Pál Dorkával először 2024 őszén találkoztam, közösen vettünk részt a KEL gólyanapján. Kedves, jószívű ember benyomását keltette bennem. Megtudtam, hogy egészen kivételes hobbija van, az írás. Emberközelben PÁL DORKA egyetemista.
Kérlek, mutatkozz be röviden! Milyen út vezetett Kolozsvárig?
Pál Dorka vagyok, 2005-ben születtem, Csíkdánfalváról származom. Hosszú volt az utam Kolozsvárig. Az elemi iskola osztályait szülőfalumban, Csíkdánfalván végeztem. A negyedik osztály elvégzése után tanulmányaimat Alcsíkon, Csíkszentmártonban folytattam. Líceumi tanulmányaimat a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceumban végeztem, ott teológia osztályban voltam. Most másodéves vagyok a BBTE pszichológia szakán.
Nemrég jelent meg az első regényed. Milyen érzések vannak benned most ezzel kapcsolatban?
Valóban, október közepén jelent meg az első regényem, A havasok alatti osztováta. Számomra ez egy hatalmas csoda. Amikor írni kezdtem, sohasem gondoltam volna, hogy valaha komplex, prózai alkotásokkal fogok foglalkozni. Versekkel kezdtem a munkásságom. Öröm volt számomra, amikor nekifogtam a regényem megírásának. Az alkotás körülbelül másfél évbe telt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Amikor elkészült, akkor kimondhatatlan öröm volt bennem. Tudtam, hogy nyilvánosság elé fog kerülni az a művem, amiben benne vagyok ,,testestől-lelkestől”. A kiadást tavaszra terveztem, szerettem volna, ha még pünkösd előtt elkészül, azonban úgy alakult, hogy csak októberre sikerült megjelentetni. Ez talán nem véletlen, hiszen az október az egyik kedvenc hónapom. Ezáltal is nagyon jól tudok hozzá kapcsolódni.
Lírai alkotásokkal indultál. Mi késztetett arra, hogy kipróbáld magad ezen a téren? Miután megjelent három versesköteted, mi indított arra, hogy írj egy történelmi regényt?
Valóban versekkel kezdtem az írást. Legelső lírai alkotásaim szerelmi csalódásból születtek. Azután kezdtem írni istenes verseket, tájleíró költeményeket. Ezen kívül elhunyt szeretteimhez is írtam emlékverseket, amelyek meghatározóak számomra. Többször vissza szoktam olvasni őket. Amikor írni kezdtem, csak hobbinak gondoltam az egészet. Folyamatosan fejlődtem több témában, játszani kezdtem a rímekkel, kombináltam a témákat is. Például az istenes verseimben megjelentek a természeti motívumok is. Írtam alkalmi verseket is, főként egyházi ünnepekre, de nemzeti ünnepeinkre is készítettem. Lassan kigyűlt egy kötetre való, akkor elterveztük, hogy jó lenne kiadni, így jelent meg az első verseskötetem. Több témakör is megtalálható benne, Rejtelmes Igazság a kötet címe. A borítón az egyik példaképemet, Márton Áron püspököt láthatjuk. A második verseskötetemet a csíkdánfalvi egyházközség megalakulásának 100. évfordulójára jelentettük meg, és A Szeplőtelen Fogantatás Szép Asszonyához címet kapta, nagyrészt alkalmi versek vannak benne. Nagyon sok verset írtam a Szűzanyához, mert különleges kapcsolatunk van egymással. Ezt próbálom lírai művekben is megörökíteni. A harmadik verseskötetem, a Fátyol és szerelem,ahogyan a címe is mutatja, elsősorban szerelmi témákat dolgoz fel, de abban is nagyon sok tájleíró költemény van, és egy pár istenes vers is megjelenik. A harmadikban inkább az istenkapcsolat jelenik meg, de már nem szerepel benne éppen olyan sok alkalmi vers. Idén jött el az a pillanat, amikor sikerült az első regényemet kiadni. Történelmi témájú, és 1895-ben kezdődik, a női főszereplő születésével. Az első világháború előtti évtized mindennapjait mutatja be, emellett a háború szörnyűségei is megjelennek a regény végén. Igazából ezzel azt próbáltam szemléltetni, hogy otthon, Csíkszéken mi történt, az otthon maradt asszonyok és gyermekek hogyan vészelték át a világháborút. A regény egy szerelmi szálra épül, tiltott szerelemre: a két főszereplő nem azonos társadalmi rétegből származik. A regényben vallási motívumok is megjelennek, s a székely hagyományok, valamint minden, ami a szülőföld iránti szeretetet jelképezi számomra. A regényben végig szimbólumokat használok. A havasok alatti osztováta önmagában egy allegória. A havas férfi szimbólum, a szülőföld iránti ragaszkodás, a hűség és a bátorság jelképe. Az osztováta, ami szövőszéket jelent, női szimbólum, a szorgalmas munka megtestesítője. A nő egész élete során alkot, miként az osztovátán is szőttek mindenféle házi terméket. Szorgalmukkal családjuknak ,,az életet szőtték meg”.
