A temesvári egyházmegyében tevékenykedő papok, hittanárok és katekéták részvételével a máriaradnai kolostorépületben február 13-án és 14-én artottak lelki és szakmai képzést a Jézus Szíve Nővérek Társasága tagjai, Stafford Kriszta, Tóth Adrienn és Rodriguez Guadalupe, akik az Öt pont szemléltető módszert, a társaság saját, levédett katekétikai módszerét mutatták be. A képzésen megannyi, a hitoktatással kapcsolatos téma és kérdés került terítékre, illetve megválaszolásra.
Akik gyermekek és fiatalok oktatásával, nevelésével foglalkoznak, legyenek pedagógusok, tanítók, tanárok, egy dologban valószínűleg egyetértenek: nincsenek biztos módszerek, tippek arra, hogyan kedveltessék meg az adott tantárgyat a növendékekkel. A tanító- és tanárképzés az országban egységes tanterv alapján zajlik ugyan, ám a gyakorlatban történő oktatás, nevelés van úgy, hogy feladja a leckét a pedagógusnak. Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a felgyorsult, pörgős, a modern technikát lépten-nyomon (jól-rosszul) használó világunkban létfontosságú a megfelelő képzés, a nyitottság, a rugalmasság – a katedra mindkét oldalán. Így hát előfordul – és hasznos is –, hogy időnként a pedagógus is úgymond beül az iskolapadba, új ismereteket sajátít el, új ötletekkel, módszerekkel ismerkedik.
Lelki és szakmai képzés
Február második hétvégéjén, pontosabban 13-án és 14-én a temesvári egyházmegyében tevékenykedő papok, hittanárok és katekéták részvételével a máriaradnai kolostorépületben megtartott lelki és szakmai képzésen megannyi, a hitoktatással kapcsolatos téma és kérdés került terítékre, illetve megválaszolásra. Szervezők: a Temesvári Római Katolikus Püspökség és az Egyházmegyei Katekétikai Hivatal, Dirschl Johann általános helynök, a temesvári egyházmegye tanfelügyelője, dr. Ozsváth Judit, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a máriaradnai plébánia és Andreas Reinholz plébános, valamint Ioan Cădărean lippai és temesújfalui plébános. Meghívott előadók: a Jézus Szíve Nővérek Társasága budapesti közösségének tagjai, Stafford Kriszta nővér, Tóth Adrienn nővér és Rodriguez Guadalupe nővér. Téma: az Öt pont szemléltető módszer, a Jézus Szíve Nővérek Társaságának saját, levédett katekétikai módszere. Résztvevők: papok, megszentelt személyek, hittanárok és katekéták a temesvári egyházmegye több plébániájáról és közösségéből, így például Temesvár, Arad, Pécska, Majláthfalva, Lugos, Temesszlatina, Óbesenyő, Temesrékas, Lovrin, Újszentes, Resicabánya, Krassócsörgő, Újmoldova, Nagyszentmiklós – mintegy 30 személy, akik egyházi és világi iskolákban oktatnak, továbbá a plébániai hitoktatásban tevékenykednek.
A Jézus Szíve Nővérek Társaságát a kassai születésű Péterfy Ida alapította 1940-ben, aki felismerte, hogy szükség van olyan szerzetesekre, akik az evangélium örömhírét nem csupán hitelesen, hanem a fiatalok számára vonzó módon hirdessék. Isten szolgálója Péterfy Ida nővér dolgozta ki az Öt pont szemléltető módszert, amely nem csupán az ő kincse, öröksége, hanem a kongregáció karizmája is. „Nemzetközi kongregációhoz tartozunk, az anyaházunk az Egyesült Államokban van, mi, akik itt vagyunk, Magyarországról, Kaliforniából és Mexikóból származunk, de vannak nővéreink Tajvan szigetén is” – foglalták össze bevezetőjükben a nővérek, akik a találkozó végén, a temesvári egyházmegyére jellemző nemzetiségi sokszínűségre is utalva, megjegyezték: „Ennyire színes csoportunk eddig még nem volt. És ez nagyszerű, hiszen maga az egyház is ilyen.”
Az előadások magyar nyelven zajlottak, a román nyelvű fordítást a képzés mindkét napján Dirschl Johann általános helynök vállalta. A programban pénteken szentségimádás, szombaton délben szentmise is szerepelt, a liturgiát Pál József Csaba megyés püspök mutatta be, koncelebráltak a jelen lévő lelkipásztorok. Homíliájában a főpásztor kiemelte: „Ezt a szentmisét egyházmegyénkért, valamint mindazokért a hitoktatókért ajánljuk fel, akik az evangelizációért dolgoznak. Rajtatok keresztül a jó Isten csodálatos dolgokat visz végbe. Gondoljatok csak az osztályaitokra, a csoportjaitokra: ha minden csoportból két‑három fiatal Krisztus lelkes tanítványává válna, néhány év múlva vajon milyenek lennének a plébániai közösségeink? A hitoktatás egyik célja, hogy Krisztus tanítványaivá neveljük a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat. A második cél, hogy ezeket a tanítványokat közösségben neveljük. A harmadik cél pedig az, hogy előkészítsük az Úr útját, hiszen ő a mi erőnk.”
