Policentrikus és kiterjesztett formában – a járvány miatt egyéves késéssel – tartották meg június 22. és 26. között a családok világtalálkozójának tizedik alkalmát. A Rómában szervezett találkozóval párhuzamosan világszerte szerveztek családos programokat az egyházmegyékben. Az ötnapos központi rendezvény – amelyre százhúsz országból több mint kétezer küldött érkezett Rómába – fő célja az volt, hogy rávilágítson a házasság és a család szépségére a mai világban. A találkozón Romániából a római katolikus és görögkatolikus egyházmegyékből tizenegy család vett részt egy lelkipásztor és Pál József Csaba megyés püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) családpasztorációs felelőse kíséretében. Felületeinken már olvashattak a világtalálkozóról szóló beszámolókat, most egy kicsit a mélyére ásunk a résztvevők segítségével, hogy mit is adott számukra a római találkozó. A világtalálkozón a gyulafehérvári főegyházmegyét családjával képviselő Molnár Izabella osztja meg személyes benyomásait, illetve Pál József Csaba püspök gondolataival is gazdagodhatnak. Összeállításunk végén Ferenc pápa családoknak szóló missziós küldetését olvashatják.
Találkozás és meghallgatás
A szentatya szándéka szerint a családok idei világtalálkozója a találkozás és a meghallgatás ideje volt. Résztvevőként nagyon pozitívan érintett minket, hogy a találkozónak nem csak tudományos, hanem inkább pasztorális jellege volt. Nem csupán teológiai, doktrinális tanításokat hallhattunk, hanem elsősorban a világ különböző pontjairól érkező családok tanúságtételeit. Élethű és emberközeli volt a világtalálkozó minden programpontja, amelyek során megtapasztaltuk azt, ahogyan más családok megélik a hitüket, együtt, az egyház segítségével. Azért gyűltünk össze, hogy arról halljunk, hogyan lehetünk jobban jelen a családok életében, mit tehetünk többet, jobbat a családok pasztorációjában, és nagy örömmel éltük meg, hogy mindezt a családoktól, saját példájukon keresztül tapasztalhattuk. A testté lett Igét, vagyis az életre váltott tanítást láthattuk itt: élethű, hiteles tanúkat, akik sokszínűségükben megmutatták a világegyház színes, lüktető életét. A konferencia programja a családi élet minden területét átfogta, több szemszögből megközelítve: a tanúságtételek rávilágítottak a családi élet örömeire, gyümölcseire, kihívásaira, kríziseire, beleértve a szélsőséges helyzeteket is.
Nagyon jó volt, hogy a világtalálkozó nem a családi élet idealizálásáról szólt, nem tökéletes családokról volt szó, hanem hétköznapi, normális családokról. A szentatya már a megnyitón hangsúlyozta ezt az üzenetet: teljesen hétköznapi, normális, kereső, küzdő családok vannak itt, mint ahogy a világ minden táján minden egyes család ilyen. Nekünk feléjük van küldetésünk.
A világtalálkozó legmélyebb pillanataként a szombat reggeli szentségimádást éltük meg, amelyet egy pap meg egy szerzetes egy házaspárral közösen vezetett. A kánai menyegző eseménye, Jézus első csodatette volt a választott szentírási rész (Jn 2,1–10), amelyre építették az elmélkedést. A szentségimádásban újra tudatosíthattuk, hogy Jézus mindig jelen van életünkben. A vezetett elmélkedés során arra irányult a figyelmünk, hogyan szemlélhetjük az Úr jelenlétét a keresztény házastársak életében. Rácsodálkoztunk, miként változtatja a házasság szentségének kegyelme a férfi és nő közötti szeretet egyszerű vizét „jó borrá”, amely így ajándékká válik minden ember számára. A gondosan elrendezett díszletben volt hat kőkorsó: a munkahét hat napja. Azt az időt és helyet jelképezik, amikor és ahol mi is fogadhatjuk Mária felhívását, hogy megtegyük, amit az Úr kér tőlünk. Hogy bízzunk és higgyünk benne. Hogy felfedezzük: ő nem csodákat vagy lehetetlen dolgokat kér, hanem egyszerűen csak azt, hogy házas és személyes életünk korsóit töltsük meg egyszerű mindennapjaink számtalan apró gesztusával: vízzel. Vagyis egymás iránti elfogadással, megbecsüléssel, gyengédséggel, tiszteletadással, imával és megbocsátással. És aztán szemléljük, hogy ő ezt a csekélyke vizet mindig kiváló borrá változtatja.
