Ferences ki kicsoda címmel interjúsorozatban mutatkoznak be az Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjai. Ezúttal rendhagyó módon vallanak többek között hitükről és a Szent Ferenc-i értékekről. Bőjte Mihály csíksomlyói ferences szerzetessel beszélgettünk.
Ki Bőjte Mihály?
1962. szeptember 6-án születtem. Balánbányán nevelkedtem. Elemi iskoláimat a szülővárosomban végeztem. Gyulafehérváron érettségiztem, itt végeztem a teológiai tanulmányaimat is. 1987-ben szenteltek pappá. A Szent István királyról elnevezett
Erdélyi Ferences Rendtartomány (ofm) tagja vagyok, 1994. március 19-én tettem örök fogadalmat. Szolgálati helyeim: két évig voltam Vajdahunyadon, egy évig Marosvásárhelyen, utána újra Hunyad következett egy évig, majd kilenc évig voltam Déván. 2000 és 2006 között Kolozsváron szolgáltam, 2006–2012 között a székelyudvarhelyi rendházunkban tevékenykedtem. 2012. augusztus elsejétől a csíksomlyói rendházunkban szolgálok.
Mikor és hogyan találkozott a jó Istennel?
Egy benső vonzás, bizonyosság, hívás mentén alakult az Istennel való kapcsolatom, a vele való találkozásom. Valahogy úgy éltem meg, hogy először kis ministráns voltam a szülővárosom templomában, majd nagy ministráns lettem. Ez első lépcsőként nagyon sokat segített a hivatásom alakulásában. Így a középiskola 11. osztályát már Gyulafehérváron a kisszemináriumban végeztem és ott is érettségiztem.
Első lelkigyakorlatom témája Gyulafehérváron – amelyet Merk Mihály tartott – az volt, hogy Jézus iskolájában járni. Nagyon megkapó volt mindaz, amit a lelkigyakorlat vezetője taglalt. Azt mondhatom, hogy ez „sínre tett!” Ugyancsak meghatározó volt az Istennel való kapcsolatomban és a hivatásomban egy lelki tapasztalatom: „Isten-élmény” az iskola kápolnájában, az oltárszekrény (tabernákulum) előtt. Azóta is őrzöm magamban azt a kegyelmi pillanatot, amikor belémhasított a felismerés, hogy az Úr Jézus élő személy, aki jelen van az oltáriszentségben. Ebbe a folyamatba tartozik az is, hogy Jézus jelenléte időközben felsejlett a Szentírásban, a természetben, embertársaimban.
Miért éppen a ferences szerzetesi hivatást választotta?
A ferences hivatás választott engem. Eredetileg is a papi hivatás útjára léptem és ezen belül a teológiai tanulmányaim idején ismertem fel a ferences hivatásomat. A lelki útkeresésemben meghatározó volt a megújulási mozgalmakkal való találkozásom, a közösség fontosságának a felismerése, a szegények és kitaszítottak felkeresése, közös barangolások a barátaimmal a természetben, illetve egy közösen bevállalt Szent Ferencről szóló előadás plébániákon, ferences helyeken. Mindez a ferences hivatásomban kerekedett ki és ülepedett le.
Mit csodál Assisi Szent Ferencben?
Szent Ferencben mindig vonzott az időszerűsége és az evangéliumi élete.
Mi a kedvenc igerészlete? Miért?
Két szentírási mondat egyesítése. 2Tessz 3,3 és a Lk 4,18. „Hűséges az, aki meghívott…. Ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” Ez a két szentírási szentírási rész tükrözi és táplálja a hivatásomat, a lelki életutamat.
Ha találkozna Szent Ferenccel, mit kérdezne tőle?
Megkérdezném tőle, mi a titka, hogy mindig időszerű maradt, hogyan tudott mindig a jelenben élni. Szerintem a ma ember számára is hasznos lenne, hogyha Szent Ferenctől ellesné az Istenre figyelő életformát, abban saját körülményében, amelyben él. Szerintem nélkülözhetetlen a hangsúlyok (prioritások) megtalálása az élet bármelyik területén.
Biró István, az Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtófelelőse
Fotó: Suciu Dorottya
