György Mária Angéla, a Gyulafehérvári Caritas PR-felelőse olyan idős emberekhez látogat el, akik korábban meleg ebédet kaptak a Meleg ebédet időseknek programnak köszönhetően. Az állam által biztosított szociális értékjegyekből 570 kisnyugdíjas számára készült kétfogásos meleg ebéd a Jakab Antal Ház konyháján, amelyet heti háromszor szállítottak ki számukra. A visszajelzések alapján, van olyan idős is, aki a három menüt egész hétre be tudta osztani. György Mária Angéla ezúttal a csatószegi Irénke nénit kereste fel, élményeiről a Gyulafehérvári Caritas honlapján számolt be.
Kilépett csatószegi otthonából, és kedves mosollyal fogadott. Csitította Bodri kutyáját, hogy ne ugassa annyira az ismeretlent, aki éppen belépett a kapun. Csak egy percig voltunk idegenek.
„A buletinbe Rozália vagyok, s egyebütt es, de Irénnek szólítnak, kicsi koromba így fogták reám” – mosolygunk ezen a „kicsit furcsaságon”, ahogy ő nevezi. „1937. szeptember 14-én, kedden délelőtt fél tízkor” született – tudatja velem Irénke néni, akit édesanyja tanított meg a pontos születési dátumára „amíg leánka” volt.
Örvend az új ismerősnek, a vendégnek, tetszik neki, hogy az elraktározott emlékei fiókját újból kinyithatja, élete bizonyos fejezeteit felelevenítheti. „Úgy elfutott az élet. Olyan jól esik, amikor valakivel így kettőt-hármat szólhatok” – jegyzi meg. Elmeséli, hogy egész fiatalon Bukarestbe ment szolgálni egy szomszéd leánykával. „Én januárba úgy elmentem szolgálni, hogy osztán nyárba, mikor szénát kezdték csinálni, aratni, akkor jött a levél hazulról, hogy jössz-e haza, gyere haza, mert sok a dolog” – eleveníti fel Irénke néni. Nem volt könnyű ott neki, mindenért keményen meg kellett dolgozzon, így hihetetlen volt számára, hogy pont ő kezdte házhoz kapni a meleg ebédet, aki „soha semmihez közél se fért”. Olyannyira szokványos lett, hogy hetente házhoz kapta a meleg ebédet, hogy hiányolná. „Én úgy megszoktam, hogy hozták az ételt. Hiányozna es, mert bizony megmelegítsük, együk s kész van. Én meg vagyok elégedve, jó volt, csak kapnék, amíg még egy kicsit élek. Válogatós nem vagyok, nekem minden jó s finom, csak legyen. Mert tényleg nem tudok még egy pityókát se hántani az ujjaim miatt” – mutatja jobb kezét, amelyet baleset ért már „vagy hat éve.”
„Hogy es mondják: ha kap, eszik, s ha nem, akkor hallgat” – zárja beszélgetésünket Irénke néni, majd minden jót kívánva nekem kikísér.
Az idősek meleg ebédje és az ételek elkészítésében segédkező fogyatékkal élő dolgozók munkahelye került veszélybe, mert az állam tovább nem kívánja folyósítani az idősek ebédjére szánt összeget. Aki szeretné támogatni a Gyulafehérvári Caritas Meleg ebédet időseknek elnevezésű programját, ITT megteheti!
