Jacopo Tintoretto, valódi nevén Jacopo Robusti 1518. szeptember 29-én született Velencében. Apja kelmefestőként élt és dolgozott. Ezen családi foglalkozásnak köszönhette becenevét, ahogyan ma is ismerjük, a tintore ugyanis kelmefestőt jelent. A korabeli velencei nagy mesterek műhelyében tanult, ahol lehetősége volt többek között Michelangelo szobrainak helyi másolatait is sokat tanulmányozni, amely által alapos anatómiai ismeretekre tett szert. Tintoretto tekinthető a velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselőjének. A híres velencei aranykor festőhármasához tartozik, akinek munkássága átível a manierizmuson is, és élete végén már barokk jegyeket is hordoznak alkotásai, mintegy megnyitva egy új korszakot a művészek számára. Nagy képzelőerővel és dinamikus természettel megáldott ember volt. Alkotásaira jellemző a monumentalitás, a dinamika és a drámaiság. A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely azt a jelenetet örökíti meg, amikor Gábriel arkangyal hírül adja Máriának, hogy Isten Fiát hozza majd világra.
Az alkotás a Scuola Grande di San Rocco földszinti termében, az Albergo nevű helyiségben található, és a Szűz Mária életét bemutató ciklus része. Tintoretto, szakítva a korábbi hagyományokkal, amelyek a nyugalmat és rendezettséget részesítették előnyben, a jelenet terének egy kissé romos velencei palota udvarát választotta. Az arkangyal váratlanul, szinte viharos sebességgel érkezik a jelenetbe, kerubok seregétől körülvéve. Mária alakja meglepetést és megrendülést fejez ki, karját a melléhez szorítja. Tintoretto ezen alkotásába nem félt beépíteni a szegénység és alázat jeleit sem, hiszen a háttérben romos téglafal és egy elhasznált, szalmaköteles szék látható. Ezek az elemek nem véletlenszerűek, hanem a reneszánsz kor munkásosztályának jelképei. A művész ezzel az eszközzel egészen konkrétan kijelenti, hogy a Szent Család a kor munkásrétegéhez tartozott, és így bárki, aki nélkülöz, bizalommal fordulhat hozzá. A jelenet drámaiságát a kompozíció felső részéből sugárzó fény fokozza. A természetfölötti fény a Szentlelket szimbolizáló galambból forrásozik, bevilágítja a jelenet teljességét. A Szentlélek fénye az, ami a mi életünk fényforrása is lehet, ha hagyjuk, hogy bevilágítsa lelkünk adventjét.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/50-es számában.
