Szombat, 2026. október 3. A kora reggeli őszi napsütés szelíd fénye megpihent az impozáns máriaradnai kegytemplom főhomlokzatán. Később a napsugarak a félig nyitott ajtón át behatoltak a belső térbe is, és elidőztek a főoltár felett található Szűz Mária-kegyképen. A csendben csak a legelső zarándokok lépteinek koppanása visszhangzott. Ők a Temesvári Püspökség pasztorális irodáinak munkatársai voltak, akik a radnai plébániával és Reinholz Andreas helyi plébánossal, valamint a kolostorépület adminisztrációjával és Cădărean Ioan lippai plébánossal közösen szervezték meg a zarándoklatot és a találkozót, és mielőtt elkezdték volna a munkájukat, betértek a bazilikába, hogy imában köszöntsék a Boldogságos Szűz Máriát.
A templom előtti téren elhelyezett asztalon számos kitűző várta a regisztrált résztvevőket. A 10 órakor kezdődő nyitó szentmisén, amelyet Pál József Csaba megyés püspök celebrált a jelenlévő papokkal együtt, a templomhajó valamennyi padja foglalt volt már, ami mintegy 300 résztvevőt jelent. Az egyházmegyénk szinte minden plébániájáról érkező papokhoz és plébániai munkatársakhoz csatlakoztak az Újszentannáról érkezett zarándokok, valamint a Mária-lányok csoportja. Ők a hagyományos viseletükben, pliszírozott fehér szoknyában, fehér hímzett blúzban és fekete cipőben vonultak be a kegytemplomba, a Szűzanya szobrát hordozva. A programnak megfelelően a találkozó a bazilikában szentmisével kezdődött, ezt pedig előadás és kiscsoportos beszélgetés követte. Ebéd után több műhelyfoglalkozást is tartottak a különböző imaformákról. Az esemény a bazilikában szentségimádással zárult.
„Az Egyház nem önmagáért létezik”
A szentmise keretében elmondott homíliájában a megyés püspök teljes egészében idézte XIV. Leó pápának a római egyházmegye pasztorális éve megnyitásakor, szeptember 18-án, pénteken elhangzott beszédét. Mint a szentatya kijelentette, „nem egy új lelkipásztori programot mutatok be nektek. Nem a nulláról indulunk, mert a megtapasztalt dolgokból semmit sem szabad archiválni, levéltárba tenni. A „lelki betegségekkel” kapcsolatos munkánk megtanított minket felismerni, hogy egyházi életünkben mi szorul gyógyulásra, korrekcióra vagy megtérésre. A szinodális út megtanított minket arra, hogyan hallgassunk meg és hogy hozzunk döntést együtt, közösen vállalva a felelősséget az egyetlen küldetésért. Ehelyett azt szeretném javasolni, hogy fejlesszünk ki egy harmadik dimenziót: a lelkipásztori értékelést. (…) A pasztorális értékelés gyakorlásában segítségként javasolok néhány figyelmet érdemlő szempontot, amelyek segítik a megkülönböztetést, mégis egyetlen dinamikát alkotnak.
Az első szempont: találkozni Krisztussal és elvezetni a másikat a találkozásra. Az Egyház nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy minden embert elvezessen az Úrral való találkozásra; ezért nem elég azt kérdezni, hogy egy tevékenység jól szervezett-e, hogy sokan látogatják-e, hogy évek óta tart-e; meg kell kérdeznünk magunktól, hogy valóban Krisztushoz vezet-e, hogy elhozza-e az evangéliumot az emberek konkrét életébe.
A második szempont a közösségépítés. Krisztus húsvétjából új, szabad és megbékélt közösségek születnek. Legyen bátorságunk gondoskodni a lényegről, teret adni az igazi kapcsolatoknak, ahol az emberek egy nép részének érzik magukat, akiket befogadnak, támogatnak, értékelnek és a felelősséget közösen viselik. Kötelezzük el magunkat arra, hogy időt és meghallgatást kínáljunk a fiataloknak, kezdeményezéseinken belül és kívül is.
