A Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) június 27–30. között idén is megtartotta a Kincses-sziget gyerektáborát, ahol 26 gyerek és 13 segítő középiskolás vett részt. A tábort Lőrincz Katalin és Magos Gyöngyvér vezette. A gyerekek és fiatalok Udvarhelyről, Ditróból, Csíkszereda környékéről, a Gyimesekből, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Budapestről érkeztek. A tábort Gyimesfelsőlokon tartották.
Az első este ismerkedéssel kezdődött. Mindenki bemutatkozott, majd a csoportjával játszott és beszélgetett. Másnap reggel egy történetet mutattak be a nagyobbak a kisebbeknek, Ézsau és Jákób történetének első részét (Ter 25,19–26). Aztán megbeszéltük, hogy a két testvér nagyon különbözött egymástól, Ézsau erősebb volt és jobban szeretett vadászni, kóborolni, míg Jákob gyengébb volt és inkább otthon szeretett ülni. Tanulságos volt a történet, a két testvér egymás között sokat versengett. Már amikor megszülettek, azon civakodtak, hogy ki jön ki előbb az anyaméhből. Kis csoportban szó esett a féltékenységről, rivalizálásról. Mindenki személyes tapasztalatát mesélte el. Arról is szó esett, hogy a szülők néha kivételt tesznek a gyerekeik között, mint a történetben. Isten soha nem tesz kivételt, mindenkit egyformán szeret, hisz mind az ő gyermekei vagyunk, és egymás között testvérek. Mindenki mesélt arról, hogy ő szokott-e különbséget tenni valakivel, és hogy vele hogyan szoktak kivételezni. Majd közösen összeraktuk a napi mottónk: „Isten egyedinek teremtett, légy kedves és szerető”. Majd az aranymondásunk is kikerült a falra: „… aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1Jn 4,21). Később kézimunka következett. A napot kirándulással folytattuk, megnéztünk a Jávárdi vízesést. Este pedig egy tanulságos történetet hallgattunk meg Max Lucadotól, a Különleges ajándékot. Imával zártuk a napot.
Harmadik nap a középiskolások bemutatták, hogy Ézsau eladta az elsőszülöttség jogát és Jákob ellopta az áldást (Ter 25,22–34; Ter 27,1–33). A kisebbekkel a könnyelműségről és a türelemről beszélgettünk. Rájöttünk, hogy fontos figyelnünk az időre, és hogy mindent türelmesen ki kell várjunk. A nagyobbakkal a hazugságról, csalásról, becsapásról és az őszinteség fontosságáról beszéltünk. Majd minden csoport megfogalmazta saját mottóját. A napi aranymondás a Prédikátor könyvéből volt: „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt” (Préd 3,1). Majd elkészítettünk papírból egy órát. Délután szentmisén vettünk részt. Este a színes esten minden csoport érdekes jelenetet mutatott be, amit tábortűz következett. A napot énekléssel zártuk.
Negyedik nap is bemutattuk egy jelenetben a történet folytatását (Ter 33,1–4). Jákob örült az anyagi sikereinek, fiainak és feleségeinek, de bántotta, hogy Ézsauval rossz a kapcsolata. A két testvérnek sikerült megbocsátani egymásnak. Elhangzott, hogy az életünk nem tud tökéletes lenni, ha nem tudunk megbocsátani. Mindenki mesélt arról, hogy ő hogyan szokott kibékülni a barátaival, és hogy Isten hogyan segít ebben. A napi aranymondás a Miatyánkból volt: „Bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12). A napot meditációval zártuk, a megbántásokat, fájdalmainkat átadtuk Jézusnak, „föltettük a keresztre”. Majd kiértékeltük a tábort. Mindenki feltöltődve indult haza.
A témák feldolgozásában Koen munkafüzetét használtuk. A finom ebédeket a zsögödi szakácsnő főzte.
Ferencz Antónia IX. osztályos diák, Csíkszentdomokos
