Amint arról korábban hírt adtunk, a Szent Miklós-napi dísztanácsülésen gyergyószentmiklós önkormányzata elismerésben részesítette mindazokat a személyeket, szervezeteket, intézményeket és cégeket, akik kiemelkedő tevékenységükkel és példamutatásukkal hozzájárultak a város fejlődéséhez, a közösség építéséhez. Ez alkalommal Gyergyószentmiklós díszpolgára (post mortem) lett Fogarasy Mihály erdélyi püspök életútja elismeréseként, amellyel tudásával, vezetői és közösségi tevékenységével a társadalom javát szolgálta, és előmozdította a város gazdasági, egyházi és kulturális fejlődését. A díjat Kovács Gergely gyulafehérvári érsek vette át. Az alábbiakban Bernád Rita Magdolna által mondott laudációt olvashatják.
Az idei gyergyószentmiklósi városnapok rendezvénysorozat egyik főszereplője a település egyik neves szülöttje, dr. Fogarasy Mihály erdélyi püspök. A három eseménnyel kifejezett ünneplésre születésének 225. évfordulója szolgáltatott okot: életéről és tevékenységéről könyv és kiállítás készült, most pedig post mortem díszpolgári címmel tünteti ki gyergyószentmiklós önkormányzata. A kiadvány szerzőjeként és a kiállítás szervezőjeként a helyi polgármesteri hivataltól néhány nappal korábban a díjazással együtt járó méltatás megtartására kaptam megbízatást. A felkérés nagy megtiszteltetésként ért, amelyet ezúton is nagyon szépen köszönök, és amelynek igyekeztem sürgetően eleget tenni.
Mielőtt gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály szülővárosához kapcsolódó érdemeire rátérnék, engedjék meg, hogy együtt áttekinthessük kronologikusan az ő életrajzát. Fogarasy Mihály 1800. szeptember 17-én született Gyergyószentmiklóson Fogarasy András és Ferenczi Cecília hatodik gyermekeként. A hét testvér közül csak ő és nővére érték meg a felnőttkort. Szülővárosában megkezdett elemi iskolai tanulmányait Csíksomlyón folytatta a ferences gimnáziumban 1812–1817 között. Papi hivatását Gyulafehérváron bontakoztatta ki, ahol 1817–1819 között filozófiát tanult, majd 1819–1823 között a teológiát Bécsben a Pazmaneum növendékeként abszolválta. 1823. október 28.: Szepessy Ignác erdélyi püspök pappá szentelte a nagyszebeni Szentháromság-templomban. Felszentelését követően egészen erdélyi püspöki kinevezéséig összesen 30 hivatalos megbízatást kapott és funkciót töltött be. 1823–1826: Nagyszebenben a belvárosi plébánián volt segédlelkész és a királyi gimnáziumban hittantanár. 1826–1828: az Augustineum növendékeként a Bécsi Egyetemen folytatta tanulmányait. 1828–1830: Gyulafehérváron a bibliai tudományok tanára, teológiai tudományok felügyelője, szentszéki előadó ülnök, szegények ügyvédje volt. 1830: az erdélyi normális iskolák felügyelője tisztséggel bízta meg főpásztora. 1831: a Pesti Tudományegyetem teológiai kara kollégiumi tagjává nyilvánította. 1832: Kolozsvárra költözött, és onnan látta el iskolai felügyelői és könyvvizsgálói (cenzori) feladatait. 1833–1838: az Augustineum harmadik, majd második tanulmányi igazgatója volt, és ezzel párhuzamosan a császári udvar káplánja 1833: a császár tiszteletbeli kanonokká nevezte ki a gyulafehérvári káptalanba. 1838. április 19. V. Ferdinánd magyar király nagyváradi mesterkanonokká és a nagyváradi királyi akadémia igazgatójává nevezte ki. 1839/1840 és 1843/1844: a váradi székeskáptalan követeként részt vett a magyar országgyűléseken. 1843. március 16.: V. Ferdinánd magyar király az egyedi apátság címzetes apátjává nevezte ki. 1845. február 20.: a római Árkádia akadémia (olasz irodalmi társaság) tagjává választotta. 1846. január 15.: I. Ferdinánd császár kinevezte Skodar címzetes püspökévé. 1846: a nagyváradi jogakadémia részére alapítványt hozott létre. 1846. október 27.: a Magyar Királyi Természettudományi Társulat pártoló tagjává nyilvánította. 1846–1853: a Pesti Egyetem hittudományi karának elnöke és a budai tankerület iskoláinak főigazgatója volt. 1848: megalapította A jó és olcsó könyvkiadó társulatot Pesten, 1852-ben: a társulat felvette a Szent István Társulat nevet, amelynek 1853. július végéig volt igazgatója. 