† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12–23
2019 óta az évközi harmadik vasárnap egyben Isten igéjének vasárnapja, ez azonban nem tévesztendő össze a Szentírás vasárnapjával, amelyet minden év szeptemberének utolsó vasárnapján ünneplünk. Néhai Ferenc pápa az Aperuit illis, magyarul a Megnyitotta nekik kezdetű apostoli levéllel rendelte el az ünnepet, Szent Jeromos halálának 1600. évfordulója alkalmából, eleget téve Isten népének kérésére: „az apostoli levéllel válaszolni szeretnék az Isten népétől hozzám érkezett számos kérésre, hogy az egész egyházban egyöntetűen ünnepeljük meg Isten igéjének vasárnapját. Immár általános gyakorlattá váltak az olyan alkalmak, amikor keresztény közösségek arra összpontosítanak, hogy milyen nagy érték Isten szava a mindennapi életünkben. Ezért elrendelem, hogy az évközi III. vasárnapot Isten igéje ünneplésének, a róla való gondolkodásnak és terjesztésének szenteljük. Ezzel Isten igéjének vasárnapja az év azon szakába illeszkedik, amikor arra kapunk ösztönzést, hogy erősítsük a kapcsolatokat a zsidókkal, és imádkozzunk a keresztények egységéért. De nem egyszerűen időbeli közelségről van szó: Isten igéje vasárnapjának ökumenikus jelentősége van, mert a Szentírás megmutatja az igazi és tartós egységre vezető utat mindazoknak, akik meghallják” (részlet az Aperuit illis apostoli levélből).
A vasárnapi evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus Kafarnaumban telepedik le. A görög kifejezés a katoikéó, amely azt jelenti, hogy állandó lakhely, de jelentheti azt is, hogy tartósan jelen lenni, otthonává tenni. Érdemes megfigyelnünk, hogy Jézus nem Jeruzsálemet választja a letelepedésre, amely vallási központ, hanem ezt a kulturálisan és vallásilag sokszínű várost, Ferenc szentatyánk szóhasználatával: a perifériát és a periférián élőket. Éppen itt látszik, hogy Isten logikája sokszor eltér a miénktől, és ezért fontos a Szentírást ismerni, olvasni, nem csupán egy-egy szakaszt kiragadva, hanem ismerni annak sitz im Leben-jét, vagyis életbe ágyazottságát, mert így teljesebb képet kapunk nemcsak egy szentírási részről, hanem magáról az Istenről is. Jézus kafarnaumi tartózkodása ma is üzenet, mégpedig hogy Isten nem mond le senkiről, a megváltás ajándéka mindenkinek szól, legyen az római, pogány, zsidó vagy istenfélő. Az evangélium arra tanít, hogy Isten nem ijed meg a bűn sötétségétől, ő elmegy a végsőkig, ennek pedig ékes bizonyítéka a Golgota. Isten igéjének vasárnapján érdemes megfontolnunk, hogy a Biblia mint Isten kinyilatkoztatott szava mennyire itatja át szívünket, életünket, szavainkat.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/4-es számában.
