Az evangéliumban a napkeleti bölcsek látogatásának történetével találkozunk, vagy ahogyan nevezni szoktuk, a háromkirályok, Gáspár, Menyhárt és Boldizsár látogatásával. Mire tanít vízkereszt ünnepe? Először is, hogy induljunk el Jézushoz, másodszor a királyok hinni tanítanak. Harmadszor kitartásra adnak példát, negyedszer, hogy áldozatot kell hozni Jézusért!
Először arra tanítanak, hogy induljunk el Jézushoz. Feltűnt a csillag, a királyok követik azt, de még inkább szívük belső indíttatását. Így elérnek Júdea földjére, a fővárosba, Jeruzsálembe. Itt éri őket az első meglepetés, a csillag eltűnt. Se a nép, se Heródes nem tudnak semmit a Gyermekről. Ők tanulták meg először, hogy az Istent legtöbbször nem ott találjuk meg, ahol keressük. De ez így van velünk is!
Másodszor a bölcsek megtanítanak hinni. Hiszen már kortársaik is olvasták az írásokat a Messiás eljöveteléről, mégsem indultak el keresésére. Mások is hallottak a csillagról, látták a csillagot az égen feltűnni, mégsem indultak útnak. A bölcseknek erős volt a hitük, ami átsegítette őket a nehézségeken, csalódásokon, a mostoha körülményeken, a kilátástalanságokon. A mi életünkben is megeshet, hogy olykor Jézus erejét és hatalmát elrejti. Néha úgy néz ki, mintha nem a Jézus keresőinek, követőinek volna igazuk, hanem a gúnyolódó cinikusoknak, a nem törődőknek, közömbösöknek. Mindez csak a látszat, hiszen mások Isten útjai, mint az embereké.
Harmadszor kitartásra tanít bennünket a három király. Ők messziről jöttek, fáradságos nagy utat tettek meg. Nagy kockázatot vállaltak a hatalmára féltékeny Heródesnél, hiszen azonnal ki is végeztethette volna őket, mint ahogy meg is tette a betlehemi kisdedekkel.
Ők tanítják meg, hogy nem lehet üres kézzel, sem üres szívvel Jézus elé állni. Adnunk kell neki azt, amink van és amik vagyunk. Nem Istennek van szüksége a mi adományainkra, hanem nekünk arra, hogy adjunk, hogy adakozó lelkek legyünk. Jó tetteink dicsérjék az Istent.
Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe! Minden szeretetnek Isten a forrása! Ő a szeretetet hozta el nekünk. Szükségünk van Jézus Krisztus jelenlétére, hogy megszűnjenek a félelmeink, hogy tudjunk újra igazán örülni, hogy Isten szeretetét megérezzük és másokkal is megéreztessük. Vízkeresztkor, Urunk megjelenésének ünnepén ezt ünnepeljük, hogy a közénk született Kisded felragyogtatta a világ előtt, hogy ő valóságos Isten is.
Kovács József spirituális, plébános
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/1–2-es számában.
