A pápa által kihirdetett dokumentum számos, az elmúlt években már végrehajtott reformot tartalmaz és rendszerez. Június 5-én, pünkösd ünnepén lép hatályba. Az új apostoli konstitúció missziósabb jellegűvé teszi a Kúria struktúráját, hogy még inkább a részegyházak és az evangelizáció szolgálatába álljon. Egybeolvad a Népek Evangelizációjának Kongregációja (Propaganda Fide) és az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa, amelynek a prefektusa a pápa lesz.
Szent József ünnepén Ferenc pápa kihirdette a Római Kúriáról szóló új apostoli konstitúciót Praedicate evangelium (Hirdessétek az evangéliumot) címmel. A konstitúció annak a hosszadalmas meghallgatási folyamatnak az eredménye, amely a 2013-as konklávét megelőző általános kongregációkkal kezdődött. Az új konstitúció felváltja a Pastor bonust, amelyet Szent II. János Pál pápa 1988. június 28-án hirdetett ki, 1989. március 1-je óta hatályos, és 250 cikkelyből áll.
Sajtóbemutató
A Praedicate evangelium apostoli konstitúciót március 21-én, hétfőn a Szentszék Sajtótermében Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa; Marco Mellino püspök, a Bíborosi Tanács titkára és Gianfranco Ghirlanda jezsuita atya, egyházjogász, a Pápai Gergely Egyetem nyugalmazott professzora mutatta be.
A dokumentum hosszadalmas kollegiális munka eredménye, amely a 2013-as konklávé előtti ülésekből indult ki. Részt vett kidolgozásában a Bíborosi Tanács a 2013 októberétől tavaly februárig tartó ülésein Ferenc pápa vezetésével, és hozzájárultak a helyi egyházak is a világ különböző részeiről.
Evangelizáció-központú Kúria
Megjegyzendő, hogy az új konstitúció olyan reformokról szól, amelyek az elmúlt kilenc évben már szinte teljes egészében megvalósultak, a megtörtént összevonások és kiigazítások révén, illetve amelyek új dikasztériumok létrehozásához vezettek. A szöveg hangsúlyozza, hogy „a Római Kúria az Államtitkárságból, dikasztériumokból és hivatalokból áll, amelyek mindegyike jogilag egyenlő”. E tekintetben a dokumentumban szereplő legjelentősebb fejlemények közé tartozik az egykori Népek Evangelizációja Kongregációjának és az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának egybeolvadása az Evangelizációs Dikasztériumban. Ezeknek a hivataloknak a két vezetője pro-prefektussá válik, mivel ennek az új dikasztériumnak a prefektusa a pápa lesz. A konstitúció így fogalmaz: „Az Evangelizációs Dikasztériumot közvetlenül a római pápa vezeti”.
Jótékonyság a szegények és a peremre szorultak iránt
Létrejött a Szeretetszolgálati Dikasztérium, amely így még jelentősebb szerepet nyer a Kúriában. „A Szeretetszolgálati Dikasztérium, más néven Apostoli Alamizsnahivatal, az irgalmasság egyedülálló megnyilvánulása, és kezdve a szegények, a kiszolgáltatottak és a kirekesztettek előtérbe helyezésével, az egész világon segítségnyújtást és támogatást biztosít számukra a római pápa nevében, aki különleges nélkülözés vagy más szükség esetén személyesen gondoskodik a segélynyújtásról.”
Az apostoli konstitúció azzal kezdődik, hogy bemutatja az evangelizációs dikasztériumokat, a Hittani Kongregációt és a szeretetszolgálatot. Egy másik egységesítés a kiskorúak védelméért létrehozott bizottságot érinti, amely a Hittani Dikasztérium részévé válik. Ugyanakkor továbbra is saját előírásai szerint működik és saját elnökkel és titkárral rendelkezik.
Misszionárius tanítványok, világi hívek és nők felelősségteljes szerepkörökben
A dokumentum jelentős része az általános alapelvekre vonatkozó rész. A preambulum emlékeztet arra, hogy minden keresztény misszionárius tanítvány. Alapvető az általános elvek között az a kitétel, hogy Péter utódjának helytartói hatalma alapján mindenki – így világi hívők is – kinevezhetők a Római Kúria kormányzati szerepeibe. „Minden keresztény a keresztség erejénél fogva misszionárius tanítvány, amennyiben találkozott Isten szeretetével Krisztus Jézusban. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni a Kúria korszerűsítésénél, amely reformjának tehát biztosítania kell a világi hívők és a nők bevonását akár kormányzati és felelősségi szerepkörbe is.”
A Kúria a pápa és a helyi egyházak szolgálatában
A konstitúció azt is hangsúlyozza, hogy a Kúria a Róma püspökének szolgálatában álló eszköz, amely az egyetemes egyház, így a püspöki konferenciák és a helyi egyházak javára is szolgál. „A Római Kúria nem helyezi magát a pápa és a püspökök közé, hanem mindkettő szolgálatába állítja magát, mindegyik természetének megfelelő módon.” Egy másik jelentős pont a lelkiségre vonatkozik: a Római Kúria tagjai „misszionárius tanítványok” is. A szinodalitás külön kiemelésre kerül, mint a Római Kúria működési módszere, amely már kiépült és amelyet tovább kell fejleszteni.
Az Államtitkárságot „pápai titkárságként” határozza meg a dokumentum
A dokumentumban szereplő további szempontok között megjelenik az Államtitkárság „pápai titkárságként” való definíciójának hangsúlyozása. Továbbá a konstitúció jelzi, hogy a Kúria személyzeti osztálya átkerül a Gazdasági Titkársághoz, valamint, hogy az Apostoli Szék Vagyonkezelőség (APSA) a munkáját a Vallási Művek Intézetének (IOR) alapvető tevékenységén keresztül kell végeznie.
Megbízatási határidő a papok és a szerzetesek számára
Az apostoli konstitúció azt is rögzíti, hogy a Római Kúriában szolgálatot teljesítő papok és szerzetesek megbízatása öt évre szól, és egy második ötéves időszakra meghosszabbítható, amelynek letelte után visszatérnek egyházmegyéjükbe és szerzetesi közösségükbe. „Általában öt év elteltével a papi tisztviselők, valamint a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társulatainak tagjai, akik kúriai intézményekben és hivatalokban szolgáltak, visszatérnek a lelkipásztori gondozásba az egyházmegyéjükbe és plébániájukra, vagy azokba az intézményekbe vagy társulatokba, amelyekhez tartoznak. Ha a Római Kúria elöljárói indokoltnak látják, a szolgálat további öt évvel meghosszabbítható.”
Andrea Tornielli, Sergio Centofanti, Somogyi Viktória
Forrás: Vatican News
