Tegnap, december 10-én volt a százéves évfordulója annak, hogy Szűz Mária megjelent a fatimai látnok Lucia nővérnek a spanyolországi Pontevedrában, ahol az öt elsőszombati ájtatosság terjesztését kérte tőle. Ugyan a jelenéseket a Szentszék nem ismerte el hitelesként, ám már a kezdetektől fogva népi ájtatosság övezi, és számtalan kegyelem forrásává váltak az elsőszombati ájtatosságok. Idén, az esemény centenáriuma alkalmából Apostoli Penitenciária 2026. december 10-éig tartó szentévet és teljes búcsút engedélyezett a Pontevedrát ez alatt felkeresőknek.
Az 1916-os portugáliai angyaljelenés, a következő évben Fatimában megjelent Szűz Mária három pásztorgyereknek – Franciscónak, Jacintának és Luciának. Miután Lucia két unokatestvére 1919-ben és 1920-ban meghalt, az életben maradt harmadik gyermeket Leiria püspöke védelmébe vette, és inkognitóban, Dolores álnéven a Portóban található Szent Dorottya-nővérek által vezetett iskolába küldte tanulni. Tizennyolc éves korábanszeretett volna belépni a sarutlan karmelitákhoz, de a Dorottya-nővérek rábeszélték, hogy inkább az ő rendjük noviciátusát kezdje el a galíciai Tuy településen.
Mivel kilétét nem lehetett felfedni, a nővérek nem tudták igazolni a noviciátusba való belépéshez szükséges tanulmányokat, ezért Pontevedrába küldték, hogy az ottani rendházban fizikai munkát végezzen.
Szűz Mária kéri, hogy terjessze az elsőszombati ájtatosságot
A helyzet miatt letörve úgy gondolta, vágya, hogy karmelita apáca legyen egyre kevésbé tűnik valószínűnek, 1925. december 10-én Lucia celláját természetfeletti fény töltötte be. „A Szűzanya, mintha bátorságot akart volna belém csepegtetni, gyengéden anyai kezét a jobb vállamra tette, és ugyanakkor megmutatta nekem a másik kezében tartott, tövisekkel körülvett Szeplőtelen Szívét” – írta később a látnok. Abban a pillanatban a szintén jelen lévő Gyermek Jézus így szólt hozzá: „Légy együttérző legszentebb Anyád Szívével, amelyet hálátlan emberek minden pillanatban tövisekkel szúrnak át, és nincs senki, aki vezekléssel eltávolítaná azokat.”
A Szűz Mária ezután megkérte Luciát, hogy terjessze az öt elsőszombat ájtatosságát, amelyről már nyolc évvel korábban Fatimában is beszélt neki és unokatestvéreinek: „Megígérem, hogy haláluk óráján a megváltáshoz szükséges kegyelemmel segítek mindazoknak, akik öt egymást követő hónap első szombatján gyónnak, szentáldozáshoz járulnak, elimádkoznak öt tizedet a rózsafüzérből, és 15 percet velem töltenek, miközben a rózsafüzér 15 titkán elmélkednek, azzal a szándékkal, hogy engem engeszteljenek.”
És te elárultad a világnak, amit a Szűzanya kért tőled?
Öt nappal később, 1925. december 15-én, Lucia vallomása szerint feladatai ellátása közben találkozott egy fiúval, akinek meg akarta tanítani az Üdvözlégy, Mária kezdetű imát, és ezért kapacitálta a fiatalembert, hogy térjen be egy kápolnába egy rövid imára. Több hét telt el, és 1926 februárjában Lucia nővér újra találkozott a fiúval, és megkérdezte tőle, hogy imádkozott-e a Szűz Máriához, ahogyan azt javasolta neki. A fiú felé fordult, és azt kárdezte tőle: „És te elárultad a világnak, amit a Szűzanya kért tőled?”
Ebben a pillanatban a fiú „ragyogó gyermekké” változott, akivel Lucia nővér tovább beszélgetett. A kisfiú ragaszkodott ahhoz, hogy terjessze az elsőszombatok iránti tiszteletet, mert „sok lélek kezdi el, de kevesen tartanak ki a végéig, és azok, akik kitartanak, azért teszik, hogy megkapják az ígért kegyelmet”.
„Azok a lelkek, akik öt elsőszombatot buzgón teljesítenek, és vezekelnek Szűzanya Szíve engesztelésére, jobban tetszenek nekem, mint azok, akik tizenötöt teljesítenek, de langyosak és közömbösek” – mondta a gyermek, aki megerősítette, hogy a gyónásnak nem kell feltétlen akkor történnie, feltéve, hogy a szentáldozáshoz kegyelmi állapotban és vezeklési szándékkal tudnak járulni enélkül is az adott szentmisén.
Mindezeket az eseményeket Lucia nővér 1927-ben mesélte el, miután december 17-én a tabernákulumhoz ment, hogy megkérdezze, hogyan fedheti fel ezt a kérést, ha az a Fatimában közölt titok része. Lucia nővér elmondta, hogy Jézus egyértelműen úgy kérte tőle: „Lányom, írd le, amit kérnek tőled; és mindent, amit a Boldogságos Szűz kinyilatkoztatott a jelenésben, amikor erről a tiszteletről beszélt. A titok többi részét pedig továbbra is tartsd meg akként.”
Lucia nővér spanyolországi tartózkodása
Lucia nővér 1925 és 1946 között Spanyolországban élt. Az országban tartózkodása alatt megírta emlékiratait. Amikor 1931-ben kikiáltották a Második Köztársaságot, és tekintettel annak vallásellenes jellegére, polgári ruhában menekült a szintén Galíciában található Rianxo városába, a tuy-i Dorottya-nővérek elöljárójának otthonába. Betegsége miatt egy hónapot töltött a partok közelében fekvő La Toja-szigeten is. 1945-ben a szentév alkalmából Santiago de Compostelába utazott. Végül 1949-ben belépett a sarutlan karmeliták rendjébe.
Népi áhítat
A Szűz Mária Pontevedrában Lucia nővérnek való megjelenései nem kaptak hivatalos elismerést a Vatikántól. Azonban akárcsak más hasonló természetű jelenségek, már a kezdetektől fogva népi áhítat övezte. Az 1930-as években, de különösen az 1940-es években, a spanyol polgárháború után, a kegyelmek és a zarándoklatok száma megsokszorozódott, és az azt követő évtizedekben egyesületek és plébániai kezdeményezések jöttek létre ennek alapján.
A 20. század utolsó harmadában a hely a Jelenések kegyhelyeként vált ismertté, azonban a 21. század elejére annyira tönkrement az épület, hogy a Spanyol Püspöki Konferencia 2021-ben megvásárolta a helyszínt a spanyolországi Fatimai Apostoli Világszövetségtől, és megkezdte a helyreállítási munkálatokat.
Szentév Pontevedrában
A centenárium alkalmából a Szentszék jubileumi évet hirdetett Mária mindezeket a szívében őrizte témával, amely Lukács evangéliumából származik. Az Apostoli Penitenciária apostoli áldást és teljes búcsút adott a szokásos feltételek mellett azoknak a zarándokoknak, akik 2026. december 10-ig meglátogatják a pontevedrai jelenések kegyhelyét.
Nicolás de Cárdenas / ACI Prens – Catholic News Agency
Ford. D. G.
