Ferences ki kicsoda címmel interjúsorozatban mutatkoznak be az Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjai. Ezúttal rendhagyó módon vallanak többek között hitükről és a Szent Ferenc-i értékekről. Laczkó-Dávid Anakléttal, gyergyószárhegyi ferences szerzetessel beszélgettünk.
Ki Laczkó-Dávid Anaklét?
Szent Ferenc először Istenre kérdezett rá: „Ki vagy te? Istenem. És ki vagyok én? A te férgecske szolgád.” Mert ha először magamra kérdezek rá, akkor mit, vagy kit, kiket teszek meg viszonyítási pontnak? Isten az egyetlen és helyes viszonyítási pont. Ha Isten az én Istenem, és az én viszonyítási pontom, akkor minden valószínűség szerint a helyemen vagyok. Azon igyekszem, hogy a gyakori bűnbánat szentségének kegyelmei által a helyemen lehessek. És nagyon megköszönöm Istennek azt, hogy az ő irgalmából az lehetek, ami vagyok. De újból és újból felmerül a kérdés bennem, hogyha Szent Ferenc így válaszolt a második kérdésre, akkor én hozzá képest egyáltalán mit is mondhatok?
Mikor és hogyan találkozott a jó Istennel?
Kisgyermekkoromban a szüleim gondoskodó jósága és szeretete által. Aztán mások által is, akik között ott vannak a gyerek és ifjúkorom papbácsiai, lelkivezetői. Aztán az első szentáldozások, szentgyónások által… Ez egy hosszú, folyamatos és szép történet, ahogyan Isten ott volt és van, elkísért és kísér az életem folyamán. Egy hívő ember nem tud egy-két mozzanatot kiemelni az életéből, ebből a szép történetből. Legfentebb sajnálja azokat az időszakokat, amikor nem figyelt annyira Isten jelenlétére, viszont hálás azért, amikor Isten csodálatos jelenlétére még inkább, még intenzívebben rácsodálkozhatott. Így vagyok én is.
Miért éppen a ferences szerzetesi hivatást választotta?
Azért választottam – ha egyáltalán szabad ilyet mondani, mert nem én választottam, hanem Isten így, erre a hívatásra hívott, választott ki – a ferences szerzetesi hivatást, mert számomra nem volt más. Aki nem szerelmes az nem nősül meg, vagy nem megy férjhez. Aki viszont szerelmes, annak nem kérdés az, hogy most Julcsát vagy Marcsát vegye-e el feleségül, mert neki csak az az egy létezik. Hasonlóképpen számomra is csak a ferences szerzetesi hivatás volt. Tehát eléggé egyértelmű volt nekem, hogy ennek kell lennem.
Assisi Szent Ferencben számomra az a legcsodálatosabb, ahogyan ő rá tudott csodálkozni Istenre és hogy szenvedélyesen szerette Istent. De Istent nem is lehet másként szeretni, csak szenvedélyesen. És ebben nagyon nagy példa Szent Ferenc, nem csupán számomra, hanem minden kor, minden egyes embere számára. És az, hogy Szent Ferenc Isten szemével, tekintetével látta a világot. Ezért is mindig új Szent Ferenc, és tud újat mondani.
Mi a kedvenc igerészlete? Miért?
Talán egyesek számára furcsa, amit mondok, de nincsen „kedvenc igerészletem”. Ezek szerint ha van „kedvencem”, akkor kellene lennie „nem kedvencemnek” is? Engem lenyűgöz az, ahogyan az Isten szól hozzánk, különösen az örök Ige, Szent Fia, Jézus által. Mindig újat és újat találok benne, Istennek leírt igéiben… mert ő öröktől fogva szól hozzám. Sokszor megérintenek az igéi, rácsodálkozom vagy elgondolkodom rajtuk… Vagy ami még furcsább: hogy jó ízűeket nevetek… látván Istennek a humorát. Én tehát a teljes és örök Igéről beszélek, mert ő az, aki testet akar ölteni bennem, aki koegzisztenciát akar, s amelyre újból és újból igent akarok mondani.
Ha találkozna Szent Ferenccel, mit kérdezne tőle?
Találkozás Szent Ferenccel… hisz minden nap találkozom vele. Az lenne a szégyen számomra, ha mint ferences szerzetesi hivatásban élőként nem találkoznék újból és újból vele. Ugyanakkor a kérdés újból és újból feltevődik: Vajon Szent Ferenc ebben a helyzetben, amiben vagyok, ő mit tenne? Az én helyemben az evangéliumot, a krisztusi lelkületet hogyan élné meg? Vajon az én életem mennyire szól Istenről? Látván engem – akárcsak Szent Ferencet –, a velem találkozóknak eszükbe jut-e Krisztus, illetve elgondolkodnak-e az evangéliumi élet lehetőségéről? És mit kell még tennem ahhoz, hogy életem még inkább „Krisztus mása” legyen?
Ön szerint mit kéne a ma embere megtanuljon Assisi Szent Ferenctől?
A ma embere szerintem azt tudná megtanulni Szent Ferenctől, hogy ne az ideigleneshez, a hamishoz, hanem egyre inkább az igaz, szép és örökkévalóhoz ragaszkodjon, amelynek a forrása nem más, mint az örökké jóságos és irgalmas Isten.
Biró István, az Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtóreferense
Fotó: Erdélyi Ferencesek
