† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus igy válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2–11
Adventi utunkon haladva akaratlanul is „kitérőt” kell tennünk az öröm vasárnapjánál, amelyet gaudete vasárnapnak is nevezünk, amely félúton emlékeztet minket várakozásunk milyenségére és hogyanjára. Ezáltal is emlékeztet minket a karácsony alaphangjára, éppen ezért a liturgiában a lila helyét, amely a bűnbánatra emlékeztet minket, átveszi a rózsaszín, amely az öröm megtestesítője. A The American Ecclesiastical Review a következőket írja: „A bűnbánati út során az örömteli reménység érzésének színben való kifejezése a komor bíbornak a rózsa színéhez közelítő enyhülésének felel meg. A pontos árnyalat nem feltétlenül egyetlen fokozatú. A lila mint összetett szín a vörös és a kék kombinációjával jön létre. Minél mélyebb és erősebb a kék a keverékben, annál komorabb és sötétebb lesz a lila, míg minél inkább a tiszta vörös dominál a kombinációban, annál világosabb és ünnepibb lesz a lila. A vörös túlsúlya adja tehát a jellegzetességét annak a különleges színnek a szimbolikájához, amelyet advent és nagyböjt két vasárnapján használunk.” Egyszóval a liturgia nemcsak szavakkal, gesztusokkal, hanem színekkel is tanítani akar, éppen ezért a gaudete vasárnap üzenete az is, hogy Isten már közel van, és ahogy a bűnbánati időszak végéhez közeledünk, életünk sötét „tónusai” feloldódnak az örömben.
De mi is ad teljes, egész, igazi örömöt életünknek? Szépen fogalmaz XVI. Benedek pápa: „Bármi is jelentsen számunkra örömöt, legyenek azok a mindennapok apró örömei, vagy az élet komolyabb eseményei, fontos tudni, hogy mindennek forrása Istenben van, még ha ez azonnal nem is tűnik nyilvánvalónak. Hiszen Isten az örökkévaló szeretet közössége, ő a végtelen öröm, mely nem marad magába zártan, hanem mindenkire kiterjed, akit Isten szeret, és aki őt szereti… A Jézussal való találkozás mindig hatalmas belső örömre ad okot. Több evangéliumi történet is példa lehet erre. Emlékezzünk csak a becstelen vámos és bűnös Zakeus esetére… Ez az Úrral való találkozás öröme. Ez az istenszeretet érzésének öröme, az istenszereteté, mely egész életünket átalakítja, és elhozza a megváltást.”
Advent 3. vasárnapja meghívás arra, hogy újra felfedezzük megajándékozottságunkat, istengyermekségünk titkát, hogy életünk távlata túlmutat egyéni körülményeinken, mert „többre” vagyunk teremtve, és ezt a „többet” csakis a betlehemi kisded közelében érthetjük meg. Az öröm – a hit mellett – az a képességünk, amely által rácsodálkozhatunk Isten csodálatos tetteire, amelyeket az emberért vitt végbe. És így lesz a megváltás örömhírré, mert az Úrral való találkozás életünk lényegére tapint rá.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/50-es számában.