A harmadik szempont: belakni és szolgálni a várost. Róma nem közömbös háttere közösségeinknek, hanem küldetésünk színtere. A Feltámadott által létrehozott közösség nem maradhat önmagába zárkózva, hanem osztozik a várakozásokban, a gyengeségekben és a kérdésekben, és tanulja meg felismerni a város különböző helyszínein zajló eseményekben azokat a kérdéseket, amelyekre az evangélium válaszolhat, ha ismételten befogadják.”
A szentmise zenei szolgálatát a bazilika orgonistája, Andreea Bodroghi és az általa vezetett kórus végezte.
Jézustól indulni
A szentmisét követő előadást Julianne Stanz, a Loyola Press Kiadó külkapcsolati és tanítványképzési igazgatója, a „Start with Jesus – Jézustól indulni” című kötet szerzője tartotta. Mivel Stanz asszony az Amerikai Egyesült Államokban él, az előadást rögzítették és a bazilika képernyőin kivetítették, az angol nyelvű szöveg román fordítását Christine Maria Surdu készítette.
Előadásában Julianne Stanz hangsúlyozta, hogy a plébániák megújulása nem elsősorban programokon, rendezvényeken vagy kommunikációs eszközökön múlik, hanem az embereken és az ő személyes hitük megújulásán. Saját családjából vett történetből kiindulva felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény közösségekben az örömnek és az élő hitnek a környezetük – különösen a gyermekek – számára is láthatónak kell lennie. A tanítványság kiindulópontja Jézus személye: a keresztény ember nem csupán ismereteket ad át, hanem személyes kapcsolatokon keresztül bevezeti a többieket egy életformába.
A Green Bay-i egyházmegye tapasztalata megmutatta, hogy az evangelizáción, a vezetőképzésen, a világos kommunikáción és legfőképpen a személyes kapcsolatokon alapuló pasztoráció hosszú távon hozzájárulhat a közösségek megújulásához. Az előadó szerint az Egyháznak vissza kell térnie a gyökereihez: a plébániai élet „gyökere” a tanítványság, amelyből a különböző pasztorális tevékenységek növekednek. Az első lépés az imádság, mivel maga Jézus is imádságban választotta ki és képezte tanítványait. Jézus módszerének elemei közül Julianne Stanz említést tett a meghívásról, a gyógyításról, az evangélium hirdetéséről, a barátságról, a tanításról, a személyes tanúságtételről, a küldetésre való felkészítésről és a közösségben való megmaradásról.
A plébániák arra hivatottak, hogy a remény, a gyógyulás és a vendégszeretet helyeivé váljanak, ahol az embereket befogadják és elkísérik különböző élethelyzeteikben és szenvedéseikben. Julianne Stanz kiemelte a személyes hitélet elmesélésének és a közös imádságnak a szerepét is az evangelizációban. Végezetül arra hívta a résztvevőket, hogy gondolkodjanak el azon, mit kell elkezdeniük, abbahagyniuk vagy folytatniuk a szolgálatukban, szem előtt tartva, hogy minden tevékenység célja az emberek elvezetése a Krisztussal való találkozásra.
A kiscsoportos beszélgetések során a résztvevők együtt keresték a választ a következő kérdésre: „Ahhoz, hogy tanítványokat képezzek a személyes életemben és a szolgálatomban, mit kell elkezdenem, mit kell abbahagynom, és mit kell folytatnom?”
Műhelyfoglalkozások és szentségimádás
Ebéd után a nap programja műhelyfoglalkozásokkal folytatódott, amelyek keretében a jelenlévők az imádság különböző formáit mélyíthették el: a keresztúti ájtatosságot, a rózsafüzér imát, a zsolozsmát, a Schönstatt-imádságot, a kontemplatív imát és a Lectio Divinát. A műhelyek koordinálásában közreműködött Bakó László nagyiratosi plébános, Craia Francisc és Karnel Mario diakónusok, Sr. Marie Therese Gabor CFCJM, Sr. M. Tari Böbe Schönstatti Mária-nővér, valamint a plébániák több munkatársa.
A találkozó a máriaradnai bazilikában tartott szentségimádással zárult, amelyet Karnel Mario diakónus vezetett.
