A reneszánsz egyik legismertebb polihisztorát, Leonardo da Vincit már korábban is inspirálta Mária fiával és anyjával való kapcsolata. Feltételezhetően az általunk itt bemutatandó festményt több vázlat is megelőzte, de sajnálatos módon ezek nagy része elveszett. A Szent Anna harmadmagával című festményt 1510-ben festette meg. Az alkotás, amely az érett reneszánsz egyik legkiemelkedőbb alkotása, Szent Annát, Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja.
A festmény kompozíciója piramis alakzatba helyezhető, ahol a három fő alak az előtérben helyezkedik el, míg a háttérben egy távoli tájat láthatunk, ahogyan Leonardo több hasonló alkotásán is. Mária kék palástjától eltekintve a festményt főként meleg színek alkotják. Ezen kék palást viszont nem csak a kékes háttérrel harmonizál, hanem a vörös tunikával együtt szimbolikus erővel bír. A vörös a szeretetet, míg a kék a szakralitást, Isten jelenlétét testesíti meg. A festmény témája tehát az Isten szeretete, amely Mária kiválasztottsága által mutatkozik meg, amely nem csak az ő személyére, de a körülötte lévőkre is hatással van. Ez a kiválasztottság generációkat átívelő és összekötő kapocs.
Mária alakja nemcsak a középpontban van, de a többi alakhoz képest az ő alakját világosabb színek is kiemelik.
Szent Anna a háttérben marad, viszont ahogyan Máriát az ölében tartja, a Jézust tartó Máriát idézi. Mária óvó és féltő mozdulattal nyúl a gyermek Jézus felé, aki egy bárányt karol át. Ez utóbbi gesztus többféle szimbolikát is hordoz. Jézus, akit Keresztelő János Isten Bárányának nevez, ugyanakkor önmagát mint jó Pásztort határozta meg.
Összegezve elmondhatjuk, hogy Leonardo Szent Anna harmadmagával című festménye, amely a reneszánsz kor egyik legismertebb alkotása, egy generációkat átívelő kapcsolatot mutat be, amelyet Isten ígérete határoz meg. Ezen ígéret megvalósulása a legtökéletesebb szeretet, amely nem csak a jövő generációira, de minden egyes emberre hatással van.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/28-as számában.
