Zarándoknapló 3. Camino Portugués

0
1296

Melega Péter szatmári egyházmegyés pap, az egyházmegye gazdasági igazgatója zarándokútját követjük olvasóinkkal együtt. A hatodik, hetedik, nyolcadik nap rövid szöveges és bőséges képes beszámolója következik.

6. nap: Vilasuso – Vigo 38,96 km

Galicía verde. A kisajtót mindig be kell csukni. Dobtam egy 30 fölöttit.

Megérkeztem Vigóba. Nagy város, több kilométeren át kellett begyalogolni.
Mielőtt a tegnapi hibába esnék, rögtön rátérek a távirati stílusra, nehogy megint ne legyen vége a beszámolónak.

  • az este megkért egy hűséges olvasó, hogy készítsek pár naplemente képet. Magamtól is lementem volna, mert nagyon szeretem a naplementét (képek csatolva).
  • sötétben indultam, mert Spanyolországban csak 7-kor van napkelte (most).
  • nem készítettem túl sok fényképet nemcsak a sötét miatt, hanem később eláradt az eső. A tegnap említettem a Galícia verdet. Ezért “verde”. De a Camino nem Camino eső nélkül.
  • így alkalmam volt bemutatni az esőfelszerelésemet. Van egy extrém esőkabát és egy átmeneti, pont mint a forma 1-ben a gumik. A működés is hasonló. Én egy kicsit eltaktikáztam. Amikor az extrém kabátot vettem fel, csak szemerkélt. Ilyenkor nagyon felhevül alatta az ember. Cseréltem átmenetire, akkor elkezdett rendesen esni. A 39 kilométerből szerintem olyan 30-at esett.
  • tábla jelezte, hogy az ajtót csukjam be. Nem értettem, miért kell ezt csinálni. Féltek, ha nyitva marad, akkor beszalad a macska?
  • volt erdő is elég sok.
  • egy gyönyörű 13. századi hídon is átmentem.
  • az egyik templomban gyönyörű virágdíszítés volt.
  • lényegében az volt a célom, hogy menjek egy nagyot, ami sikerült is.
  • a útjelző oszlopokon látszik a hátralevő kilométerek száma. Jó látni, ahogy fogynak.
  • 101,15 km van még Santiagóig.
  • mivel ma esett, ezért csak nyomtam a kilométereket. Talán unalmasnak tűnik és kellemetlennek, de ennek is lehet örülni és olyan jó érzés tölti el az embert a végén, hogy ezt is megcsináltam…

Legyen ez a végszó.
MEGCSINÁLTAM!

7. nap: Vigo – Arcade 23,83

Gyönyörű szép nap. Black, blue and red. Hajsza a pecsét után.

Mielőtt bármit is mondok, bocsánatot szeretnék kérni, mivel a tegnap egyszer sem említettem, hogy nem szeretek írni. Nagyon fáradt voltam a sok kilométer és eső után. Többet nem fog előfordulni.
A tegnap vacsi közben mellém ült valaki. Vagyis inkább szembe. Egy bátor galamb. Beszélgettünk egy kicsit, aztán elszállt.

Mindig csak említem a titkos szárítási módszert, most képen is megörökítettem. Két pólót kellett mossak az eső miatt. Természetesen a hadi technika segítségével megszáradtak.

Reggel elindultam és még a városban találtam egy nyitott kávézót. Lefényképeztem a sok finomságot, amit kínálnak. Az egyik édesség nagyon szemezett velem, ezért egyet megkóstoltam. Finom volt.

Az első 2-3 órában nem láttam egy zarándokot sem. Arra gondoltam, vagy elmosta őket a tegnapi eső, vagy mind eltévedtek, vagy talán én indultam túl későn.

A mai napra egy testhez álló, kisebb távot iktattam be. Kilométereken át visszatekintve még látható volt a város. Sok szép erdei út volt, emelkedő és különösebb nehézség nélkül. Források, pihenőhelyek szép számmal szegélyezték az utat. Egy gyönyörű hidat is láttam messziről.

Feltettem egy térképet is a képek közé. Ott látható Redondela városa. Azt kell tudni róla, hogy itt egyesül a két Caminó-út: a középső portugál és a partmenti portugál Caminó-út. Innen egyként mennek tovább. Amint látható, már nincs sok hátra.
Az útszéli kilométerkövek is állandóan jelezték, hogy szépen fogy a távolság, ami Santiagotól elválaszt. Olyan 80 km van még hátra.

Egy emléktárgyak árusításával foglalkozó hölggyel is találkoztam, akinél ki volt írva, hogy pecsétet is kaphatunk nála. Persze rögtön elővettem a Credentialt, a zarándokútlevelemet és mutatom neki (természetesen spanyolul mutattam), hova kérem a pecsétet. Volt egy fekete színű pecsét, egy kék és az övé, amit tett, az piros volt. Mondta is nevetve: black, blue and red. Én is nevettem vele együtt. Elgondolkodtam milyen hasznos, ha legalább a színeket tudjuk egy idegen nyelven, már azzal is filozofikus beszélgetést folytathatunk. Black, blue and red. Vicces volt nekünk akkor és ott, abban a helyzetben.

