Primiciás szentmisékkel ünnepelt Kovászna vasárnap reggel fél tízkor és fél tizenegykor egyaránt. A fél tízes szentmisét Böjte Csongor újmisés celebrálta és Kerekes Péter újmisés mondta a homíliát, a tizenegyes szentmisét Kerekes Péter újmisés mutatta be, amelyen Böjte Csongor volt az ünnepi szónok.
Mindkét frissen felszentelt lelkipásztor megköszönte a kovásznai híveknek és Péter Arthur plébánosnak, hogy a pandémia alatt közel félévig Kovásznán lehettek, kölcsönösen fejlődtek a hitben és szeretetben. Kerekes Péter prédikációjában a találkozás fontosságát emelte ki: „Szennay András pannonhalmi bencés főapát írta az egyik könyvében, hogy a találkozás a nyolcadik szentség. Igazat adhatunk neki, hiszen földi életünk nem más, mint a találkozások állandó sorozata. Találkozás a rég nem látott ismerősökkel, barátokkal, találkozás magával a végtelenül szerető Istennel.” A primiciás kiemelte: találkozás nélkül igazából nem lehetséges sem társadalmi, sem keresztény élet. A hívő keresztény embernek naponta kell találkoznia a szerető mennyei Atyával. S amióta Isten emberré lett, mi Jézus Krisztus által találkozhatunk is Teremtőnkkel. A Szentírás olvasása, az ige hallgatása, az imádság, az oltáriszentség gyakori vétele által közelebb kerülhetünk a jó Istenhez. A szentmisében rendszeresen találkozhatunk Jézus Krisztussal, aki tanít minket az ige által és táplál bennünket az élet kenyerével. Ezáltal lesz teljes és gyümölcsöző az életünk – tette hozzá Kerekes Péter.
A vasárnapi szent evangéliumban elhangzott, hogy Jézus felkeresi a betániai Lázár hajlékát, hogy találkozhasson Máriával és Mártával. Valamennyien munkához látnak, hogy a keleti emberek ősi vendégszeretetével fogadják a Mestert. Márta mint szorgalmas háziasszony azonnal a főzéshez kezd, ám rövidesen rá kell döbbennie, hogy segítség nélkül mindez lehetetlen. Nővére, Mária viszont „odaült az Úr lábához és hallgatta szavait”. Visszaemlékezett Jézus szavaira: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való”. Talán hónapok óta várt erre a pillanatra, most íme, beteljesült a vágya, figyelmesen hallgatja szavait és érzi Jézus szent szívének szeretetét. Ott felejtette magát Jézus lábainál és ebből lett a baj. Márta hiába várta testvére segítségét, s így méltatlankodott: „Uram, te nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagyott? „
„Az Úr Jézus egyiküket sem akarta megsérteni, hiszen mindketten érte buzgólkodtak a maguk módján. Az egyik sürgött-forgott a konyhában, a másik elmélkedett és imádkozott. Egyiküket sem marasztalhatta el, mégis a jó barát hangján szólította meg Mártát: Te sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha! A jobbik rész Isten igéjének a hallgatása” – hívta fel a figyelmet Kerekes Péter.
Fotók: Jánó Árpád és Zágoni Attila 
Böjte Csongor a második szentmisén egy kedves barátja szavaival foglalta össze a vasárnapi evangélium mondanivalóját, Jézus találkozását Máriával és Mártával: „inkább lenni, mint tenni”. Ott lenni Istennek, házastársunknak, családunknak, barátainknak, embertársainknak. Jelen lenni egymásnak a mindennapi életben, törekedni a kapcsolatok ápolására, ott lenni egymásnak, akár a távolból is. A húsvétvasárnapi kezdőénekben hozza elénk az egyház az Úr Jézus szavait: Feltámadtam és újból veled vagyok! Ezt a veled vagyok „érzést” kellene megélnünk mindennapjainkban.
„Ahogy Jézus velem van, úgy én is veled vagyok: fontos vagy számomra, rád áldozom az időmet, energiámat, melletted vagyok, szeretlek téged! Minden munkám ellenére, minden fáradságom ellenére jelen vagyok számodra. Ha ezt sikerül valóra váltanunk, ha oda tudunk ülni Jézus lábai elé, hogy hallgassuk őt, hogy örüljünk jelenlétének, ha fáradtan hazatérve a munkából jelen tudunk lenni házastársunknak, gyermekeinknek, ha ünnepek alkalmával nemcsak külsőségekben, hanem szívből, örömmel is tudunk ünnepelni – akkor Máriához hasonlóan mi is a jobbik részt választottuk – és nem is veszítjük el soha” – fogalmazott prédikációjában az újmisés.
Péter Arthur megköszönte mindkét újmisés papnak, hogy eljöttek Kovásznára, és bemutatták a legszentebb áldozatot, illetve azt a féléves ittlétet, amikor még kispapként részt vállaltak a kovásznai egyházközség életében. A szentmiséken köszöntötték a két újmisést elkísérő Ferencz Zsolt diakónust, aki gyakorlati évét töltötte korábban Kovásznán, és most frissen felszentelt diakónusként tért vissza a kovásznai közösségbe. A szentmisék végén Péter Arthur plébános és a kovásznai hívek újmisés áldásban részesültek. Böjte Csongor a kolozsvári Szent Mihály-plébánián kezdi meg szolgálatát, míg Kerekes Pétert a ditrói plébániára rendelte a gyulafehérvári főpásztor.
Jánó Árpád kovásznai akolitus
