kváderkövekből falazott istenháza romjain pihensz vállalod ha kell a testvérháborút és véreddel fizetsz országlásod is egy meghasonlottságra tespedő rege gyülekeznek rád a sebhedő fohászok varjak serege súlyos árnyalak rozsda marja nimbuszod gátlástalanul markolatra gyúrt jobb kezedben isten is ökölbe szorul csökönyösséged ómene hogy romlatlan itt hagyod magad hozzád viszonyul az is aki konokul folyton megtagad
Laczkó Vass Róbert