1852. március 30.: Ferenc József császár kinevezte nagyváradi főesperesnek. 1853. augusztusában: visszakerült Nagyváradra. 1855. május 16.: Ferenc József uralkodó kinevezte Fogarasy Mihályt nagyváradi őrkanonoknak, 1859-től a nagyváradi egyházmegyei házassági bíróság elnökhelyettesi tisztségét is betöltötte. 1860-ban: az Osztrák Császári Lipót-rend jelvényével tüntették ki. 1862-ben: a nagyváradi irgalmas nővérek püspöki biztosa, valamint a műemlék épületek császári és királyi műemlékvédője lett. 1864. július 10.: a Vaskorona-rend II. osztályával tüntették ki. 1864. október 14.: Ferenc József császár kinevezte nagyváradi éneklőkanonoknak. 1864. november 24.: Ferenc József császár kinevezte erdélyi püspöknek. 1865. február 28.: belső titkos tanácsosi kinevezést kapott. 1865. március 27.: IX. Pius pápa megerősítette püspöki kinevezését 1865. május 7.: Kunszt József kalocsai érsek szentelte püspökké Kalocsán. 1865. május 28.: a gyulafehérvári székesegyházban megtartotta püspöki székfoglalóját. 1865. július 19.: szolgáltatta ki első alkalommal az egyházi rend szentségét. Fogarasy Mihály tizennyolcévnyi erdélyi püspöki működése alatt összesen 157 papot szentelt. Az egyházmegyés papság mellett obszerváns ferences és piarista szerzeteseket is avatott áldozópappá. 1868. február 9–15.: Gyulafehérváron megtartotta a Státus-szervező gyűlést. 1868. november 17.: IX. Pius pápa pápai trónálló főpappá nevezte ki. 1869: megszervezte az autonómiát jelentő plébániai (egyház-) tanácsokat. 1873: vezetésével életbe lépett a Katolikus Autonómia, amely az 1867-ben megszüntetett Comissio Catholica hatáskörébe tartozó jogokat vette át. 1873. október 28.: aranymiséjének emlékére 100 000 pengőforintos alapítványt tett, hogy püspöki székhelyén létrejöjjön egy Lyceum Academicum. 1879. január 18.: kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Római Katolikus Irodalmi Társulat. 1880. február 25.: utoljára végzett papszentelést. 1880. május 1.: szélhűdés érte és betegágyba került. 1882. március 23-án, életének 82., papságának 59. és püspökségének 17. évében halt meg, a gyulafehérvári Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt ferences templom kriptájába temették el 1882. március 28.-án.
Ami Fogarasy püspök felnőttkori kapcsolódását illeti egyházmegyéjéhez és legfőképpen a szülőhelyéhez a következőket érdemes megemlíteni. Élete és tevékenysége négy politikai rendszeren, történelmi korszakon ível át: a rendi korszakon, a szabadságharc korán, a neoabszolutizmus, majd a dualizmus időszakán. Ugyanakkor szintén négy egyházmegye inkardináltjaként fejtette ki papi és főpapi tevékenységét: erdélyi papsága után tagja volt a bécsi érsekségnek, a nagyváradi püspökségnek, az esztergomi érsekségnek, majd ismét az erdélyi püspökségnek. Munkássága mind a négy egyháztartományban nyomott hagyott. Személyes vagyonát, beleértve hivatalból eredő juttatásait és családi örökségéből származó bevételeit is, mind visszafordította egyházmegyéje fejlesztésére. Elsősorban templomok építését és berendezését (oltár, orgona, harang), liturgikus tárgyakkal, ruhákkal és könyvekkel való kellő felszerelését finanszírozta, emellett iskolák alapítását (a legkiemelkedőbb ezek közül a gyulafehérvári lyceum academicum és a gyergyószentmiklósi leányiskola) és bővítését, tanítók bérezését, különböző vallásos egyletek, magtárak, szegények és tűzkárosultak megsegítését patronálta. Megközelítőleg 912 000 forintot fordított jótékony célokra, amelynek felét alapítványi összegek és nagy tételű egyszeri adományok tették ki, míg másik felét az egyházközségek között osztotta szét célzottan. Egyházkormányzati évei alatt az akkori 16 főesperesi kerület közül a legnagyobb összegű pénzdonáció a gyergyói főesperesség plébániáinak jutott. Családi gyökereivel, származási helyével mindig tisztelettel és jótékonykodó hozzáállással bánt.