Az Úr be akar lépni mindannyiunk életébe: mindennapi utunk kicsi és nagy történéseit rendkívüli események sorozatává alakítja. A házasság szentségének kegyelme által mindig a keresztény házastársakkal marad, jelenvalóvá teszi magát házastársi kapcsolatukban. Még akkor is, ha mi, házastársak nem vagyunk ennek tudatában, vagy semmit nem érzünk belőle, ő meg tudja újítani a szeretetre való képességünket, ha mi helyet adunk neki!
A kongresszusnak része volt a római plébániák által szervezett program, amelynek témája: Családi közösség, az egyházi közösség megélésének egyik stílusa. A küldöttségeket autóbuszok szállították a Róma különböző pontjain fekvő plébániákra, ahol a plébánosok bemutatták az egyházközséget, majd családok tettek tanúságot a közösségi életről. A romániai küldöttség a Kalkuttai Szent Teréz-plébánián tett látogatást. A több mint húszezer lelket tömörítő plébániaközösség hét éve épített templomot a lakónegyedben, amely találkozóhelye lett a szomszédos egyházközségeknek is: a templomépítést követően a kis közösségük naggyá és erőssé vált. A tanúságtételekben a családok arról beszéltek, mi hozta őket közelebb az egyházhoz: ahogyan a plébánia kísérte őket az életük fontos eseményeinél (gyerekek születése, elsőáldozás, szülők elvesztése, betegségek), mindez arra indította őket, hogy ők is segítsenek. Szívügyükké vált, hogy ezt a családias egyházi közösséget tovább építsék, hogy minél több családnak második otthona legyen a plébánia. Sorsuk összefonódik a plébánia életével. Van olyan házaspár, akik 12 éve képezik magukat önkéntesen az egyházban való evangelizálásra. És mindez a saját személyes életükben is gyümölcsöző: maga a szolgálat sok erőt ad a házasságuknak, komoly erőforrást jelent számukra, mivel mindig közel hozza őket egymáshoz.
A világtalálkozó többször hangoztatott célja tudatosítani a családokban, hogy az egyház szándéka irgalmas szamaritánusként jelen lenni a családok számára minden élethelyzetükben, minden nehézségükben, veszteségükben, megpróbáltatásukban. „Szeretném, ha mindig ott éreznétek közelségemet, ahol éppen vagytok, konkrét élethelyzetetekben. – hangsúlyozta a családokhoz intézett beszédében a pápa – Az irgalmas szamaritánus példázatára gondolok, aki talál az úton egy sebesültet, odalép hozzá, gondjaiba veszi és segíti folytatni az útját. Szeretném, ha az egyház éppen ilyen lenne számotokra! Irgalmas szamaritánus, aki odalép hozzátok, közel van hozzátok, és segít folytatnotok utatokat, hogy egy lépéssel tovább tudjatok haladni, bármilyen kicsi legyen is az.”
A közömbösség kultúrájában, amely körülvesz bennünket, fontos, hogy minden plébánia nyitott, befogadó közösség legyen. Minden családnak szüksége van Isten jelenlétének a tudatos megtapasztalására. A plébánia lehet az a közösség, ahol a családok megtanulják Istennel együtt járni az útjukat, ebben megerősödnek és egymást erősítik. A családokkal való törődést a családok szívesen fogadják, és mindez meghozza gyümölcsét: a lelkipásztori gondoskodásban részesült hívek készségesen állnak az egyház küldetésének és más családok megsegítésének szolgálatába.
Molnár Izabella
A családegyház nem elméleti valóság
A családok világtalálkozójának római rendezvényén részt vett a romániai családokat elkísérő Pál József Csaba temesvári megyés püspök, az RKPK családpasztorációs felelőse is. A főpásztor a világtalálkozóval kapcsolatban megosztott néhány gondolatot a temesvári egyházmegye honlapján, alább ezt olvashatják.
Új hangsúlyt kapott a családegyház. Előadást és tanúságtételeket hallottunk ezzel kapcsolatban. Krisztus családban született. A házasfelek életét szentséggel pecsételi meg. A szentségi házasság Krisztussal és Krisztusban kapcsolja össze a feleket. A családban ott van Jézus, ott akar lenni mindig, az élet minden pillanatában. A családegyház nem elméleti valóság, ez a család Krisztussal való élete az élet minden területén. Ha ott van Krisztus, akkor ő kisugároz, ő vonz. Így lesz a család tanúságtevő, evangelizáló és misszionáló. A Krisztussal való életben nevelkednek a gyerekek, így lesznek keresztényekké. Ők hatnak barátaikra, így válnak ők is misszionálókká.
Fotó: Molnár Miklós Csaba
Mit kell tenni ahhoz, hogy ez így legyen? – A világtalálkozón a sok-sok tanúságtétel többsége erről beszélt, arról, hogy ez miként valósult meg, mikéntvalósul meg lépésről lépésre az ő életükben.
