Ahogy lassan az év végéhez érünk, természetesen előtérbe kerül a visszatekintés vágya, azokra a történetekre, helyszínekre és beszélgetésekre, amelyek leginkább megszólítottak idén, és amelyekhez most, év végén érdemes visszatérni. Számomra 2025 leginkább a helyhez kötődő élmények, a közösségi események és a gondolkodást ösztönző kérdések évének bizonyult, legyen szó épített örökségről, kultúráról vagy éppen a tanítás és nevelés vitáiról. Az alábbiakban néhány olyan írást gyűjtöttem össze, amelyek nemcsak témájuk miatt fontosak számomra, hanem olyan gondolatokat, emlékeket és párbeszédeket hordoznak, amelyek az év végén gazdag olvasmányélményt nyújthatnak. Kellemes újraolvasást és találkozzunk jövőre újabb izgalmas cikkekkel és beszélgetésekkel!
Terek
Kolozsvár épített öröksége idén többször is visszahívott. A város legrégebbi temploma esti fényben egy újabb arcát mutatta be, a felújítás lehetőséget ad arra, hogy a hely továbbra is közösségi és lelki találkozások helyszíne legyen.
Szentháromság-templom felújítás előkészületei külön figyelmet érdemelnek, számomra ez a hely nemcsak történelmi emlék, hanem olyan tér, amelyhez személyes emlékek kötnek, felelevenítik az egyetemi évek hangulatát, a járványidőszak csendes pillanatait.
Az örmény katolikus közösséghez való közeledés új élményt hozott. A szamosújvári jubileumi zarándoklat emlékeztetett arra, mennyi gazdagság rejlik a kitartó közösségekben és mennyi tanulnivalót adnak újra és újra a hagyományok, az ősök szokásai.
Tanári lét
Tanárként nehéz nem reagálni arra, ami a romániai oktatásban történik. A kérdés, hogy „hol marad az ember”, nem elméleti felvetés számomra, hanem napi tapasztalat. Diákok, kollégák, fáradtság, bizonytalanság és közben az a makacs hit, hogy mégis van értelme odafigyelni egymásra. Ezek a gondolatok talán nem adnak megnyugtató válaszokat, de őszinték. Néha ennyi is elég.
Beszélgetések
Az év egyik legnagyobb ajándékát a beszélgetések jelentették, a számos interjú, mely közül nehéz kiemelni párat. Felemelő volt beszélgetni a jubiláns papokkal, akik 25 év tapasztalatát és bölcsességét osztották meg, és öröm volt látni a papszentelés előtt álló kispapokat is, akik friss szemlélettel, várakozással és lelkesedéssel készülnek hivatásukra.
Nyisztor Ilonával készült interjúm a moldvai csángó közösség életének gazdag történetén keresztül mutatja meg, hogyan formálja a hit, a zene és a tanulás az identitást, és miként maradnak élők a hagyományok akkor is, ha újra és újra elölről kell kezdeni.
Az év vége fele Bogdán Zsolttal beszélgettem a hit, a szeretet, a küzdelem és a jelenlét kérdéseiről és megértettem, miként válik a hit személyes támasztékká a hétköznapokban is
Ahogy most visszanézek ezekre a témákra, egyre világosabb, hogy mind ugyanarról szólnak: jelen lenni ott, ahol éppen vagyunk. A városban, az osztályteremben, egy templomban, egy beszélgetésben. Ha ezek a gondolatok valakit megérintenek, már megérte újra elővenni őket az év végén.
