Advent a megtérés, az újrakezdés időszaka. Milyen jó látni, hogy Jézus Krisztus nem tétlenül várja az emberek megtérését, hanem ő maga megszólít, kezdeményez, vezet! Egészen biztos, hogy Mesterünk nélkül se Péter, se András nem hagyta volna a biztos megélhetést, az egzisztenciát, és nem indultak volna el, nem lettek volna a Megváltó apostolai!
,,A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt” (Mt 4,18)
Ne karba tett kézzel nézzük, tétlenül elbizonytalanodott családtagjaink, embertársaink sodródását, hanem a Szentlélekre figyelve, imádságos szeretettel szólítsuk meg őket, lelkesítsük, biztassuk, bízzunk a szeretettel kimondott szó világformáló erejében. Ezt tette Jézus Krisztus, és az ő nyomában járva ezt tette Szent András apostol is, akit Románia védőszentjeként is tisztelnek.
Sokszor beszéltem arról, hogy mindannyiunk szent feladata az élet befogadása, szolgálata. Azt is sokszor kihangsúlyoztam, hogy nemcsak a test és a vér kívánságából lehet valaki édesapa, hanem Szent József példájára, Isten akaratából is vállalhatjuk az életet. Ilyen józsefi értelemben vagyok én is sok-sok gyerek apja! Tapasztalatból mondom, hogy minden édesapa, édesanya boldog lehet, akit az ő vérszerinti gyermeke annyira tisztel, szeret, amennyire engem vagy a nevelőket tisztelik, szeretik ezek az Isten nevében befogadott gyermekek!
A napokban felkeresett egy kedves pár két kisgyermekkel, és jelezték, hogy az ő gyerekeik prédikációból születtek. Elsőre nem értettem, de aztán elmesélték, hogy egy előadásomon voltak, ahol a mi gyermekeink szavaltak, énekeltek; ők utána hazamentek, megbeszélték, majd örökbe fogadtak két aranyos gyermeket! Jó volt hallani ezt a történetet, jó volt látni az aranyos, vidám, a nyakamba is felkapaszkodó gyermekeket!
Egy rendezett, jobb világ eljöttét ne tétlenül várjuk! Magától nem születik meg a rend sem a lakásunkban, sem a világban! Amikor megkereszteltek, mindannyiunkat felkentek prófétának. Jézus példájára merjük egymást biztatni, lelkesíteni, a fényre, a szeretet Istenéhez közelebb vezetni! Bízzunk a bennünk lakó Szentháromságban, a keresztségben nem csak Isten gyermekei, hanem élő templomai, Krisztus hordozóivá váltunk!
Vegyük komolyan mesterünk szavát és induljunk el a szeretet útján: ,,Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.” (Jn 14,14)
Böjte Csaba ofm