Mit tesz a család ezért?
A házasság szentsége és a szentségekkel való élet, valamint az imádság táplálja a családot, hogy állandó szeretetben éljenek. És viszont, az állandó szeretetben való élet még inkább egyesíti őket Jézussal, a szeretet forrásával.
Életük programozásában, az időbeosztásban kiváltságos helye legyen a családnak, a családra fordított időnek. Ezt időnként felül kell vizsgálni.
Tanúságtétel. Az így megélt családi életből fakad a tanúságtevés kultúrája. A Szentlélek felébreszti bennük a vágyat, hogy elmondják másoknak, hogy mit tett Jézus az ő életükben. Ez a szavakkal való tanúságtevés. Egyébként az életük maga tanúságtevő. Az egyik család tizenkét gyerekkel jött fel a színpadra tanúságot tenni. A tanúságtevésnek egyre több teret kell kapnia az egyház életében, a plébániákon és a közösségekben.
Mit tesz az egyházi közösség?
Házassági katekumenátus. Erről a Szentszék egy 97 oldalas dokumentumot is megjelentetett. Előadást és tanúságtételeket hallottunk erről. A lényeg, hogy a keresztségi katekumenátushoz hasonlóan a házasulandókat bevezessük a hitéletbe, annak örömteli megélésébe. Ez hosszabb folyamat, amit nagy tisztelettel és körültekintéssel ajánl fel az egyházi közösség mint ajándékot.
Már a kisgyermekeket, később a serdülőket és fiatalokat a plébániai katekézis keretében arra kell nevelni, hogy tudatosítsák magukban: a keresztség által hivatást kaptak a házasságra vagy az Istennek szentelt életre. Ez a prekatekumenális fázisnak felel meg.
Ezután jön egy átmeneti fázis: a házasulandók befogadása. Ez, a házaspárok helyzetétől függően, tarthat néhány hétig vagy néhány hónapig. A hitüket nem gyakorló párok hangsúlyozottan is meghívást kapnak egy katekumenális útra, ahol lehetőségük van értelmüket és szívüket Jézus tanítása szerint formálni.
Fotó: a temesvári egyházmegye honlapja
Ezt követi maga a katekumenális fázis. Amikor házasságra készítjük fel a párokat, tanácsos több párt összegyűjteni, ami nem zárja ki azt, hogy egy-egy párral külön is foglalkozzunk. Ez rendszeres találkozások által valósul meg. A felkészítés ezen fázisának a lényege a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra való segítés és a keresztény közösségbe való bevezetés. Jó, ha a felkészítést egy csoport végzi, amely érett házaspárok, a lelkipásztor és lelkipásztori munkatársak csoportjából tevődik össze. El kell kerülni a két végletet: az egyik az, hogy csak a lelkipásztor végzi, a másik pedig, hogy kizárólag csak családokra bízza. Ennek a felkészítésnek három alfázisa van:
1. Közeli felkészítés. Ennek fontos feladata, hogy (újra) felfedezzék a hit frissességét és a bevezető szentségek értelmét és gyakorlatát. Ebben a szakaszban történik a házasság szentségére való bevezetés kezdete, különös tekintettel annak kegyelmi ajándékaira és az ahhoz szükséges erények gyakorlatára.
2. A házasságkötés előtti hónapokban történik a házasság szentségére való közvetlen felkészítés. Jó, ha a házasságkötés előtt néhány nappal – minden elfoglaltság ellenére – találnak lehetőséget egy-két napi elmélyülésre, vagy legalább egy estét együtt töltenek imádságban, szentségimádásban, Szentírás-elmélkedésben.
3. Kísérés. A házasságkötés után fontos, hogy ne hagyjuk magukra. Házasságuk első éveiben mindenképpen kísérni kell őket. Ajánlatos családközösségeket létrehozni, ahol tapasztaltabb házaspárok segíthetik, kísérhetik a fiatal házasokat. Ez a kísérés később is fontos, különösen ott, ahol nagyobb nehézségekkel küzdenek. Mindezekben fontos a lelkipásztori bölcsesség, ami viszont nem jelent megalkuvást. Talán a legfontosabb, hogy azok is érezzék az egyház anyai, befogadó szeretetét, akik valamilyen okból távol vannak a hittől és annak gyakorlatától.
Ezen a találkozón azt láttam, hogy nagyon sokan szerte a világon örömmel élik meg a kereszténységüket, és ez az öröm vonzó. Ugyanakkor láttam, hogy sok család akkora kegyelemnek éli meg, hogy ott van Jézus a házasságukban, hogy ezt sokakkal meg akarják osztani. Ebből születnek a különféle kezdeményezések, mozgalmak, egyesületek, megújult plébániák. A Krisztussal való családi életet nem kötelességként és teherként élik meg, hanem ajándékként.
