Október 3-án, szombaton 19.00 órai kezdettel a temesvári Szent György-székesegyház adott otthont a „Bánsági bolgárok: emberek, helyek és kultúra – Egy este a bánsági bolgárokkal és a bánsági bolgárokról a temesvári székesegyházban” című lelki-kulturális rendezvénynek. Az eseményt a Romániai Bánsági Bolgárok Szövetségének temesvári szervezete és a Temesvári Római Katolikus Püspökség közösen szervezte a MulticulTim – Kisebbségek Fesztiválja keretében, amelyet 2012 óta minden évben megrendez a Temesvári Városi Művelődési Ház.
A 18.00 órakor kezdődött szentmise végén Lauš Nikola kanonok, püspöki irodaigazgató ismertette az esti programot, és arra kérte a jelenlévőket, hogy maradjanak még másfél órát a Szent György-székesegyházban, és hallgassák meg a Zvanče gyermekkórus lelkes, élettel teli énekeit. Az énekkart Elena Doycheva-Dragomir tanárnő vezette.
Miután elhallgattak a székesegyház Úrangyala imára hívó harangjának utolsó kondulásai, Lauš atya imával nyitotta meg az estét, és szeretettel köszöntötte a jelenlévőket a Szent György-székesegyházban. Megemlékezett Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú nagyváradi püspökről is, aki egy ideig a Bega-parti városban élt, és a temesvári székesegyházban részesült a bérmálás szentségében. Lauš atya ugyanakkor kiemelte azt a mélyen keresztény, a felebarátról való gondoskodást középpontba állító lelkületet, amelyben az est folyamán felidézett két személyiség, Nikola Stanislavich püspök és Telbisz Károly polgármester különböző korokban és különböző tisztségekben Temesváron tevékenykedett.
Az est moderátora, Nadia Shehabi ezt követően a Romániai Bánsági Bolgárok Szövetsége részéről Gheorghe Nakov parlamenti képviselőt, Bulgária temesvári tiszteletbeli konzulját kérte mikrofonhoz, aki román és bolgár nyelven fejezte ki örömét és háláját azért, hogy a rendezvénynek a temesvári székesegyház adott otthont. Kiemelte továbbá a Püspökség szerepét a Temesvári Egyházmegye területén élő római katolikus nemzeti kisebbségek hitének, nyelvének és identitásának megőrzésében, valamint Msgr. Gheorghe Augustinov és a Temesvári Bolgár Perszonális Plébánia tevékenységét. A romániai bolgár kisebbség parlamenti képviselője ebből az alkalomból egy kisebb festészeti kiállítást is bemutatott. A vallási témájú alkotások a szerbiai Krila Anđela (Angyalszárnyak) szervezettel közösen rendezett, „Hit” elnevezésű alkotótáborban készültek.
A következő felszólaló Gheorghe Augustinov, a Temesvári Bolgár Személyi Plébánia plébánosa volt. Bolgár és román nyelven ő is felidézte Boldog Bogdánffy Szilárd áldozatos lelkületét, aki fiatal papként éppen a bolgár személyi plébánia mai templomában, a Notre Dame-templomban mutatta be első szentmiséjét. Megemlékezett Michael Kurth óbesenyői plébánosról is, akit 1944 szeptemberében a Vörös Hadsereg katonái a falu határában öltek meg azért, mert lelkipásztorként teljesítette kötelességét. Ezt követően bevezette az esti program két előadását.
A Zvanče gyermekkórus vallásos művekből álló zenei közjátékai vezették át a közönséget a két központi történelmi megemlékezéshez. Az első előadás „Nikola Stanislavich püspök, a bánsági katolikusok főpásztora és a bolgárok bánsági letelepedésének előmozdítója” címet viselte. Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros annak a püspöknek az életéről és tevékenységéről beszélt, aki papként, ferences szerzetesként, plébánosként és száműzetésben élő népének atyjaként maradt fenn a történelemben. A craiovai székhelyű nikápolyi egyházmegye, valamint a Havasalföldi Apostoli Vikariátus főpásztora, később Temesvár székhellyel csanádi püspök lett, és nevéhez fűződik a temesvári székesegyház építésének megkezdése is. Ugyanakkor egyházmegyéje valamennyi katolikus hívének atyja volt: felkereste és megáldotta közösségeiket, plébániákba és esperesi kerületekbe szervezte őket. Sírköve – a székesegyház kriptájában található püspöki síremlékek közül a legrégebbi – végén egy felszólítás, egy kérés és egyben Nikola Stanislavich emberi mivoltának egyszerű meghatározása olvasható: „Peccator. Orate Deum pro eo!” – „Bűnös. Imádkozzatok érte Istenhez!”
Nicolae Markov, a Temes Megyei Könyvtár könyvtárosa „Telbisz Károly polgármester, a modern Temesvár megteremtője” címmel idézte fel a város egykori vezetőjének személyiségét. Telbisz Károly bolgár származású, óbesenyői apa fia volt, aki Csanádon kötött házasságot egy német, sváb származású, jómódú családból származó fiatal nővel. Telbisz Pesten szerzett jogi diplomát, Bécsben pedig közigazgatási doktori címet. Munkájával, de mindenekelőtt rátermettségével és diplomáciai érzékével meghatározta a Bega-parti város modernizációjának évtizedeit. A ma is álló, Temesvár jelképeinek számító számos épület az ő, 1885 márciusában kezdődött polgármesteri mandátuma idején épült. Ha csupán az egyházi jellegű épületeket említjük, közéjük tartozik a gyárvárosi Millenniumi templom, ugyancsak Gyárvárosban a Szent Illés román ortodox templom, mindenekelőtt pedig a Piarista Gimnázium – ma Gerhardinum – iskolaegyüttese a Szent Kereszt felmagasztalása titulusú templommal együtt.
Telbisz Károly polgármester (+1914. július 14., Pörtschach am Wörthersee), a Bega-parti város leghosszabb ideig, három évtizeden át hivatalban lévő polgármestere a kor nemzeti szellemiségének közegében több alkalommal nyilvánosan is vállalta bolgár származását, ugyanakkor tiszteletben tartotta a korszak hivatalos nyelvét, a magyart, valamint a városban és környékén széles körben használt német nyelvet is.
Végezetül a Zvanče gyermekkórus – ezúttal Elena Doycheva-Dragomir tanárnő szólójával – előadta Assisi Szent Ferenc közismert Dolce Sentire című énekét. Szent Ferenc halálának, illetve égi születésének 800. évfordulójára éppen ezekben a napokban emlékezünk. A mű kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a bánsági bolgárok története az évszázadok során szorosan összefonódott a ferences szerzetesek tevékenységével.
Az est imával és a székesegyház kriptájának megtekintésével zárult. A rendezvény a bánsági bolgárok múltjának és személyiségeinek egy kis, de jelentős szeletét idézte fel, akik maradandó nyomot hagytak Temesvár és az egész régió történetében.