Gyergyószentmiklós egyházi, társadalmi és kulturális fejlődését nagymértékben előmozdította az általa alapított leánynevelő intézet és zárda, az idetelepített irgalmas nővérek, az aggmenház. Gyergyószentmiklós fejlődését Fogarasy püspök mindig szem előtt tartotta, és mindenben igyekezett támogatni. Nagylelkűségéről két meghatározó szerepű intézmény létesítése – a leánynevelde és az aggház –, valamint a Szent Miklós-templom orgonája is tanúskodik. Az oktatást, különösen a leányok megfelelő keresztény szellemiségben történő nevelését igen fontosnak ítélő püspök zárdaiskolája, amely ma alapítója nevét viseli, és az idősek otthona, amelyek személyes vagyonából, családi örökségéből valósulhattak meg, jótéteményeinek beszédes jelképei. A gyergyószentmiklósi leányiskola alapítását Haynald Lajos erdélyi püspök (1852–1864) vette tervbe, amelyet végül utódja, Fogarasy Mihály valósított meg. A szatmári irgalmas nővérek vezetésére bízott tanintézmény működéséhez szükséges anyagi tőkét a püspök saját vagyonából biztosította. Az épületet az örmény Kapdebó családtól 1873-ban vásárolt telekre húzták fel 1875–1876 között, az átadásra 1876. augusztus 27-én került sor. A gyulafehérvári lyceum academicum javára tett 100 000 forint értékű alapítvány után a legnagyobb összeget a gyergyószentmiklósi leánynevelő intézetre fordította, a püspök erre a célra összesen 60 000 forintot adományozott. Személyesen gondoskodott nemcsak az iskola és a zárda építéséről, hanem annak berendezéséről is. Ebből a célból háztartási eszközöket küldött és a kápolna liturgikus berendezéséhez, bútorzatához is hozzájárult. Az intézet fenntartására 1878. november 30-án egy malmot adományozott. Az 1948-ban államosított iskolaépületet a katolikus egyház 2003-ban kapta vissza az államtól, a tanintézmény 2012 végén felvette az építtető püspök nevét. Ahogy a fiatal lányok színvonalas képzésére gondot viselt, úgy a magatehetetlenné váltak, gondozásra szorultak ellátására is hatékonyan figyelt a püspök, amely egy öregotthon létesítésének támogatásában valósult meg. Erre a célra nemcsak pénzbeli adományt ajánlott fel, hanem örökölt ingatlanokat is szülőhelyén, azt a telket, ahol a családi háza állt. Az aggház létesítésével kapcsolatos levelében a püspök ekképpen fogalmazott: „az a telek, melyen Isten kegyelméből születtem, s gyermeki éveimet felejthetetlen családi körben éltem, legyen mindenkorra menhelye néhány elnyomorodott, keresetképtelen, de erkölcsös embernek”. Az idősek házának építését, amelyet az 1874-es tűzvész alatt leégett családi ház helyére emeltek, a püspök 11 500 forinttal támogatta. A „jámbor szegény aggastyánok” háza 1878-ra épült fel, az építkezést Kiss Sándor építész vezette. Az aggháznak szánt intézetben, napjainkban is ápoló- és gondozóközpont működik. Az idősek otthona előtti téren egy kereszt található, amelyet a püspök és lánytestvére állíttatott 1858-ban szülei emlékére. A márványtalapzatra a következő feliratot vésték: „Fogarasi András és Ferenczi Czeczilia kedves szülők nyugalmáért emelték 1858-ban Fogarasi Mihály és Rozália”.