Hitoktatás – gyümölcsérlelés
Hogyan szólítjuk meg Istent? Teremtő, Atya, Jó Pásztor… Ki az ember? Test és Lélek. Mi a legfontosabb kapcsolatunk Istennel? Az imádság. De ha a szív távol van Istentől, az imádság üres. Hogyan tudok segíteni a gyermekeknek megfogalmazni, ki számukra Isten? Mi az, ami közös bennünk Istennel? Hogyan lehet Istennel kapcsolatot teremteni? Mindezekre a kérdésekre, és még sok hasonlóra keresték a választ közösen az előadók és a résztvevők a képzés első napjának délutánján. Végül a nővérek az evangéliumok tanítására alapozva hozták közelebb Jézus Krisztus alakját: az irgalmas szívű Jézust, aki megérezte a hit érintését a vérfolyásos asszony történetében, a bátor szívű Jézust, aki ellenséges légkörben is gyógyít (Mk 3,1–6), a reményteli, befogadó szívű Jézust a Zakeussal való találkozáskor (Lk 19,1–10), a szerető szívű Jézust az utolsó vacsorán, aki tanítványainak a szeretet parancsát, később pedig az evangélium hirdetésének küldetését adja.
A hitre nevelés leginkább a gyümölcsérleléshez hasonlít. Az eredmény nem csupán a mi szakértelmünktől függ, hanem a befogadó talajtól is, vagyis attól, hogy a fiatalok, akikkel foglalkozunk, hogyan tudnak válaszolni Isten kegyelmére. Ami a gyermekek lelkében lezajlik, az egy folyamat, hasonló a gyümölcs beéréséhez: idő és türelem kell hozzá. Mi, hitoktatók pedig része vagyunk ennek a folyamatnak. Míg az oktatás az értelemre hat, ismereteket, tudást adunk át, tervszerű felkészítést jelent, a nevelés a szellemi és erkölcsi fejlődés tudatos irányítását jelenti. A hitre való nevelés eredménye maga a hitélet, amelynek folyamán kialakul a kapcsolat Istennel – mondották többek között az előadók.
Az Öt pont szemléltető módszer
Értelem, érzelem, akarat, fantázia, memória – öt funkció, illetve képesség, amely a szemléltető módszer alapját képezi.
- Első lépésként, az óra elején fontos a tanulók érdeklődésének felkeltése, ami a fantáziájukon keresztül történik játékkal, irányított beszélgetéssel, vetítéssel stb., az életkoruknak megfelelően.
- A következő, második lépés az értelmet célozza: illusztrált magyarázattal egybekötött tulajdonképpeni tanítás. A hitoktató használhat képeket, de rajzolhat is a táblára.
- Következik a kapcsolat a való élettel: az érzelmek abban segítenek, hogy a gyermek vagy a fiatal megfogalmazza, hogyan jelenik meg a tanítás az ő mindennapi életében, az iskolában, a családban. Ha nem sikerül ezt a kapcsolatot felfedezni, akkor a magyarázat csupán elmélet marad a számára.
- Az akarat a konkrét erénygyakorlatban, vagyis a tanultak tettekre váltásában segít. Például, ha a gyermekek az imáról tanulnak, akkor az elkövetkező hétre ki lehet választani azt a személyt, akiért minden nap imádkozni fognak.
- Az óra a memóriára épülő összefoglalóval zárul. A nővérek kiemelték: nagyon fontos, hogy ne a hitoktató, hanem a tanulók foglalják össze a hallottakat. Ez történhet játékosan, aktív módon, rajzolással stb.
A képzés során a résztvevők óravázlatot készítettek, és közösen beszélték meg a módszer egymást követő lépéseit. Végezetül mindenki egy-egy szóban, illetve mondatban megfogalmazta, mit jelentett számára ez a találkozó.
A máriaradnai képzés szakmai és lelki értelemben is tartalmasnak bizonyult. A résztvevők megerősödve, új tapasztalatokkal, ismeretekkel és közös élményekkel gazdagodva tértek vissza közösségeikbe és szolgálati helyükre, készen arra, hogy mindezt a hitoktatásban kamatoztassák.
Forrás: temesvári püspökség sajtóirodája
