Augusztus 20-án, államalapító Szent István király ünnepén első alkalommal indult útnak Gyergyószentmiklóson lovas zarándoklat: a Munkás Szent József-templomtól a Szent István Ereklyéinek Átvitele-templomig vonultak a lovasok és a szekeresek, hogy fejet hajtsanak az ünnep előtt, és közösen tegyék le egy új hagyomány alapjait.
A kezdeményezés ötletét, mint azt Bajkó Tibor főszervező elmondta, a gyergyói húsvéti határkerülés adta.
„Gyergyószentmiklóson óriási nagy hagyománya van a lovas felvonulásnak, hiszen Erdélyben minden túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a Gyergyói-medencének van a legnagyobb lovas határkerülése. Úgyhogy hála a jó Istennek nemcsak a lószeretetet, nemcsak a hitet bizonyítják azok, akik ebben részt vesznek, hanem kellő áhítattal, kellő tisztelettel járják körbe húsvétkor a határainkat. Ennek mintájára ötleteltük ki, hogy államalapító királyunkra, Szent Istvánra is emlékezhetünk. Mintha egy kicsit Gyergyószentmiklóson elfelejtjük, hogy van egy olyan templomunk, amely Szent István nevét viseli, és ebben van egy igazi ereklye.” A templom valóban a névadó szent ereklyéjét őrzi, ami a régióban egyedülálló.
A lovasok túlnyomó többsége a Gyergyói-medencéből érkezett, a rendezvény viszont megszólított a régión túliakat is. Csatlakozott egy győri fogat Magyarországról, egy Ialomița megyei család és egy család Dél-Erdélyből. Összesen 33 fogat és 8 lovas vágott neki az útnak, ünnepi díszbe öltözve.
A zarándoklat végállomásán, a Szent István-téren Bajkó Tibor mondott köszöntőt, kalapban állva a hallgatóság előtt – ahogyan fogalmazott, „a székely és magyar lovas kultúrához a kalap kötelező módon hozzátartozik”. Beszédében hangsúlyozta: „Ma nem csupán egy utat tettünk meg, azért érkeztünk ide, hogy fejet hajtsunk államalapító királyunk, Szent István előtt, és közösen adjuk tovább azt a tiszteletet, ami több mint ezer esztendeje összeköt bennünket.” Külön köszönetet mondott Jánossi Imre plébánosnak, Nagy Zoltán polgármesternek és Orosz László szervezőtársának, valamint a mintegy 160 támogatónak.
A város nevében Nagy Zoltán polgármester szólt az egybegyűltekhez, kiemelve az indulás jelképét: „Nem véletlen, hogy honnan indultunk: a munkás Szent József-templomtól. Minden közösség nagy dolgai a mindennapi munkából születnek.” Szavai szerint az örökség felelősség is: „A múltat örököltük, a jelent ránk bízták, de a jövőt nekünk kell megépítenünk.”
Szent István ünnepe mindannyiunkat összetart
Dr. Kollai István államtitkár köszönetet mondott a meghívásért, és reményét fejezte ki, hogy a zarándoklat hagyománnyá válik: „Remélem, ez nemcsak egyszeri alkalom marad, hanem vissza-vissza tudok járni, és közösen ünnepelni.” Hozzátette: a székelyföldi magyarság példát mutat abban, „hogyan lehet a történelem viharaiban megmaradni és a közösséget fenntartani.”
A lovas zarándoklat áldással kezdődött, Bereczki Attila-Szabolcs indította útjára a lovasokat, Jánossi Imre plébános fogadta őket.
„A ló társ volt a földön, az úton, a munkában, a háborúban és a hazatérésben. Ma Szent István ünnepén, amikor a templomtérre nemcsak emberek, hanem lovak is léptek, szekerek zörgése, paták ritmusa és régi utak emlékezete is megérkezik, azt gondolom, különös méltósága van a köszöntésnek. Aki ma idejön, nem csupán egy rendezvényre érkezett, aki ma lóháton vagy szekéren közeledett a templomhoz, az valamiképpen az időn is áthaladt. Szent István király öröksége nem múzeumi tárgy, amelyet évente le kell porolnunk, hogy aztán visszazárjuk számunkra kedves vitrinekbe. Iránytű a munkánkhoz, amelyből kenyér lesz, a földhöz, amelyből otthon lesz.” – fogalmazott beszédében Jánossi Imre.
A Szent István-napi Lovas Zarándoklat egyben megnyitotta a négynapos, 19. Székelyföldi Lovas Ünnepet is, amelynek programjai a következő napokban folytatódnak Gyergyószentmiklóson.
