† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
És mondom nektek: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson.
És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.
Hallottátok továbbá, hogy a régieknek ezt mondták: Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet! Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ennél több, az a gonosztól van.
Mt 5,17–37
Elérkeztünk az évközi 6. vasárnaphoz, amely egyben könyörgő nap a világ éhezőiért. Ezen a napon az egyház különösen is figyelmet szentel az ínséget szenvedőkre, azokra, akik nélkülöznek, és arra bátorít, hogy imával és az irgalmasság – konkrét – testi cselekedeteivel segítsük kiszolgáltatott, rászoruló testvéreinket. A könyörgő nap lezárja az évközi időt, és egyben felkeszít bennünket a nagyböjti szent idő „hangulatára”. Mondhatjuk úgy is, hogy „ráhangol”, emlékeztet, vagy éppen „kostolót” ad az ima, a böjt és az alamizsna elfeledett lelki gazdagságából. Mert ezek nélkül – ima, böjt és alamizsna – képes az ember öncélúvá, énközpontúvá és keményszívűvé válni, amelynek jellemzői a közömbösség, a ridegség, a dehumanizáló szemléletmód.
Deák Viktória Hedvig OP Aszkézi és/vagy mértékletesség című írásában (megjelent a Vigilia decemberi számában) a következőképpen fogalmaz: „Az aszkézis, vagy klasszikus nevén önmegtagadás azonban segített felfedezni, »hol is a helye« a mértékletességnek, így a mértékletességhez számomra az út az aszkézisen keresztül vezetett. Az aszkézis ad egy paradox erőt. Tanít elengedni: ahelyett, hogy minden lehetőséget kihasználnék, behabzsolnék – mert jó lenne még, jólesne, adna pillanatnyi kielégülést –, képes vagyok késleltetni, nemet mondani. Nem engedek a pillanat nyomásának. Ezzel másfajta viszonyulásokhoz is hozzásegít: másképp birtokolok dolgokat, ugyanakkor szabadabb is vagyok saját vágyaimmal kapcsolatosan. Persze ez lehet fájdalmas is, és rávilágít a saját törékenységemre: rászorulok arra, ami testi, biológiai, nem tudok enélkül élni. Vágyom rá, és ideges leszek, ha hiányzik. Vagyis ez egyfajta önismerettel jár. Mégis, bár a lemondással járó nehézség, ami például egy böjtölés eredménye, elgyengít, de ad egyfajta erőt is. Nem az az erő, hogy lám, erre is képes vagyok. Inkább egy belső fókuszáltságot ajándékoz, összeszedettség, rend születik belőle. Kicsit olyan, mintha fekete-fehérben látnám a világot. Jobban látszik, mi a lényeges. Egy zarándokút élménye is hasonló tapasztalattal jár: elengedni sok mindent, és egyetlen célra irányulni, teljes erővel.”
Talán ez a szemléletmód segít abban, hogy a föld sójaként, a világ világosságaként meg tudjuk őrizni a szív tisztaságát, vagyis birtokolva az Istent halló szív, a lev shómea nagy ajándékát, miként a bölcs Salamon király. Csakis az Istennel megélt személyes kapcsolat garantálja, hogy vágyaink, irányultságaink „tiszták” maradjanak, és ne legyen úrrá rajtunk a mindent bekebelező birtoklási vágy, a felszínes magamutogatás és a helytelen ragaszkodás semmilyen formája sem.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/8-as számában.
