Vizsgával zárult a világi felnőttek számára szervezett továbbképző kurzusok sorozata. A tanfolyamon mintegy 100 személy vett részt az egyházmegye különböző plébániáiról. A kurzus célja a jézusi tanítványképzés volt, vagyis olyan felnőtt világi keresztényeknek szólt ez a továbbképző, akik növekedni szeretnének hitben és szolgálni szeretnének egyházközségükben. A továbbiakban az aradi dr. Laura-Lia Bălaj beszámolója olvasható.
November 5-én nagyon különleges lelki és vallási eseményre került sor: lezárult a temesvári Püspökség által felnőtt hívek számára szervezett és támogatott hároméves képzés. A 2019-től 2022-ig tartó kurzus az új típusú koronavírus-járvány miatti nehéz időszakban is példás rendszerességgel zajlott, mégpedig online térben.
Elkötelezett világi személyként szeretném megragadni az alkalmat, hogy (kollégáim nevében is) köszönetet mondjak mindazoknak, akik részt vettek ebben a hosszú jézusi tanítványképzési folyamatban, amelyre nem kevesebb, mint 70 római katolikus hívő kapott meghívást a temesvári egyházmegye egész területéről. Amikor elkezdtük a tanfolyamot, mindannyiunkat meglepett (és megérintett) annak hosszú időtartama: körülbelül három teljes évről volt szó, ennyi idő ma egy egyetem elvégzéséhez szüksége. De később megértettük, hogy valóban szükséges volt ahhoz az átalakuláshoz, amit Isten akar tőlünk.
A négy részben tárgyalt vallási témák minőségének és relevanciájának kiemelése mellett megemlítem azt a négy fő témát, amelyekkel a képzés résztvevői, illetve a tanfolyamot irányító csoport foglalkozott: 1. rész: Az Isten és ember közötti kapcsolat; 2. rész: Az ember és Isten közötti kapcsolat; 3. rész: Szentírás; 4. rész: A megszentelt élet. A kurzus során szó esett az istenkép legfontosabb aspektusairól a kereszténység története során, arról, hogy mi az isteni gondviselés, mit jelent a megtérés, a bűnbánat és a katolikus gyónás, továbbá az imádság különböző módszereiről, és mindenekelőtt arról, hogy mit jelent az igazi tanítványság Jézus Krisztus nevében. A Szentírás, a Lectio divina, a keresztség és a bérmálás szentsége, az Eucharisztia és a világiak bevonása a liturgia előkészítésébe szintén a képzés témája volt.
Largo sensu, megosztva másokkal életünk tanulságát, úgy véljük, hogy a Krisztus nevében való tanítványság (minden hívő életének központi motívuma) belső elhivatottságot és lelki megtérést igényel, folyamatos imádság mellett, és úgy határozható meg, mint minden ember tudatos elköteleződése az Isten iránti személyes szolgálati kapcsolatra. Lényegében a szolgálat/tanítványság gondolata visszatérő gondolat volt a résztvevők számára, hiszen spirituális szinten mindannyian folyamatosan éreztük azt a mély és határozott belső hívást, hogy valamilyen formában Istent szolgáljuk, még akkor is, ha ezt csak későn azonosítottuk egy konkrét jelzővel (nem neveztük nevén), és életünk során eddig nem jöttünk rá, hogy ez önmagában egy folyamat, amely örökké tart…
A három év során sok értékes és emlékezetes tanúságtétel hangzott el a jelenlévők részéről, így nagy örömmel állapíthattuk meg, hogy a tanítvánnyá válást illetően a résztvevők mindegyike igazi személyes lelki úton ment (és megy) keresztül, és hogy Isten rendkívül aktív az életünkben.
Krisztus minden tanítványa megértette, hogy ebben a világban, harcolva a betegséggel, az erőszakkal és a gonosszal, a szegénységgel és önmagunkkal, soha nem vagyunk egyedül, és bár kudarcok is várnak ránk, Isten végtelenül jóságos, szerető és türelmes marad, és a nap minden órájában újra és újra új esélyt ad nekünk… Emlékezzünk azokra az egyszerű és igaz szavakra, amelyeket mi, katolikusok, mindig elmondunk a szentmisén: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de csak egy szóval mondd, és meggyógyul a lelkem… Hiszünk-e bennük? Tényleg elgondolkodtunk már rajtuk? Ha nem, akkor még ma megtehetjük. Papjaink mindig arra tanítottak minket, hogy türelmesen gondoljuk át a Szentírás minden szavát: a Bibliának mindig van mondanivalója számunkra, függetlenül attól, hogy kik vagyunk.
Befejezésül Szilvágyi Zsolt atya egy közelmúltbeli elmélkedését idézem, aki szervezőként és előadóként részt vett a felnőttképzésben. Arra a kérdésre, hogy miért olyan fontos lelkipásztornak lenni, az atya a következő választ adta: Mert csak az töltheti be igazán az életünket, ha másokért élünk! Lépésről lépésre Jézus nyomdokain járunk, és ez életre szóló feladat… Szeretném, ha ezek a szavak az elkötelezett világiak, az új jézusi tanítványok életét is meghatároznák.
Nagy meghatóak voltak Pál József püspök atya emlékezetes szavai, amelyek a tanfolyam lezárásakor, 2022. szeptember 10-én hangzottak el: Nagy alázattal kell tudatában lennünk annak, hogy Isten gyermekei vagyunk, hogy az ő tanítványai vagyunk, de soha ne feledjük, hogy bármit teszünk, a növekedést mindenben Isten adja, NEM MI…
Forrás: temesvári egyházmegye
