XIV. Leó pápa június végére hívta össze az idei második bíborosi konzisztóriumot, és szeretné, ha ezeket a találkozókat évente megrendeznék – derült ki egyebek mellett a közgyűlés lezárásakor, illetve az azt követő sajtótájékoztatón. A média munkatársaival beszélgető egyházi elöljárók érintettek több fontos témát is, így többek között szó esett arról, a pápa jelenléte és viszonyulásmódja mit árul el, hogyan tekint a bíborosokra, de a megtárgyalt és elnapolt kérdésekről, a venezuelai helyzetről, a nők és a laikusok szerepéről is beszéltek. A bíborosi kollégium 245 tagjából 170, azaz a kollégium 70%-a vett részt a konzisztóriumon, beleértve mind a választókat, mind az emeritusokat, akik az öt kontinensről érkeztek.
A Vatikán január 8-án, csütörtök este, a szentatya kétnapos rendkívüli bíborosi konzisztóriumának lezárásakor jelentette be a hírt, hogy a következő találkozóra várhatóan június 27–28-án, Szent Péter és Pál ünnepének előestéjén kerül sor. A hírt a pápa a konzisztórium lezárásakor a 170 jelen lévő bíboros előtt hozta nyilvánosságra. Ugyanezen alkalommal fejezte ki háláját és köszönetét a bíborosoknak, amiért fáradságot nem kímélve részt vettek a találkozón, majd a rangidős résztvevőkhöz szólva hangsúlyozta, az ő jelenlétük értékes tanúságtétel mindenki számára, végül pedig azoknak fogalmazott meg üzenetet, akik objektív okokból nem vehettek részt (mint például a venezuelai bíboros): közelségét és együttérzését fejezte ki.
Matteo Bruni, a Vatikán szóvivője elmondta, hogy a pápa szeretne évente három-négy napos találkozókat tartani, hogy több idő jusson a különböző fontos témák megvitatására, és a bíborosoknak is lehetőségük nyíljon szabadon hozzászólni az elhangzottakhoz. A szentatya korábban rámutatott, hogy ezek az ülések a konklávé előtti általános találkozókon megfogalmazott kérések nyomán jöttek létre, és az egyház jövőbeli útját képezik.
Mi a bíborosok véleménye?
Stephen Brislin johannesburgi bíboros a Vatikán záró sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott a riportereknek, hogy ő és a többi bíboros is nagyon gazdagító és mélyreható élménynek tartotta ezt az alkalmat. Hozzátette, nagyra értékelték azt is, hogy a konzisztórium lehetőséget adott a bíborosoknak megismerni és meghallgatni egymást. Véleménye szerint az, hogy a pápa több találkozót szeretne tartani, mutatja, a szentatya is nagyon fontosnak és hasznosnak találta a konzisztóriumot, és azt a tényt is komolyan veszi, hogy a bíborosok támogathatják őt péteri szolgálatában.
A bíboros elmondta, hogy némi kétség merült fel, amikor közölték velük, hogy kis csoportokra osztják őket, emiatt úgy tűnt, hogy nem lesz elegendő lehetőségük kifejezni magukat és meghallgatni másokat. Mégis a csoportok felépítése, azaz nyelvi blokkokra való felosztása nagyon hasznos volt, és lehetősége volt minden résztvevőnek a megszólalásra, még ha szavaikat nem is hallotta az egész közgyűlés.
Mi volt újszerű?
Egy újságíró azt kérdezte, hogy mi volt az az elem, amelyet újszerűként emelnének ki a most lezárult bíborosi közgyűlésről, ugyanis a tárgyalt témák közül többet már a szinóduson is vizsgáltak. Válaszában Brislin bíboros kifejtette, hogy az újdonságot nemcsak a megbeszélésekben kell keresni, hanem inkább abban a „lehetőségben, hogy megismerjük egymást és meghallgassuk egymást”. Lévén, hogy a bíborosi testületnek vannak régi és új tagjai, illetve a földrajzi és társadalmi hátterük is eltérő, ez a mozzanat is igen fontos. Maga a pápa is – tette hozzá a johannesburgi érsek – „kollegiális akar lenni, meghallgatásra törekszik, és meríteni akar a világ különböző részeiről érkező kardinálisok tapasztalataiból és tudásából, mert ez segíthet neki az egyház vezetésében”.
Az elnapolt témák
A liturgiáról röviden szó esett – mondta Wilfrid Napier bíboros, a dél-afrikai Durban emeritus érseke a National Catholic Registernek –, de a hagyományos latin miséről és „az ehhez hasonló részletekről” nem zajlott vita. „Úgy gondolom, hogy az egész arról szólt, hogyan tudjuk az egész egyházat ugyanarra a szintre hozni az evangelizáció terén, szerintem ez volt a fő pont” – mondta. Több bíboros is reményét fejezte ki, hogy a meg nem vitatott témák a következő konzisztóriumokon napirendre kerülnek. A reményük azért is lehet megalapozott, mivel maga a szentatya is utalt arra, a két téma szorosan kapcsolódik a II. vatikáni zsinathoz, amely az egyház útjának és megújulásának alapja, és ezért sem elhanyagolhatóak.
Nők és laikusok szerepe
Egy, a laikusok egyházon belüli szerepét, illetve a nők helyzetét tematizáló újságírói kérdésre Pablo David Fülöp-szigeteki bíboros így válaszolt: „Hogyan ne ismernénk el a nők szerepét és szolgálatát az egyházban?” Majd kijelentette, hogy a nők kérdése állandó érdeklődésre tart számot, emlékeztetett a női diakónusok kérdését tanulmányozó bizottság nemrégiben közzétett eredményeire. A bíboros ugyanakkor utalt a klerikalizmusra is, és újra felvetette a II. vatikáni zsinaton megfogalmazott, a megkereszteltek általános papságának gondolatát: „Az egyház testéről beszélünk: van egy egyházfőnk, de nemcsak egyházfőnk van, hanem testünk is. Az embereknek joguk van részt venni az egyház életében és küldetésében.”
A rendkívüli téma: Venezuela
Az esti sajtótájékoztatón Luis José Rueda Aparicio bogotái bíboros rámutatott arra, hogy jóllehet a konzisztóriumnak szűken vett értelemben nem volt témája, ám óhatatlanul is szó esett az aktuális dél-amerikai, venezuelai helyzetről. A kolumbiai bíboros emlékeztetett a pápa január 4-i, a drámai események másnapján elhangzott aggodalmára: „Az az vasárnapi üzenet megadta az alaphangot az elmúlt napok gondolataimnak”, majd rámutatott, hogy az együttérzés és aggodalom kifejezésén túlmenően a bíborosi kollégium tagjainak az események apropóján „kérdéseket kell feltenniük maguknak” a választott irányról, Latin-Amerika geopolitikai változásairól és arról, hogyan tudja az egyház kísérni a lakosságot.
A konzisztórium alatt és után is kevés információ látott napvilágot, a bíborosok azt mondták, a szentatya utasítása volt a hírzárlat.
Salvatore Cernuzio / Vatican News; Edward Pentin / Catholic News Agency
Összeállította: Dénes Gabriella
