Mára szép és hasznos hagyománnyá vált, hogy az év egy napján Székelyudvarhely Városa dísztermében találkoznak olyan segítőszakmájú személyek, akik számára kiemelten fontos a helyi közösség. A Gyulafehérvári Caritas által október 14-én megszervezett XI. Közösségépítők Konferenciája idén a Szakmai pillérek a változó világban címet viselte.
A megnyitó során Szakács-Paál István polgármester köszöntötte a megjelenteket, beszédében kiemelve, hogy Székelyudvarhely iskolaváros és közösségépítő központ, ahol a közösségépítés nem pusztán rendezvényszám vagy szlogen, hanem a mindennapi gondoskodás megnyilvánulása. A programpontokból szemelgetve hangsúlyozta a gyermekek digitális biztonságát és a láthatatlan függőségek elleni küzdelmet, rámutatva arra, hogy a városháza és az intézmények falain túlmutató, kézzelfogható együttműködésekre van szükség. „A közösségépítés az annak a mindennapi munkája, hogy senkit ne hagyjunk időben, fel nem ismert problémákkal magára” – mondta Székelyudvarhely polgármestere.
Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Gondozás Ágazatának aligazgatója megnyitójában rámutatott: a felgyorsult technológia és a bizonytalanságok korában a legfőbb értéket és kapaszkodót az emberi kapcsolatok jelentik. Szerinte a konferencia célja hidakat építeni az egyének, családok, közösségek, intézmények és önkormányzatok között: „Én hiszem, hogy ez a tér, ez a mai nap lehetőséget fog adni ismét arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz”.
Berkeczi Éva: Káoszból kiszámíthatóságba
A Lilapont Egyesület munkatársa és szupervízió alatt álló rendszerszemléletű terapeuta a korai gyermekkori fejlődési rendellenességek (neurodiverzitás, autizmus, ADHD) világába nyújtott betekintést. Előadásában kifejtette, hogy a diagnózis ugyan fontos iránytű, de nem szabad dobozokba szorítani a gyermekeket, a megfigyelhető viselkedés ugyanis csak a jéghegy csúcsa. A fejlődés elengedhetetlen előfeltétele a biztonságérzet, amely három pillérre épül: a struktúrára (rutinok, határok), a kiszámíthatóságra (vizuális segítők) és a szülői öngondoskodásra. „Addig, míg nem érzi valaki magát alapvetően biztonságban, addig nem fog fejlődni és nem fog változni, mert folyamatosan szorong, ellenáll és megreked” – mondta a szakember.
Récsei Mária: Láthatatlan függőségek – helyzetkép a hátrányos helyzetű közösségek szerhasználatáról
A Caritas marosszentgyörgyi intézményvezetője mint szociológus tudományos kutatási recenziót mutatott be a szegregátumokban jelen lévő szerhasználatról. Mint mondta: „Maga a függőség a szegregátumokban nem egy egyéni erkölcsi hiányosság, hanem a strukturális kirekesztettség és a tartós mentális depriváció közvetlen megküzdési reakciója”. Az állami statisztikák mindössze a valós szerhasználat kevesebb mint 10%-át látják. Az új pszichoaktív szerek (dizájnszerek) és a rohamivászat drasztikus élettani romláshoz, családi erőszakhoz és korai elhalálozáshoz vezetnek, miközben a nők és kiskorúak rejtett populációként teljesen kiszorulnak az ellátórendszerből. Hosszú távú megoldásként a szociális és egészségügyi mediátorok alkalmazását szorgalmazta.
Fülöp Orsolya: Gyermekek biztonsága az online világban
A szakmai aligazgató a digitális tér veszélyeit (álhírek, adatlopás, online bántalmazás) elemezte egy többpartneres országos projekt felmérései és videóanyagok tükrében. Kiemelte: a fizikai programok nem versenyezhetnek a TikTok gyors ingereivel, de a megoldás nem a képernyőtől való eltiltás, hanem a kísérés. A szülőkkel közösen kiépített biztonságos védőháló, a nyílt kommunikáció, a személyes példamutatás és a kritikai gondolkodás fejlesztése a kulcs. „Feladatunk nem az, hogy elzárjuk a gyermekeket a digitális világtól, hanem az, hogy olyan tudással, kritikus szemlélettel és biztonságos hálóval ruházzuk fel, hogy magabiztosan és védve mozoghassanak benne” – fogalmazott az aligazgató.
Hubbes Kinga: Generációk és társadalmi csoportok találkozása
Hubbes Kinga, a Caritas háromszéki központvezetője az integratív közösségi munka szakmai alapjait vázolta fel Allport kontaktus-hipotézise alapján. A zabolai és kézdivásárhelyi intergenerációs és interkulturális programok tapasztalataira építve rávilágított: „A különböző társadalmi vagy etnikai csoportok közötti előítéletek és sztereotípiák hatékonyan csökkenthetők a közvetlen és személyes érintkezéssel”. De a találkozások csak akkor bontják le az előítéleteket, ha teljesül az egyenlő státusz, a közös cél, a kooperáció és az intézményi keret. Egy petőfalvi roma gyermekek és kézdivásárhelyi idősek közös kóruspróbájának tanulságain keresztül mutatta be, hogy a szakmai felkészítés és a lezáró reflexió hiányában az egyensúly könnyen felborulhat.
Fejér Levente: Mit visz haza egy polgármester?
Zabola község polgármestere az önkormányzati valóság és a terepi szociális munka metszéspontjait világította meg egy etnikailag vegyes település példáján. Kiemelte, hogy a puszta statisztikák mögött az egyéni sorsokat kell meglátni, a segítségnyújtás pedig csak akkor fenntartható, ha felelősségvállalással párosul. Ezt egy ivóvíz-projekt tanulságain keresztül szemléltette, ahol a közösség maga vállalta egy idő után a kút helyreállítás költségeit, megtanulva a közös vagyon óvását. Hangsúlyozta, hogy a szociális támogatás célja nem a függőség fenntartása, hanem az önállósodás ösztönzése. „A szociális rendszer akkor működik jól, ha a segítség és a felelősség egyensúlyban van.” – fejtegette a polgármester, majd előadása végén megválaszolta a „Mit visz haza egy polgármester? A válaszom az: nagyon sok gondot.”
A konferencia záróakkordjaként Fülöp Orsolya kérdezte a jelenlévő segítő szakembereket és vezetőket, hogy fogalmazzák meg, mit visznek magukkal útravalóul, ő maga így vallott: „A technológia arra csábít, hogy olyan helyeken keressünk kapcsolatot, ahol az könnyű, de a valódi közelség ott születik meg, ahol szembe tudunk nézni egymással.” A konferencia nem egyszerűen elméleti fejtágítás volt, hanem a résztvevők a saját mindennapi praxisukra lefordítva, konkrét tanulságokkal és hálával tértek haza.
Köszönet illeti Székelyudvarhely Városát a támogatásért és a Caritas szervező munkatársait a konferencia előkészítéséért, magas színvonalú lebonyolításáért.
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
Fotó: Tibodi Ferenc