Fogarasy püspök nemcsak intézményalapításokkal és női szerzetesi közösség betelepítésével fejezte ki gyermekkora színtere iránti hűségét, hanem egykori templomának szépítéséhez is jelentősen hozzájárult. Az értékes Kolonics-orgonán kívül templomi ruházat, oltárszerek, ezüstkehely és stációképek vásárlását is szponzorálta, az ipartársulatnak és a temetkezési társulatnak is juttatott támogatást, illetve az örmény templom új orgonájára is szánt 600 forintot. Egyházmegyéjét folyamatosan segítette anyagilag, azonban mind közül a legtöbb pénzbeli felajánlást, hozzávetőlegesen 81 000 forintot, szülővárosának irányozta. A Szent Miklós-templomnak szánt donációi közül kétség kívül a Kolonics István által épített orgona volt a legköltségesebb, melynek készítésére 3000 forintot szánt. Családjáról, különösen a szerényebb sorsúakról vagy megözvegyült, családfenntartó nélkül maradt női rokonairól sosem feledkezett meg, rendszeresen segítette őket pénzküldeményeivel. A gyergyószentmiklósi egyházi és politikai elöljárósággal Erdély főpásztoraként rendszeresen tartotta a kapcsolatot, alkalmi és ünnepi köszöntőikre, üdvözleteikre mindig készséggel és hálával válaszolt, megemlítve egyik köszönőlevelében, hogy „a nemes közönség egyetlen alkalmat sem mulaszt el”. Fogarasy Mihály erdélyi püspöksége időszakában összesen három alkalommal járt bérmálni származási helyszínére: 1866-ban, 1873-ban és 1879-ben.
Ami Fogarasy Mihály püspök helyi tiszteletét illeti Gyergyószentmiklóson, említést érdemel, hogy két iskola – egy általános és egy szakközépiskola –, valamint egy utca nevében él tovább emlékezete. Gyergyószentmiklóson már a 19. században utcát neveztek el Fogarasy Mihályról, azt az utcát ahol tulajdonképpen gyermekkori éveit töltötte, és ahol az öregotthon is létrejött szülei telkén. A jelenlegi Márton Áron utcát is Fogarasy utcának hívták a 20. század elején. A valamikori leánynevelde előtti térre 1992-ben mellszobrot öntetett tiszteletére az önkormányzat Burján-Gál Emil szobrász által, amelyet 2023-ban a városi úthálózat és térrendezés alkalmával eltávolítottak. Az ápolóközpont épületének homlokzatát Fogarasy püspök öntött fémből készült címere díszíti. A jelenlegi díszpolgári kitüntetés – úgy vélem – még halála után is méltó és illő személyéhez. Nagylelkűség, kiszámíthatóság, tudás, adakozás, mértékletesség, fáradhatatlanság, munkabírás, fegyelem, következetesség, egyensúly, béke, nevelés és precíz adminisztráció jellemezte mindvégig Fogarasy Mihály életét. Bár életében összesen 30 funkciót töltött be, mindezeket a következő címekben tudnánk összefoglalni: a békesség apostola, a papság főatyja, az iskolák főpásztora, a leányok nevelője, a nők pártfogója, az idősek gyámolítója, a szórványközösségek erősítője, a peremre szorultak segítője, az adminisztráció szervezője, a rábízottak hű gazdája, a fejlődés mozgatója, a tudósok támogatója, a művelődés misszionáriusa, és még sorolhatnánk.
Bízunk benne, hogy a jelen díjjal utólag is tiszteleghetünk előtte, és emlékének ápolásával egy példaképet tudunk állítani az őt ismerők, felismerők és megismerők elé, amely erőt és reményt ad a szép, a jó és az igaz ügyek folytatásához.
Adj Uram örök nyugodalmat neki! – És az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békességben! – Az Úr Jézus szent nevében. Az ő lelke és minden meghalt hívő lelke Isten irgalmából békességben nyugodjon! Ámen!
2025. december 5.
Bernád Rita-Magdolna
