„Az élet igéjét hirdetjük”(1Jn1,1) Korzenszky Richárd OSB gondolatai
Az év fordulója mindig megállít bennünket. Nem azért, mert a naptár lapja különös hatalommal bírna, hanem mert a szívünk mélyén érezzük: időt kaptunk, és az idő kérdez minket. Mit kezdtél azzal, ami rád bízatott? Merre tartasz? És kinek a szavára figyelsz?
„Az élet Igéjét hirdetjük” – mondja az apostol. Nem eszmét, nem véleményt, nem ideológiát, hanem Igét. Olyan szót, amely nem pusztán hang, hanem teremtő erő. Olyan szót, amely életet hordoz, mert maga az Élet szól általa. Az új esztendő küszöbén érdemes őszintén megkérdeznünk: milyen igék vesznek körül bennünket, és melyiknek adunk hitelt?
Korunk társadalma szavakkal van tele. Hirdetések, jelszavak, kommentek, ítéletek zúdulnak ránk szünet nélkül. Beszélünk fejlődésről, sikerről, biztonságról, de közben egyre több a bizonytalanság, a szorongás és a hallgatás. Mert sok a szó, de kevés az Ige. Sok a hangos kijelentés, de kevés az igazság, amely képes volna összetartani bennünket.
Az élet Igéje nem harsány. Nem kényszerít, nem manipulál, nem félelmet kelt. Meghív. Meghív arra, hogy kilépjünk az önmagunk körül forgó világunkból, és észrevegyük a másikat: a szomszédot, a munkatársat, az elesettet, az idegent. Az élet Igéje emlékeztet arra, hogy nem csupán fogyasztók, választók vagy statisztikai adatok vagyunk, hanem megszólított emberek, akik felelősek egymásért.
Társadalomkritikus szó ez, mert tükröt tart elénk. Megkérdezi: miért lett természetes a közöny? Miért fogadjuk el, hogy a gyengébb hangja elvész? Miért hisszük el, hogy az erő, a pénz vagy a zaj jogosít fel az igazságra? Az élet Igéje nem rombol, de leleplez. Megmutatja, hogy amikor elhallgat az együttérzés, akkor nemcsak erkölcsi, hanem lelki válságban élünk.
Az új év elején nem az a kérdés, hogyan lesz minden kényelmesebb, hanem az, hogyan leszünk igazabbak. Nem az, hogy mit követelhetünk, hanem hogy mit tudunk adni. Az élet Igéje arra tanít, hogy a remény nem naivitás, hanem döntés. Döntés amellett, hogy a jót nem adjuk fel akkor sem, amikor fárasztó. Hogy az igazat kimondjuk akkor is, amikor kockázatos. Hogy a szeretetet választjuk akkor is, amikor nincs azonnali haszna.
Hirdetni az élet Igéjét ma azt jelenti: jelen lenni. Jelen lenni a családban, ahol a hallgatás falai nőnek. Jelen lenni a közéletben, ahol könnyű elkeseredni vagy cinikussá válni. Jelen lenni az egyházban, amelynek nem önmagát, hanem Krisztust kell láthatóvá tennie. Nem uralkodva, hanem szolgálva. Nem ítélkezve, hanem reményt adva.
Az új esztendő legyen azé a csendé, amelyben meghalljuk az Igét. És legyen azé a bátorságé, amellyel továbbadjuk. Mert az élet Igéje nem magántulajdon. Ajándék, amely akkor marad élő, ha megosztjuk. Így léphetünk át az idő küszöbén nem félelemmel, hanem bizalommal: tudva, hogy az Élet szól hozzánk, és az Életre hív bennünket.
Fotó: Unsplash
