A bécsi Collegium Pazmaniumban október 23-án a hatvanegy évvel ezelőtt kitört forradalomra, valamint Mindszenty József bíboros Bécsbe érkezésének 46. évfordulójára emlékeztünk. Az ünnepség a szokásoknak megfelelően szentmisével kezdődött. A szentmisét Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiérdemesült püspöke celebrálta. Beszédének központi üzenete a megemlékezés lényegéről, valamint a hazáról szólt. Mint fogalmazott: a történelmi eseményekre való emlékezés így nem nosztalgia a letűnt korokról, hőstettekről, hanem a jelen számára jelentőséggel bír. A jelenben kötelességünk, hogy újból és újból felszínre hozzuk, azokat az értékeket, melyeket őseink örökségként hagytak ránk. Feladatunk ezt megőrizni és tovább adni a jövő generáció számára.
A megemlékezéssel kapcsolatban kiemelte, hogy október 23-a több történelmi eseményt is felölel. Liturgikus szempontból Kapisztrán Szent János emléknapáját ünnepeli az egyház, aki 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztes csapatokkal Hunyadi János segítségére sietett. Közös erővel sikerült visszaverni a török ostromlókat. Abban az időben is komoly veszély fenyegette az európai kontinens keleti, délkeleti részét. A kor nemzetei közös összefogással síkra szálltak keresztény értékeik, a hazájuk, népük védelmében. Sikerrel.
Ugyanezen a napon emlékezünk az 1956-os hősökre – akik, mint századokkal korábban őseink – egy elnyomó rendszerrel szemben ki szerettek volna törni a kommunista ideológiai elnyomás világából. A szabadságukért akár életük feláldozásával is harcoltak. A szocialista ideológia minden területen keményen megpróbálta az embereket, próbára tette őket az élet. Kemény harcot kellett megvívniuk, ezért bármilyen áldozatra készek voltak. Ilyen volt köztük Mindszenty József esztergomi bíboros, hercegprímás is, akit előbb a nyilas, majd az ateista, kommunista rendszer félre kívánt állítani az útjából. A bíboros állhatatosságával, kitartó hősiességgel állt helyt ezekben az években, a meghurcoltatás és börtön évei után is Egyháza, hazája, népe szolgálatában. Végül 1971-ben rákényszerült, hogy elhagyja hazáját és ezt követően életének, szolgálatának utolsó állomáshelye Bécsben a Collegium Pazmanium lett. Felmentése után a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit.
A szentmise szónoka a tízparancsolatra is kitért, miszerint az első három parancs az Isten iránti tiszteletünkben kell megnyilvánuljon, a további parancsolatokban pedig az emberi közösség iránti kötelezettségeink és felelősségeink kapnak hangsúlyt. Így, azok közt is az első a negyedik parancsolat „Atyádat és anyádat tiszteld” különösképpen összeforr az őseink által megalkotott, megvédett, továbbadott örökség, értékek tiszteletével. A negyedik parancsolat kapcsán felidézte Szent II. János Pál pápa gondolatait a hazáról. egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy hogyan definiálná a hazát, és a pápa válaszában a negyedik parancsolatot idézte, hiszen a haza az apáink és anyáink tisztelete. Így a haza elődjeink örökségének a tisztelete a jelenben. A haza a mi otthonunk. Az a föld, ahol élünk, amelyet munkálunk, amelyet gyermekeinknek, a jövőnek hátra hagyunk. Ez az örökség kötelez. Nem tékozolhatjuk el azt az örökséget, amelyért oly sokan készek voltak életáldozataik árán is az utókorra hagyni. Feladatunk a jelenben ma sem kisebb mint elődeink feladata volt akkor. Istenre tekintve, a haza és az emberek szolgálatában helytállással nekünk is tovább kell adnunk azt az örökséget, amelyet kaptunk.
A szentmisét követően került sor a Pazmanium földszintjén a Mindszenty-emléktábla megkoszorúzására. A rendezvény házigazdája, Varga János, a Collegium Pazmanium rektora köszöntötte az egybegyűlteket, majd felkérte Perényi János rendkívüli és meghatalmazott bécsi nagykövetet, hogy mondja el ünnepi beszédét. A nagykövet beszédében Mindszenty József bíboros, hercegprímás legfontosabb állomáshelyeiről, megpróbáltatásairól, helytállásáról beszélt, hangsúlyozva állhatatosságát, hiszen megalkuvás nélkül népének szolgálatában állt. Nem tántorították el küldetéstudatában semmilyen módszerrel, vagy vádakkal. Örömének adott hangot, hogy a bíboros boldoggáavatási ügye jó úton halad és remélhetőleg mihamarabb a boldogok sorában tisztelhetjük őt. Ezután elhangzott egy Mindszenty-könyörgés, majd következett a koszorúk elhelyezése. A rendezvényt a magyar himnusz eléneklésével zártuk.
Cseh Csaba KCSP ösztöndíjas
