Ferenc pápa szeptember 8-án, csütörtökön fogadta a Vatikánban a szentszéki diplomáciai képviseletek vezetőit, akik a világ közel százharminc országában tartják fenn a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel. A vatikáni diplomaták közt jelen volt Pintér Gábor érsek, hondurasi apostoli nuncius, akivel a héten készített a Vatican News studióbeszélgetést, ennek olvashatják az összefoglalóját.
Pintér Gábor érsek az eseményről elmondta, hogy az ilyen nunciusi értekezlet, melyet a héten tartottak, három évente szokott lenni, tehát nem túl gyakori, ilyenkor pedig a világ minden nunciusa részt vesz a találkozón. Száztizenhárom nunciatúrát jelent és még a nemzetközi szervezeteket, tehát nagyjából olyan százhúsz nuncius jelenlétében zajlik az esemény, mondta a hondurasi nuncius. Ilyenkor megbeszélik mindazokat a dolgokat, ami mindenkit érint, vannak külön szekciókban kontinentális értekezletek a nunciusok között. Ez egy olyan hét, amikor a szentatyával és az elöljárókkal mindenki szabadon megoszthatja a gondolatait. Ezek a találkozók csak mostanra lettek rendszeresek.
A koronavírus járványról megéltekről az érsek elmondta, hogy rendkívül nagy problémát okozott Közép-Amerikában is, egy egészségügyi és külön, egyházat érintő részben. A társadalmat nagyon megviselte, nagyon gyenge és kezdetleges az egészségügyi ellátás szisztémája, rendszere pl. Hondurasban. Nem voltak kórházak, ahol fogadhatták volna a súlyos betegeket, sok olyan beteg volt, akik utcán halt meg, mert nem volt hely, hogy bevigyék őket kórházba. Ezenkívül ott volt ennek a társadalmi hatása, rengeteg ember elveszítette a munkáját, hiszen az a kevés turizmus, ami van az országban, teljesen megszűnt, üzemeket zártak be és más szolgáltatásokat, tehát nagyjából 60 százaléka az embereknek munka nélkül maradt ezen az idő alatt.
Ahogy a járvány a katolikus egyházat érintette Hondurasban, mondta a Pintér Gábor nuncius, az is nagyon-nagyon súlyos. Hiszen ott is, mint Európában, hosszú időre gyakorlatilag be kellett zárni a templomokat, online közvetítések voltak hosszú időn keresztül. Egyrészt ehhez nem voltak hozzászokva, másrészt pedig nagyon sokaknak nincsen online hozzáférése, tehát egyértelműen kimaradtak a liturgiákból, a nagy ünnepekből, legyen az karácsony vagy húsvét, ami számukra nagyon-nagyon különleges hagyományokkal bír.
Az érsek elmondta, azt is, hogy milyen örömökkel néz szembe Honduras. Európai szemmel nézve a legnagyobb öröm és a legnagyobb „furcsaság” pozitív értelemben, hogy ezekben az országokban és konkrétan Hondurasban a „hit és a vallásosság” nem kérdés, tehát az emberek minden értelemben hívőnek és vallásosnak tartják magukat. Nem fordul elő, hogy valaki azt mondaná, nem vagyok hívő, hogy ne imádkozna. Ez az élet része, mindenkinek a saját életében és a társadalmi életben is benne van. Az a legtermészetesebb dolog, hogy állami eseményeken is mindig ott van egy katolikus vagy egy protestáns lelkész, akik imát mondanak, diplomáciai fogadásokon természetes, hogy imával kezdődik egy országnak a nemzeti ünnepéről való megemlékezés. A külügyminisztérium kérésére és magának a külügyminiszternek a kérésére minden hónapban, amikor a Covid a legerősebb volt, közös online reggeli imát tartottak a diplomaták, akik oda vannak akkreditálva és az összes hondurasi nagykövetség a világban bekapcsolódott.
Hondurasban az egyik legfontosabb dolog a család. Pintér Gábor erről elmondta, hogy nem devalválódott a család értéke, a tradíciók, az együttélés, a generációknak az együttélése benne van a levegőben és a társadalomban, szó sincs arról, hogy a családot ne tartanák értéknek. Nagyon fontos a család koncepciója. Latin-Amerikában, az ázsiai országokban, Afrikában, nem azért, mert ők tudatlanok és ne tudnák azt, hogy mi a születésszabályozás, akár egyházi értelemben is, hanem azért mert az ő számukra ez a társadalombiztosítás, az ő számukra nincsen betegbiztosítás, az ő számukra nincsen nyugdíjbiztosítás, a család gondoskodik róluk. Ha csak egy gyerek van vagy kettő, az mindezt a feladatot nem tudja ezt magára vállalni.
Az érsek szerint a legnagyobb probléma az egyháznak a kapacitása. Mit jelent ezt? Azt jelenti, hogy van egy hatalmas nép, amely alapvetően katolikus. Ez egy katolikus hagyományú ország, mint az egész Közép- és Dél-Amerika. Tízmillió emberről beszélünk, akik elvileg mind katolikusok, de gyakorlatilag alig több mint a fele, aki a gyakorlatban most katolikus, a többiek különböző kis amerikai egyházakhoz, úgymond szektákhoz tartoznak, merthogy a katolikus egyháznak nincs embere.
Az országban tizenegy egyházmegye, nagyjából öt és félmillió katolikus van, aktuálisan ehhez van összesen 350 pap az országban. Miközben a protestánsok, akik alig kevesebben vannak, 3500 lelkésszel rendelkeznek. Tehát tízszer annyi az ő kapacitásuk. A katolikus egyház így nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit egy ekkora katolikus közösség jelent. Rögtön hozzá kell tenni azt is, mondta a nuncius, hogy most tízmillió emberről van szó, de negyven évvel ezelőtt két és félmillió lakosa volt Hondurasnak. Négy évtized alatt négyszeresére nőtt a lakosság száma, miközben az itteni szolgálati egyház kapacitása messze nem nőtt ilyen arányban.
Fehéroroszországi nunciusi élményeiről is kérdezte a Vatikáni Rádió magyar szerkesztője, Vértesaljai László SJ az érseket, erről elmondta, hogy ismeri mind a belorusz valóságot, mind az orosz, mind az ukrán valóságot. Ahhoz képest, amit otthagyott három évvel ezelőtt, nagyon-nagyon radikálisan átalakult a helyzet, beleértve a politikai rendszert, a társadalmat, a belső feszültségeket, az egyházak helyzetét.
Vértesaljai László SJ
Forrás: Vatican News /
