Egyházi életünk legnagyobb eseménye: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása. Erre az ünnepre minden évben negyven napon át készülünk, és szeretnénk azt méltóképpen megünnepelni. Az ünnep üzenete: Jézus nem maradt a sírban és nem maradt a múltban. Jézus Krisztus él és velünk van életünk minden napján. Vele egész más az élet. Szeretetével betölt, felfrissíti reményünket, jelenléte erőt és lendületet ad életünknek, és hálával tölti el lelkünket. Válaszra késztet, amint ezt Chiara Lubichnak a múlt században írt szép versének egy rövid részlete is kifejezi, ahogy Jézushoz intézi szavait:
SZERETLEK,
mert behatoltál életembe,
jobban, mint a levegő tüdőmbe,
jobban, mint a vér ereimbe.
Te behatoltál
oda, ahová senki sem tudott behatolni, amikor
senki nem tudott rajtam segíteni,
valahányszor senki sem tudott
megvigasztalni.
Igen, testvéreim, a Feltámadt Krisztus ennyire közel van hozzánk, és mindenikünkkel személyes kapcsolatra vágyik. Ő nem egy távoli Isten. Ott van szívünk legmélyén, és onnan szólít minket.
Látva a sok szenvedő embert a világban, onnan, lelkünk mélyéről, a vele való belső kapcsolatból küld, hogy legyünk szeretetének eszközei, legyünk az ő vigasztaló, bátorító szava, legyen szemünk úgy látni a szenvedőket, ahogyan ő látja, és legyünk az ő keze, hogy felemelje az elesetteket. Az egész nagyböjt, különösen is a nagyhét fogékonnyá tett erre.
Az ő feltámadása és szerető közelsége megerősít abban a reményben, hogy nem a gonoszságé az utolsó szó, hogy ő erősebb a rossznál, és megalapozza hitünket a halál utáni feltámadásban.
Életet adó üzenetét nem trombitálva vagy hangerősítővel adja tudtul, hanem szelíden szól hozzánk, a szeretet hangján. Ahhoz, hogy finom, halk hangja elérjen hozzánk, olyan módon kell tennünk, mint a gitárját felhangolni készülő, aki nagyon odafigyel a hangra, amit talán a körülötte lévő zajban nehezen hall meg, a fülét egészen a gitárra tapasztja, hogy tisztán hallja annak a hangját… Hallgassuk mi is ilyen odafigyeléssel hangját, üzenetét!
Az iráni háború kitörése, ahol annyi embertársunk borzalmasan szenved, újra szemünk elé hozza a többi háború kimondhatatlan sok pusztítását. Ezek az események mind sürgetőbben figyelmeztetnek, hogy vegyük még inkább komolyan azt, hogy a magunk erejéből nem sokat tehetünk, kapaszkodjunk még jobban a köztünk élő, feltámadt Krisztusba, aki mindent megtehet. Engedjük, hogy az ő jelenléte járja át életünket. És ha az ő megbocsátó, irgalmas lelkülete gyökeret ver legalább a keresztények szívében, ha átjárja az életüket, számíthatunk arra, hogy ő jó irányba fogja vinni gyermekei sorsát, jövőjét.
Ebben a reményben megerősödve kívánok minden kedves testvéremnek áldott, szép ünneplést és hálával teli életet! Krisztus feltámadt, Krisztus él, Krisztus velünk van. Ő töltse be értelmünket, érzelmeinket, legyen jelen kapcsolatainkban, és a vele való kapcsolatból fakadjanak életünk tettei!
Azt kívánom, hogy tapasztaljuk meg a Feltámadott békéjét életünkben és a népek között!
Pál József Csaba temesvári megyés püspök
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/14-es számában.