A pecsét nagy úr így az utolsó 100 kilométeren belül. Meg kell legyen legalább a napi két pecsét. Az ember mindent megtesz ilyenkor egy pecsétért. Én például ma olyat tettem, mint soha. Képes voltam egy sört is meginni, de csakis azért, mert ott is ki volt függesztve, hogy pecsétet is kapunk. Szép, kellemes és üdítő pecsét volt.

Az utolsó két képen két bőrönd és két hátizsák látható. A szálláshelyem előterében láttam. Fel vannak címezve, jön a futárszolgálat és viszi a következő szálláshelyre. A “gazdik” pedig egy ici-pici hátizsákkal a vállukon róják az utat… Van a zarándok, a ”pelegrino” és manapság egyre több a “turigrino”. A turista és zarándok keveréke. Ha már nem fogom tudni cipelni a hátizsákom, akkor leteszem a lantot és maradok szépen otthon.

Nagyon szeretném elmesélni a sárga nyíl történetét. Látom, hogy most sem fér bele…

8. nap: Arcade – Caldas de Reis 35,43 km

Galícia napról napra zöldebb. A vízálló cipő és a piros esőkabát előnyei. A sárga nyíl története.

Reggel korán szerettem volna elindulni, ezért még a tegnap kimentem a város végére lefényképezni egy 1614-ben épült régi hidat. Nagyon szépek ezek a régi építmények.

Ha már az építményeknél vagyunk, két jellegzetes spanyol magtárat is lencsevégre kaptam. Kő oszlopokon állnak és a lábak fölött van egy köralakú, szinten kőből készült valami. Ez arra szolgál, hogy a kártevő rágcsálók ne tudjanak felmászni a magtárba. Nagyon egyszerű és praktikus megoldás. Azt is hallottam, hogy ezek a magtárak a gazdagság jelképei is voltak. Mint az Avasban a házak. Akinek magasabb a háza, az gazdagabb. Akinek nagyobb magtára volt, az tehetősebbnek tartotta magát. A plébániák is versengtek, hogy melyik falu áll jobban.

Galícia ma nagyon bezöldült, egész nap esett. Ennek azért is örülök, mert jó, ha tudjátok, a Camino nem csak óceánból és naplementéből áll. A Camino olyan, mint az életünk, összesűrítve pár napba. Van jó idő, rossz idő, vannak nehézségek és örömök, minden, mint az életben. A lényeg, hogy bármi is történik, menni kell az úton. Néha nagyon nehéz, néha nincs kedvünk, néha feladnánk, de a Camino megtanít, hogy nem szabad megállni, feladni. Tovább kell lépegetni.

Reggel még a közepes eső felszereléssel indultam, aztán reggeli után váltottam az extrémre és azzal is fejeztem be.

Reggeli. Megint volt finom csoki, de most a pecsét mellé adták. Szeretem Spanyolországot. Mindig adnak valami meglepetést. Itt említem meg, hogy a templomba is bementem pecsétért, de ott semmit nem adtak mellé. Se sör, se csoki. Mondtam is magamban: Uram, nem lehet, hogy ezért jár egyre kevesebb ember a templomba?

Most jön a reklám, mint a filmekben.
Nekem van két túracipőm. Az egyik vízálló, a másik nem. Nem tudtam eldönteni, melyikkel induljak el. Azt mondtam, majd Budapesten a repülőtéren eldöntöm. A vízálló cipőt választottam. Jó választás volt. Ma egész nap esett és amikor megjöttem, belül teljesen száraz volt. Az esőköpenyt már láttátok, de ma ismét bemutatom. Azt vettem észre útközben, hogy nagyon jó a pici piros esőköpeny. A zöld (bármilyen árnyalatban), a kék, a sárga, a fekete nem elég gyors esős időben. A kicsi piros mindegyiket leelőzte (akit utolért). Tehát csakis piros esőköpenyt vegyetek, a többi nagyon lassú.

Azt mondják, a Caminónak három része van. Az első harmad a testé. Az ember csak a testével foglalkozik. Fáj a bokám, fáj a derekam, fáj a lábam, mindenem fáj. A második harmad az elméé. Az ember mindenre gondol, mindenen agyal, járnak a gondolatok a fejében. Az utolsó harmad pedig a léleké. Már nem törődik a testtel, nem törődik a földi dolgokkal, hanem a lélek töltekezik. Talán haszontalannak tűnik napokig esőben sétálni, de a lélek töltekezik közben. Ki kell bírni valahogy a következő Caminóig.

Máskülönben ennyi zarándokot még nem láttam, mint ma, a szakadó esőben.
Most jönne a sárga nyíl története, de látom megint nincs hely.
Mind azt kérdem magamtól, mi lenne, ha szeretnék írni? (Pedig nem.)

Befejezem. Gyűjtöm az erőt a hátralevő 44 kilométerre.

Ui. Több kétoldalú keresztet is láttam ma. Az egyik oldalon Jézus. A másik oldalon Mária mint társmegváltó. Nagyon sok ilyen kereszt látható a Caminón.

MEGOSZTÁS