Odaadó, elkötelezett, szorgalmas, figyelmes, kedves munkatársunk volt, a szatmári újságírás meghatározó, markáns képviselője.
Az írás: szolgálat tanulmánykötete címe tökéletesen tükrözi Máriás József munkásságát, felfogását, ethoszát.
A Szatmári Hírlap, majd a Szatmári Friss Újság munkatársa volt 1968–2002 között. Irodalomnépszerűsítő írásokat — recenziókat, tanulmányokat, évfordulós megemlékezéseket írt legszívesebben — az egyetemes magyar irodalom, különösen az erdélyi magyar literatúra jeles alkotóiról, műveikről. Írásaival hithű katolikusként szerkesztőségünket sokszor megkereste, könyvismertetéseket írt a Keresztény Szó számára, a Vasárnapban a szatmári egyházmegye eseményeiről, papjairól sokszor írt, a nyugdíjas papok portréinterjúival rendszeresen jelentkezett.
Jelen volt a napilapok, a Korunk, a Művelődés hasábjain, valamint a budapesti Hitel és Magyar Napló, a nyíregyházi Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle és Pedagógiai Műhely, a sárospataki Zempléni Múzsa, a csíkszeredai Székelyföld, a zilahi Hepehupa és több más folyóirat hasábjain.
Hat kötete jelent meg az Országos Széchenyi Könyvtár által patronált Magyar Elektronikus Könyvtár immár közel húszezer kötetet számláló sorozatában, összesen tizenegy kötete látott napvilágot, tagja volt a Magyar Írószövetségnek.
Felsőbányán bányászcsaládban született 1940-ben. A Bolyai egyetemen magyar irodalmat tanult, majd rövid vidéki tanárkodás után az akkori tartományi napilaphoz került korrektornak. Innen járta be az újságírás valamennyi fokát. A megyésítés után indult Szatmári Hírlaphoz Nagybányáról érkezett más kollégákkal, köztük korábbi kiváló munkatársunkkal, Schuller Máriával együtt.
Máriás József riporterként, szerkesztőségi titkárként, majd főszerkesztőként tevékenykedett. Felesége, Vera is a lap belső munkatársa volt. A kultúra ápolása fő törekvése volt.
1989 után az induló Szatmári Friss Újság alapító csapatához tartozott, hosszú éveken át egyengette a laphoz került fiatalok útját. Lelki, emberi nagysága, segítőkészsége, a leírt szóval szembeni igényessége példamutató volt.
Nyugdíjba vonulása után áttelepült Magyarországra, Nyíregyházára, unokái közelébe. Ekkor különösen Németh László munkássága és az erdélyi irodalom foglalkoztatta.
„Remélhetőleg sok jó szolgálatot tettem az életemben! Köztük a szatmári egyházmegyei római katolikus könyvnaptárokban, a nyomdai és MEK-kötetekben; a magyarországi és erdélyi irodalmi folyóiratok sokaságában közölt írásaimat tekintem leginkább azoknak. Olvasni, írni számomra nem egyszerű időtöltés, hanem életforma, lételem, életforrás, sőt mi több: áldás és kegyelem.” Máriás József vallomása számunkra is irányadó. Hivatásszeretetét, elhivatottságát, felelősségtudatát, pontosságát, emberségét mérceként őrizzük! Sok szerkesztőség, köztünk a miénk is őrzi emlékét.
