Bálint Sándor Eucharisztia-tisztelete címmel kiállítás nyílt a szegedi dóm altemplomában. A tárlat részben Bálint Sándor életútjáról szól, részben kutatásain alapul. A tablók az Oltáriszentség tiszteletének szegedi múltját Bálint Sándorhoz kötve mutatják be.
Bálint Sándor két témát szeretett volna részletesen feldolgozni élete során: a búcsújárást és a hét szentség néprajzát. Azt a gazdag és szerteágazó kultúrát, amely a zarándoklatok, illetőleg a kegyelmeket közvetítő szentségekkel való élés során kialakult. Egyik célját sem tudta maradéktalanul teljesíteni. Sok tanulmányt, könyvet írt a búcsújárásról, de az összefoglalásra már nem jutott ideje. A szentségek kultusza is több művében megjelenik, ám az összefoglaló történeti-néprajzi áttekintést váratlan balesete és halála miatt nem tudta megvalósítani.
A szentségek felvétele és kiszolgálása Bálint Sándor életében a szeged-alsóvárosi ferences templomhoz kötődött. Itt keresztelték, itt volt első áldozó és bérmálkozó. Rendszeresen gyónt és áldozott a barátoknál. Itt kötött házasságot feleségével, Németh Saroltával és itt ravatalozták fel.
Az Eucharisztia gyakori vétele nagyon fontos volt számára. Ha tehette, naponta szentmisét hallgatott és áldozott. Ez erősítette hitének szilárdságát és ez segítette át életének gondjain. Napi áldozását megtartotta akkor is, amikor 1947-ben nyilvános, rendes egyetemi tanárrá nevezték ki a Szegedi Tudományegyetemre. Az 1948-ban uralomra jutott kommunista vezetés ezt nem nézte jó szemmel, mert az ateista ideológiától eltérő példát mutatott az egyetemista fiataloknak. Válaszút elé állították: vagy felhagy a napi templomlátogatással és akkor taníthat, vagy elveszik tanítási jogát. Bálint Sándor a napi szentmisét választotta. Hat éven keresztül ezért ‒professzori címe meghagyásával ‒ az egyetemi könyvtárba volt beosztott kutató. Az apostolokkal együtt vallotta: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”.
Ennek a hűségnek állít emléket az a kiállítás, amely február 10-én nyílt meg és még látogatható a szegedi dóm altemplomában Bálint Sándor Eucharisztia tisztelete címmel. A didaktikusan felépített tárlat hatalmas poszterei részben Bálint Sándor életútjáról szólnak, részben kutatásain alapulnak. A szövegek és képek a katolikus eucharisztia-tant kevésbé ismerő látogató számára is érthető, rövid magyarázattal szolgálnak. A tablók az Oltáriszentség tiszteletének szegedi múltját Bálint Sándorhoz kötve mutatják be.
Bálint Sándor nagyon szerette az élő Krisztust
Az Eucharisztia-tiszteletnek gazdag tárgyi világa jött létre az évszázadok folyamán. A 13. századtól külön ünnepe van: Úrnapja. Az átváltoztatásról szóló tanítás kiformálódása során számos eucharisztikus csoda erősítette meg a szentostya és a misebor átlényegülésének tanát Krisztus testévé és vérévé. A magyarországi eucharisztikus csodák egyike éppen Szegeden történt. Erről Laskai Osvát adott hírt 1507-ben a Gemma fidei prédikációs gyűjteményében. Úrnapját a szegedi és premontrei kötődésű, 16. század eleji Lányi-kódex Szentvérnapnak nevezi. A későközépkori úrnapi körmenetekben az Oltáriszentséget gyertyákkal, lobogókkal, ereklyéket hordozva kísérték. A szegedi körmenetnek „jámbor büszkesége, legnagyobb, legtiszteltebb látványossága” a Szent Vér-ereklye lehetett. A tisztelet ápolására Krisztus Teste Társulatok alakultak. A barokk korban az Eucharisztia-tisztelet és Úrnapja megülése a katolikus identitás jelképes kifejezője lett. Ennek különlegesen szép emléke a szeged-alsóvárosi templom purgatóriumról elnevezett Szent Vér-oltára. A szökőkút közepén a megfeszített Krisztus, az üdvösség forrása. A sebeiből patakzó vért a nagy szentírási vezeklők: Ádám és Éva, Dávid király, Szent Péter, Zakeus, bűnbánó Magdolna, Dizmasz, a jobb lator, a Krisztus testét lándzsájával átdöfő százados, Longinus ismerhetők fel. Alattuk pedig a megváltásért esdő, tisztítótűzben szenvedő lelkek.
Ebben a korban alakulhatott ki az a sok helyen máig élő, liturgián kívüli szokás, a karácsonyi ostyahordás. Akkoriban az ostyákat még mindenütt helyben sütötték. Az ostyasütő vasaknak sok szép, eucharisztikus jelképeket ábrázoló formája fennmaradt. A kántortanítók és a ministránsok által verses köszöntők kíséretében családokhoz széthordott, nem konszekrált ostya a karácsonyi vacsora fontos elemévé vált: a karácsony ünnepén közénk szállt Megváltót jelképezte. Fogyasztása pedig a családi kötelékeket, a családi összetartozást erősítette. Bálint Sándor maga is több ostyahordó verset lejegyzett.
Bálint Sándor gyűjtötte az Oltáriszentség tiszteletének tárgyait: szentképeket, ima- és énekeskönyveket, üveg- és tükrösképeket. Ezekből gazdag anyag található a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött hagyatékában. Bálint Sándor tudta, hogy az Eucharisztia az egyház életének és küldetésének központja, amelynek gyakori vétele élettel tölti meg a vele élő embert. A kiállítás tablói erről szólnak: megmutatják, hogy milyen fontos szerepet töltött be az Eucharisztia Bálint Sándor életében. Követendő példát mutatnak, igazolják a boldoggá avatásra váró tudós professzor életszentségét és erősíthetik tiszteletét.
Barna Gábor néprajztudós, egyetemi tanár
