A szinodális út – az egyház megújulása?

A gyulafehérvári főegyházmegye szinódusi munkacsoportja két modulos képzést hirdetett a szinódus egyházmegyei szakaszának animátorai számára. Az első modult január 10-én 73 animátor részvételével és három moderátor segítségével tartották (az eseményről ITT olvashatnak), a sok érdeklődőre való tekintettel a második modult megduplázták a szervezők: a csoport egyik fele számára január 31-én tartották, a másik fele számára február 7-én tartják meg zoom alkalmazásban. A január 31-iki találkozón sok konkrét szervezési, a szinódusi témájú beszélgetés menetére vonatkozó ötletet tárgyaltak meg a résztvevők. Volt, aki már tartott ilyen témájú beszélgetéseket, és megosztotta tapasztalatait. A képzés érdekessége, hogy a főegyházmegye animátorjelöltjei mellett voltak más érdeklődők is, más egyházmegyékből, de még a határokon túlról is. Az alábbiakban Kovács Szilvia Veronika nagyváradi hitoktató kiscsoportban is megosztott gondolatait olvashatják. Az írást a tegnapi online találkozóról készült képekkel illusztráltuk.

Ferenc pápa kezdettől nagy hangsúlyt fektetett az egyház közösségi jellegére, a nyitásra, a párbeszédre. Ennek a törekvésnek újabb lépése a szinodális út. Úton járunk: együtt egymással és Istennel. Világunk olykor pusztának tűnik, ahol Isten népe vándorol az Ígéret földje felé, de ez egyben az a hely is, ahol Isten népét „magához édesgeti” és a „szívére beszél”, hogy „úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött” (vö. Oz 3,16.17b).
Nem könnyű megragadni, hogy mit takar a „szinodális út”, magyarul talán ezt a szót nem is használtuk korábban. A fiatalokat megkértem, keressenek rá interneten, és miután megbeszéltük a „szinódus” szó jelentését, hozzátettem, hogy most nem csak a püspökök tanácskozásáról van szó, hanem mindannyiunkról: együtt járjuk az evangélium útját, együtt alkotjuk Isten népét, ahol mindenkinek fontos helye, szerepe és hangja van. Ez felemelő érzés mindannyiunk számára, micsoda méltóság!

A szinodális út nem egyszerűen egy felmérés, egy kérdőív kitöltése, még csak nem is beszélgetések szervezése. Sokkal többről van itt szó: a megújulás lehetőségéről. A párbeszéd felélesztéséről, elmélyítéséről, az együttműködés új formáiról, a közösségek megerősödéséről, a plébániák kinyitásáról, a szegények és a peremre szorultak befogadásáról.

Olyan lehetőséget kaptunk, amelyet kár lenne kihagyni. Nem kell különösebb képzés ahhoz, hogy rálépjünk erre az útra: nagy adag elhatározás és egy csipet bátorság szükséges csupán. Minden plébánia elkezdheti például így: összegyűjtjük a plébánia aktív tagjait (ha sokan vannak, akkor több csoportban) és velük átbeszéljük, miről van szó, milyen témák mentén lehet elkezdeni a meghallgatást és a beszélgetést, azután ők továbbadhatják a kapott lángot az ismerőseik (saját közösségeik) körében és így tovább. Nem előadásokat szervezünk, hanem szemléletet formálunk: a meghallgatás, a párbeszéd, az együtt-járás szemléletét. Ez azonban csak személyes kapcsolatok révén lehetséges, ugyanúgy, ahogy az evangélium hirdetése és a tanúságtétel. És persze nem állhatunk meg a meghallgatásnál és párbeszédnél, lépjünk előre és cselekedjünk (ki-ki a maga helyén és lehetőségei szerint): tegyünk valamit Isten országának építéséért, az örömhír átadásáért!

A középiskolásokkal az iskolai hittan keretében kezdtük el a szinodális úton járást. Nagyobbrészt olyanokról van szó, akik eltávolodtak a vallásgyakorlástól, ezért különösen megérintette őket, hogy az egyház kíváncsi rájuk, véleményükre, vágyaikra, örömeikre és fájdalmaikra. És bizony mindannyiuknak voltak meghatározó élményeik az egyházzal, akkor is, ha már nem érezték magukat közel hozzá. Konkrétan megfogalmazott gondolataik mögött valójában egy mély vágy körvonalazódott: szeretnék látni, hallani, megtapasztalni Isten jelenlétét az egyházban és személyes életükben. Vajon az egyház képes-e arra, hogy Isten válaszát közvetítse számukra?
Elsősorban imádkozzunk: kérjük a Szentlélek megújító erejét. Csak elkötelezett, személyes istenkapcsolattal rendelkező, tanúságtevő keresztények és közösségek építhetik Isten országát a Szentlélek tüzéből táplálkozva. Tükrözzük Isten szeretetét, mert egyedül ez képes választ adni a mai kor kihívásaira!

Kovács Szilvia Veronika
Élet Kenyere Közösség, Nagyvárad