Az olasz reneszánsz kiemelkedő polihisztora, Michelangelo 1475-ben az olaszországi Capresében látta meg a napvilágot. A művészet iránti érdeklődése 13 éves korában vert gyökeret, amikor a családja Firenzébe költözött. Festészetet Dominico Ghirlandaio műhelyében tanult, majd a Medici-kertben elsajátította a szobrászat alapjait is. Miután a Medicieket kiűzték Firenzéből, Michelangelo Velencébe, majd pedig Bolognába utazott. Ebben az időszakban mélyítette el anatómiai ismereteit. Végül Rómában telepedett le. Élete folyamán önmagát mindig szobrásznak tekintette, és főként a márvány megmunkálásában teljesedett ki. Ennek ellenére környezete a tehetséges festőt is látta benne, aki a későbbiekben több miniatúra mellett képes volt egy olyan hatalmas alkotást is létrehozni, mint a Sixtus-kápolna mennyezet-, illetve oltárfestménye. A több mint 13 méter magas oltárfestmény sokalakos kompozíciója Krisztus második eljövetelét ábrázolja.
A kép középpontjában az ítéletet osztó Krisztust láthatjuk, mellette édesanyja, Mária. Kettejüket a szentek serege öleli körül, kezdve az apostolokkal, hitvallókkal és mártírokkal.
A freskó felső részében, a boltívek vonalát követve az angyalok láthatóak a végítélet pillanatában, akik Jézus szenvedésének eszközeit, a keresztet és a töviskoronát tartják. Ennek ellentéteként a kompozíció alsó felében megjelennek a szenvedő lelkek, akik a tisztítótűzben várakoznak, illetve a kárhozatban raboskodnak. Michelangelo a festészetében is szobrász maradt. Ez érezhető az általa megalkotott robusztus emberalakokon és aktábrázoláson, amely a humanizmushoz híven az emberi test szépségét is bemutatja.
Az Utolsó ítélet című alkotás tanítása egyértelmű. Egy olyan végítéletet mutat be, ahol mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését, ahhoz mérten, hogy milyen életet élt.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/46-os számában.