A temesvári egyházmegye honlapja
A családok missziós küldetést kaptak
A nagyváradi egyházmegyét a központi helyszínen, Rómában az érmihályfalvi Kiss család képviselte, akik a találkozó zárónapján a Szent Péter térről élő videóban bejelentkezve vették röviden számba élményeiket – számol be róla a nagyváradi egyházmegye honlapja. Míg a két gyermek a családok kisebb tagjai számára szervezett külön foglalkozásokon vett részt, a szülők a házaspároknak szóló programokba kapcsolódtak be. „Nagyon jó volt más nemzetiségű gyerekekkel játszani. Minden jó volt, nagyon kedvesek voltak, én ezt tapasztaltam” – mesélte mosolyogva a kislány, majd édesapja foglalta össze lelkesen a világtalálkozón tapasztaltakat. „Nagyon jól szervezett és eseménydús programon vehettünk részt, ahol az előadások aláhúzták a család fontosságát az egyház életében és a mindennapi életben. Az előadások alatt rengeteg érzelmet átéltünk, számos tanúságtételnek lehettünk tanúi, amiben hétköznapi élethelyzeteket idéztek fel ezeket megtapasztalt emberek. Fontos volt számunkra ez az esemény” – mondta, majd kiemelte azt a tapasztalatot, amelyet egy római plébánia meglátogatása jelentett számukra, amely által közelről láthatták, hogyan van kapcsolatban és működik együtt az egyház és a család. Ferenc pápa szavait idézte: „a család az a hely, ahol az ember megtanul szeretni és kilépni önmagából”, majd mind a négyen köszönetüket fejezték ki azért, hogy a nagyváradi egyházmegyét képviselve részt vehettek a világeseményen.
A nagyváradi egyházmegye honlapja
A családok missziós küldetésének szövegét június 25-én, szombaton este a családok világtalálkozóját lezáró pápai szentmise végén tették közzé és osztották szét a Szent Péter téren összegyűlt családoknak – olvasható a nagybányai Szentháromság-plébánia honlapján közzétett beszámolóban. Vasárnap Ferenc pápa déli Úrangyala imádsága alkalmával a téren jelen levő híveket is megajándékozták egy-egy nagyobb méretű szentképpel, amelynek egyik oldalán P. Marko Ivan Rupnik jezsuita művész alkotása látható, a másikon a családok meghívásának szövege:
Fotó: a nagybányai Szentháromság-plébánia honlapja
„Kedves családok, arra hívlak benneteket, hogy folytassátok az utat, meghallgatva az Atyát, aki hív titeket: legyetek misszionáriusok a világ útjain! Ne járjatok egyedül! Ti, fiatal családok, bízzátok magatokat azoknak a vezetésére, akik ismerik az utat, ti, akik már előbbre vagytok, legyetek a többiek útitársai, ti, akik eltévelyedtetek a nehézségek miatt, ne hagyjátok, hogy a szomorúság vegyen erőt rajtatok, bízzatok a szeretetben, amelyet Isten helyezett belétek, könyörögjetek minden nap a Lélekhez, hogy élessze fel újra bennetek lángját. Örömmel hirdessétek a család szépségét! Hirdessétek a gyermekeknek és a fiataloknak a keresztény házasság kegyelmét. Adjatok reményt azoknak, akik nem remélnek. Cselekedjetek úgy, mintha minden tőletek függne, annak tudatában, hogy mindent Istenre kell bíznotok. Ti »szőjétek« a társadalom és egy szinodális egyház szövetét, amely kapcsolatokat teremt, megsokszorozva a szeretetet és az életet. Legyetek az élő Krisztus jelei, ne féljetek attól, amit az Úr kér tőletek, és attól se, hogy nagylelkűek legyetek ővele. Nyíljatok meg Krisztusnak, hallgassátok őt az ima csöndjében. Kísérjétek el azokat, akik törékenyebbek, vegyétek gondjaitokba a magányosokat, a menekülteket, a magukra hagyatottakat.
Legyetek egy testvéribb világ magvai! Legyetek nagyszívű családok! Legyetek az egyház befogadó arca! És kérlek benneteket, imádkozzatok, mindig imádkozzatok! Mária, a mi édesanyánk siessen segítségetekre, amikor fogytán lesz borotok, legyen társatok a csönd és a megpróbáltatás idején, segítsen benneteket, hogy együtt járjatok feltámadt Fiával.” (Ferenc pápa)
A nagybányai Szentháromság-plébánia honlapja
Összeállította: Szász István Szilárd
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/29-es számában.
