A Gyulafehérvári Caritas több munkatársának is lehetősége volt az Erasmus + projekt résztvevőjeként osztrák, német és magyarországi szakemberekkel együtt lenni, új európai trendeket megismerni az idősfejlesztésben, melyek minőségibb mindennapokat biztosítanak öregkorban is. A Gyulafehérvári Caritas csapata e projektben a kinesztetika-szemléletet, mint a mozgáskészség-fejlesztés egyik lehetőségét ismertette.
Váltották egymást a csapattagok, változtak a helyszínek is, az utolsó együttlét házigazdái a magyarországiak voltak július közepén. Itt, záróalkalom lévén, minden nap más ország mutatta be azt a módszert, szemléletet, amely az ő erőssége. Két kinesztetika-tréner, Csiki Cristina felnőttképző és Gáll Gabriella idős csoportok vezetője onnan hazaérkezve osztott meg az élményekből.
Idősek fejlesztése volt a cél, az eszköz csapatonként változott. Élménypedagógiát mutattak be a magyarországi vendéglátók, Gabi máris használ belőle a csoportjaiban, zenés bemelegítéssel indítanak azóta. De kipróbáltatja azt is, amit megtapasztaltak ők: sárgaborsóból behunyt szemmel, csak az érintéssel érzékelve, mandalát rajzolni. Az emlékeihez az ember különböző csatornákon ér el. Az érzékszervek stilmulálása segíti az emlékidézést, késlelteti a leépülést, a demenciával élőket pedig csoportos munkára teszi készségessé.
Az osztrákok a zenegeragógiát hozták, hangsúlyozva a zene, a ritmus és mozgás fontosságát az idősekkel való foglalkozásban, amely egyaránt jó hatású az érzékszervek stimulálására, a kreativitás és szociális kompetenciák fejlesztésére. A zene beszél, a dal rendet teremt – és ez korhatár nélkül mindenkinek javára válik.
A németek a generációk találkoztatását és az egymástól való tanulás lehetőségét kínálták fel egy sajátos módszerrel. Az időseknek lehetőséget teremtenek, hogy találkozzanak azokkal a fiatalokkal, akikről nagy általánosságban azt tartják, hogy nincs értékrendjük, nincs mit velük kezdeni. A fiataloknak is esélyt adnak, hogy szemtől szemben láthassák azokat az időseket, akiket azzal vádolnak, hogy beszennyezték a környezetet, és ők most ebben kell éljenek, ráadásul az ő munkájuk révén jutnak nyugdíjhoz az idősebb generáció tagjai. Ebből a helyzetből jutnak el a résztvevők egymás megértéséig, elfogadásáig, így a harag építő együttlétté változik.
Csíki Cristina és Gáll Gabriella elmondta, hogy a székelyudvarhelyi Szent Lukács és a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának képviselőjével, Kovács Kingával és Dezső Erikával kínáltak fel ízelítőt a kinesztetikából, mely a magánélet és a segítő hivatás több területén is eredményesen alkalmazható. A közös megtapasztalások bizonyították: tényleg tágul a világ mozgás által, az idős kor nem kell szükségszerűen együtt járjon a rossz életminőséggel.
A rákövetkező napon máris találkozhattak a szemléletmód értékességét igazoló visszajelzésekkel. Volt résztvevő, aki rádöbbent, ha beteg édesanyját nem megitatja, hanem támogatja, hogy inni tudjon, akkor nem fog tikácsolni, fulladozni a víztől, és volt, aki központban elhelyezett demens hozzátartozóját látogatta meg már aznap délután, a tanultak szerint próbálva támasza lenni. És volt hosszú távú együttműködésre mutató reakció is: a németországiak jelezték kifejezetten, többet kérnének belőle, többeknek kellene megmutatni ezt a mozgásfejlesztési lehetőséget. Az egyik csapattag így fogalmazott: „bocsánatot kérek tőletek, romániaiak, előítéletekkel voltam felétek, azt hittem, hogy egy segítségre szoruló országban éltek, nem is gondoltam, hogy a ti birtokotokban ekkora tudás van. Gyertek, tanítsatok meg rá minket is!”
Forrás: Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
