† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
„Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 20,27–38
A mai evangéliumban Jézust néhány szadduceus keresi fel, hogy a feltámadásról beszéljenek. A szadduceusok gazdag papi körökből kerültek ki, és tagadták a halottak feltámadását, mivel fundamentalista módon értelmezték a Bibliát, amelyből a Tóra, Mózes öt könyve kiemelt szerepet kapott, ellenben a prófétákat és a bölcsességi irodalmat nem vélték sugalmazottnak. Értelmezésük szerint a Tórában nem található olyan utalás, amely a halottak feltámadását bizonyítaná. Ebben eltértek a farizeusoktól, akik ellenben hittek a feltámadásban. A szadduceusok abszurd kérdést tesznek fel Jézusnak, ami a levirátus törvényére utal, amely felhatalmazta a férfit, hogy elvegye özvegyen maradt sógornőjét, így biztosítva az utódokat az elhunyt testvér számára. Érdekes helyzet áll elő a történetben, hogy meghal a hét testvér és a nő is, és marad a kérdés, hogy kinek a felesége lesz az asszony.
Jézus válaszában meghökkenti a hallgatóságot, hiszen a halál utáni életet nagyon materiálisan fogták fel a farizeusok is, akik a holttestek feltámadásában hittek, illetve hogy megmarad a nő és a férfi termékenysége. Jézus ellenben másképp értelmezi a feltámadást, és azt hirdeti, hogy egy új világ érkezik, ahol már nem számítanak a biológiai szükségletek. Egy számunkra elképzelhetetlen élet vár ránk. Akiket méltónak talál a jó Isten, Isten fiai lesznek, és az Istennel, másokkal való mennyei egység, béke, öröm otthonát élvezhetik. Végül Jézus egy igét hoz a Tórából, mely az Urat Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezi, majd azt is hozzáteszi, hogy Isten az élőké, arra célozván, hogy a Tóra a feltámadásról tanúskodik.
Mindenszentek ünnepe körül mindnyájunkat megérint az örök élet misztériuma. Jézus a feltámadás örömét hozza el számunkra. Egy beteljesült élet ígéretét, amelyben a szeretet, az öröm, az egymásra való odafigyelés, a béke fog győzedelmeskedni. Egy folyamatnak a beérkezését jelzi, ami már most elkezdődik, és ami majd a maga teljességében kibontakozik. Isten országa… ami már itt van és még nincs itt.
Úton vagyok, és arra vagyok hívva, hogy már most az életemet Istennel együtt, vele haladva, embertársaimat szeretve éljem. Nem félelemből – hogy mi lesz majd velem –, nem nosztalgiából, hanem annak hitéből, hogy az élet jó, és Isten arra vágyik, hogy valami maradandót, a szeretet országát építsük a földön. Hiszek én ebben az országban? Lelkesedek azért, hogy Istennel együtt szolgáljam az örömet, az egységet környezetemben, embertársaimban?
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/45-ös számában.
