A Föld nemzetközi napja április 22., amikor világszerte nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem, a Föld természeti környezetének megóvása. Leopold Anna Mária közel 45 évet tanított biológiát, a kérdésre, hogy mi a biológiatanítás szépsége, ma is azt válaszolja, hogy minden. Aktív tanítási éveiben mindig igyekezett felhívni a diákok figyelmét a környezetvédelem fontosságára, az élővilág szeretetére. Mindig azt vallotta: minél inkább megismerjük a minket körülvevő világot, valamint a természetünket, annál inkább látjuk benne Isten alkotását, s annál inkább óvjuk. Azzal a kérdéssel kerestük őt, hogy biológiaórán hogyan, milyen formában lehet, érdemes környezetvédelemről beszélni. Arra is rákérdeztünk, hogy a gyergyószentmiklósi Naturland Alapítvány által milyen gyakorlati oldalát ismerhették meg a diákok mindennek.
Az ember is a nagy egész része
Ha az ember biológiát tanít, elsősorban arra kell tudjon koncentrálni, hogy az élővilágban minden mindennel összefügg. Minden élőlénynek megvan a maga szerepe, minden környezeti tényezőnek megvan a maga hatása, és az egységes egész csak úgy működik, ha minden paramétere úgymond normális. Ha kiveszünk az összefüggésből egy élőlényt, kipusztítunk vagy bármilyen formában beavatkozunk, annak mindig begyűrűző következményei lesznek, tehát az egészre hat. Az egészhez mi, emberek is hozzátartozunk, s így mi is szenvedhetünk tőle – ez az alapkoncepció. Ha végigmegyünk a középiskolás anyagon, kezdve a kilencedikes anyagnak a genetikájával, ahol a mutáció fogalmával ismerkedhetnek meg a gyerekek, s rácsodálkozhatnak, hogy a mutagén tényezők, amik lehetnek környezeti tényezők is, hogyan avatkozhatnak be az élővilágba. Az összehasonlító anatómia és élettanból az élőlények működésének az egymásra való hatására nagyon oda kell figyeltetni a gyerekeket, ugyanúgy az anatómia, élettan keretén belül is, nem beszélve arról, hogy a tizenkettedikes anyagban külön humánökológiai fejezet van, és egy genetika, ami szintén besegít ezekbe a dolgokba. Mindig azt mondtam, hogy a biológiaóra legyen érdekes, jó hangulatú, szeressenek részt venni benne, s legyen kis versenyszellem, hogy mindenki érvényesülni akarjon. Ez az egész nem megy anélkül, hogy ne legyen gyakorlat, minél több szembenézés kell a konkrét világgal, a mikroszkopizálástól a kirándulásig. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a tanulók egységes képet kapjanak az élővilág egészéről.
A gyakorlat fontossága
Tudtuk, hogy az iskolai tanítást muszáj gyakorlattal kiegészíteni, mert csak akkor van értelme – ebből az igényből hoztuk létre 90 után a Naturland Alapítványt Gyergyószentmiklóson. A naturlandos tevékenységek célja: megismerni a természetet, mert akkor tudjuk szeretni, és akkor tudunk rá vigyázni. A gyakorlati fele ott kezdődött, hogy különböző kutatási programok voltak, ami lehetett patakvízvizsgálat, vagy zuzmók által a levegő szennyezettségének hatásai, sok mindent lehetne sorolni – ez mind hozzájárult ahhoz, hogy közelebb hozza a természetet mindenkihez, hogy belelásson, megismerje. A tábori idők is hozzájárult ahhoz, hogy a diákok szeressenek a természetben lenni, mert akkor odafigyelnek rá, és automatikusan védeni is akarják. Ez volt ezeknek a dolgoknak az alapelképzelése. Egész évben voltak vetélkedők, s mindenki igyekezett, hogy részt tudjon venni a táborban. Nem úgy működött, hogy Föld napján összegyűltünk, úgy tettünk, mintha gondolnánk a Földre, s azzal tovább szaladunk, hanem egy folyamatos figyelemráirányítást jelentett ezekre a problémákra.
A programok az évek alatt csiszolódtak, először egy hetet szerveztünk a Föld napja környékén, naponta volt vetélkedő – figyeltünk arra, hogy aki rajzolni szeret, az plakátot készíthessen, akinek az elmélet az erőssége, az is kibontakozhasson, aki tudományos kutatásban szeretne részt venni, az kutathasson. Az ökomaraton volt a leghatásosabb, amikor év elejétől jöttek a különböző vetélkedők, és mindenki próbált minél jobb eredményt elérni, kecsegtető cél volt a Naturland-tábor. A Föld napján még volt egy nagyobb rendezvény, verseny vagy kirándulás. Kiállításokat is rendeztünk a Föld napjára, bulit is szerveztünk, a belépő tíz pillepalack volt, hogy szemetet is szedjen össze mindenki.
Nem tudom elképzelni azt, hogy létezhet olyan ember, akit nem érdekel a saját szervezete, valamint a körülötte lévő élővilág, hisz ebben élünk – ez a legszebb a biológiatanításban, hogy erre kell ráébreszteni a diákokat.
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/17-es számának Fókusz-összeállítása részeként.
