A Szűzanya Lourdes-ban egy barlangot, elhagyatott helyet választott ki jelenésének helyszínéül. A sziklás hegy és a benne rejlő barlang alkalmas a lélek számára, hogy imájában Istenhez emelkedjen. A szikla Krisztust jelképezi, benne a barlang a Szűzanyát, akit Szent Fiának érdemeiért megóvott a Szentháromság az áteredő bűntől és következményeitől. Mária, aki méhében foganja, majd nekünk adja az Isten-embert, ő maga Krisztusba öltözik, ahogy a barlang is a sziklában rejtőzködik. A barlang a szikla intimitása, befogadó anyai öle, így akit a Szűzanya befogad, ölébe vesz, az szükségszerűen Jézus Szentséges Szívén pihen meg.
A Szűzanya és általa az Úr Jézus bensőséges jelenlétébe merült imádságunk fölé palástként, páncélként borul a magányt is jelképező barlang. Ekkor eszünkbe juthat Illés próféta barlangja, ahol ő az Úrral a Hóreb hegyén találkozott. Remete Szent Antal Qoltzum-hegyi szűk barlangja is az imádságba, Isten jelenlétébe, és egyre beljebb haladva Isten intimitásába vezet be, amelyet nemcsak a szent remeték, de minden Istenbe merült ember is átélhet tiszta imádságában. A Kármel-hegyi remeték barlangja is a Szűzanya szolgálatában álló lelki vitézek csendes „küzdőterei” és „erődítményei” voltak, ahol a Szűzanya és Szent Fia iránt buzgó szeretettel és lovagi erényekkel harcoltak. Miért? A fény diadaláért, régi emberségük levetéséért és azért, hogy már ne ők éljenek, hanem Krisztus éljen bennük.
A barlang a győzelem helye is. Lourdes-ban a betegségek, lelki nyomorúságok fölött aratott győzelem helye, égi Édesanyánk közbenjáró imáinak hathatós tanúságtevője. Ha a Gargano-hegyi Szent Mihály-barlangra gondolunk, ott is a bűn és a sátán fölött aratott győzelem helyét jelenti a szent barlang, ahol a bűnbánat kegyelmében és imameghallgatásban részesülnek a hívő zarándokok.
Lourdes-ban, Isten e kiválasztott helyén a Szűzanya imára, bűnbánatra és a vízzel való megmosdásra, valamint annak használatára hív. Amikor a lélek az Úr bensőséges jelenlétébe vonul, az ő fényében felismeri önmagát. Feltör belőle az egészséges bűnbánat patakja, amely olykor a könnyek adományában is megnyilvánul. A Szentlélek élő vize eltölti a lelket, s ez kihat a testre és környezetére is. Az ember az imádság által a Szentlélek fürdőjébe merül el, fokozatosan tisztul és gyógyul, miközben csendesen kibontakozik benne a keresztségi kegyelem. A Szűzanya egyre tisztább gyermekévé válik, aki egyre tisztábban hordozza Krisztus Urunk arcvonásait egész valójában.
A vőlegény az Énekek Éneke menyasszonyát „sziklahasadékban fészkelő galambom”–nak (Én 2,14) és „lepecsételt forrás”–nak (Én 4,12) nevezi. Ha a Szent Szűz rejtett életére gondolunk, Isten számára lefoglalt, lepecsételt lényére, akkor a lourdes-i barlang szimbolikája már természeténél fogva is rá utal: rejtekhelyen meghúzódó barlang és belőle feltörő víz, melyet a Szűzanya mutatott meg Szent Bernadettnek. Ő az a sziklabarlang, akiből az élet forrása árad ki számunkra, aki maga Krisztus, a keresztség szerzője. Krisztus rejti Máriát a szeplőtelenség köntösébe, és Mária adja nekünk Krisztust, az Isten-embert, miként a barlang a gyógyító vizet.
A víz ugyanakkor a Szentlélek szimbóluma is. A Szentlélek mátkája – ahogy régen népünk nevezte – maga a Szűzanya. Ha a bensőnk mélyére a Szűzanyával szállunk alá, egészen biztos, hogy rátalálunk a mélyből fakadó Szentlélek éltető vizére.
Jézus az élő víz forrása, aki ránk árasztotta az Élő Vizet, a Szentlelket: nagypénteken, húsvétkor és pünkösdkor. Valahányszor kérjük őt, főként a szentségek által, ő újra meg újra belemerít a Szentlélek éltető vizébe, hogy meggyógyuljunk, és másokat is ide segítsünk a gyógyulás forrásához. Mindezt hittel kell tennünk, hiszen maga az Úr ígérte nekünk: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, bensejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” (Jn 7,37–38)
Jozefa-Terézia OCD nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/7-es számában.
