihez ragaszkodsz és add át neki, ő tudja, hová vezet téged. Ne hallgass arra a hangra, hogy nem vagy képes, hogy gyenge vagy. Csak bízz benne, s ő majd megtanít mindenre, hiszen „minden lehetséges annak, aki hisz”.
A jézusi szemüveg arra is késztet, hogy a nyomába szegődj, és úgy élj, mint ő. Tedd Istent az első helyre, egy új értékrendet állíts magad elé, egy célt, amely megvalósításra vár. Ehhez viszont idő kell, amint az apostoloknak is kellett. Időt tölteni a Mesterrel. Az időből, amely annyira értékes, adj neki is. Szánj időt a szeretteidnek és beszélgess velük. Légy jelen a számukra, ahogyan Jézus is tette.
Tóth Attila Levente
Megjelent a Vasárnap január 21.-i számában.
