A Duna bal partján található Lászlóvára (Coronini) község polgármesteri hivatala közösségi oldalán bejelentette Szent László-vára, az Al-Duna festői vidéke egyik legfontosabb középkori műemlékének helyreállítására, megőrzésére és fejlesztésére irányuló projekt sikeres befejezését.
A Nyugati Regionális Program forrásaiból finanszírozott, évek óta tartó rehabilitációs folyamat végén, a Zsigmond magyar király által 1427–28-ban épített erődítmény bekerülhet a hazai és a nemzetközi turisztikai körforgásba. A projekt célja nemcsak a történelmi falak megmentése volt a pusztulástól, hanem a helyszín modern és biztonságos kialakítása a látogatók számára.
A végrehajtott főbb beavatkozások a következők:
– a vár és a védőfalak megszilárdítása, az eredeti kő hitelességét megőrző restaurálási technikák alkalmazásával;
– látogatói infrastruktúra: fémjárdák és kilátóplatformok telepítése, amelyek egyedülálló panorámát kínálnak a Dunára és a túlparton található Galambóc várára;
– díszkivilágítás: az erőd látványos megvilágítást kap az éjszakai órákban is;
– külső fejlesztések: útvonalak, információs táblák és -terek kialakítása a turisták számára.
Az erődítmény bármikor látogatható (24 órás nyitva tartás), de a látogatói létesítmények (táblák, járdák) nappal jobban láthatók.
Szent László várának rövid története Karczag Ákos (várak.hu) alapján:
„Az Almás-hegység délnyugati lábánál, az itt délkeletre tartó (majd rövidesen keletre forduló) Duna bal partján fekszik Lászlóvára (Coronini, korábban Pescari) község. A település közelében, attól keletre, a Duna bal partján álló magaslat tetejét koronázó Szentlászló vára történelme szorosan összefügg a túloldali, jobb parti Galambóc várának sorsával. 1427-ben Zsigmond magyar király a Brankovics György szerb fejedelemmel kötött szerződés értelmében – más várak mellett – jogot formált az említett Galambóc várára, amit azonban annak szerb kapitánya megtagadott, sőt az erősséget eladta a töröknek. Erre az innenső, magyar parton gyorsan felépült az ellenvár, ahonnan a magyarok 1428 tavaszán elindították a Galambóc bevételére irányuló támadásukat, a Dunán pedig vízi csata alakult ki a török és a magyar fél hajói között. Magyar részről már csaknem siker koronázta az ostromot, mikor Murád szultán hatalmas felmentő serege megjelent, ezzel el is dőlt a csata. A magyarok visszavonultak az innenső partra, Galambóc vára pedig továbbra is török kézen maradt.
Zsigmond király adományaként 1429–1435 között a német lovagrend birtoka volt. 1457-ben a Hunyadiak kezén levő királyi várak között említik. A mohácsi ütközet után, hamarosan László vára is török birtok lett, későbbi pusztulásáról nem áll rendelkezésre feljegyzés. A vár romjai még látszanak itt-ott a magas bozótosban. Kapuja egykor az északi oldalon nyílott. A palota falának 10-12 m magas falcsonkja ma is áll, a toronytól kiinduló várfalak, a kerek öregtorony és a palotaszárny maradványai is megfigyelhetők.” (A leírás még Szent László vára felújítása előtt született – szerk. megj.)
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen
Fotók: Műemlék-restaurátorok Egyesülete / Facebook