Szó volt több témáról is. Melyik az, amelyik a legközelebb áll a szívedhez?
Mindegyiknek megvan a maga különlegessége, mind a szerelmi, mind az istenes verseknek. A tájleíró költeményeket is nagyon szeretem. A természethez való kapcsolatomat szeretném kifejezni azáltal, ahogyan a lírai én szemléli a természetet. Az istenes versekben megjelenik az Úrral való kapcsolatom. Ez pedig, kijelenthetem, hogy nagyon jó. Jól megértjük egymást. Sokszor jelenik meg az istenes versekben az a végtelen szeretet, remény, amit iránta érzek. Emellett sokszor beleszövöm a bűnbánatot is a verseimbe, és sok kérdést is megfogalmazok hozzá. Kiemelkedőek az istenes verseim közül a Szűzanyához írt alkotásaim. Érzem, hogy ő velem van nap mint nap, jelen van az életemben. Vezet mint édesanya, mint királynő és mint jó nővér. Példakép számomra. Nincs olyan dolog az életemben, amihez ne kérném a segítségét. Az istenes versek nagyon közel állnak a szívemhez. A legutóbbi alkotásaim csalódás következményeként íródtak,beteljesületlen szerelem miatt. Megírom a fájdalom, a lemondás érzését, egy kevés reménnyel. A lírai én számára a versekben elérhetetlen a boldog szerelem. Ez körülöleli majdnem az összes verset. Nem tudok különbséget tenni a témák között. Az emlékverseket különösen szeretem. Azoknak van egyfajta kimagasló jellege.
Azt is mondtad, hogy van két példaképed: Márton Áron és Szűz Mária. Miért ők a példaképeid?
Márton Áron alakjával gyermekként találkoztam, édesapám történetei által. Édesapám történelemtanár, az ő elbeszélései során ismertem meg behatóbban a püspök életét, munkásságát. Dédnagymamám is sokat mesélt, amikor kicsi voltam, a püspök atyáról, anekdotákat is, ezen kívül számos megtörtént eseményt. Fontos volt, ahogyan bemutatta az ő karakterét. Ami leginkább megfogott benne, az alázat volt, számomra ebben a legnagyobb példa. Ezen kívül a szülőföldhöz, a gyökerekhez való ragaszkodásában, a hívei iránti szeretetében és elköteleződésében nagyon megragadó számomra az ő alakja. Ezt műveim során, íróként élem meg. Megtapasztalom, hogy milyen lehetett az, amikor ő a népét szolgálta. Ő is csíki volt, van egy közös kapcsolódási pontunk.
A Szűzanya minden székely család életében az első helyen van. Főleg nőként nagyon különleges kapcsolat alakulhat ki vele. Nekem is hosszú évekbe telt, nem volt magától értetődő. Szükségem volt arra, hogy megtapasztaljam a Szűzanya közbenjárását az életemben. A Somlyó lábánál lakom, közel vagyunk a zarándokhelyhez. Csíkszék ott van a Szűzanya lábánál. Somlyón egy szerető anya szíve dobog, vezérel minket. Ezt meg lehet élni akár a pünkösdszombati fogadalmi nagybúcsú végigjárásával, akár egy elsőszombati Mária-köszöntővel, akár egy egyszerű imával. Érzékelhető, hogy jelen van a Szűzanya. Meghatározó élmény volt, amikor dédmamám kiskoromban imádkozni tanított. Szűz Máriáról is nagyon sokat mesélt. Általa is nagyon sokat megtanultam, többek között kapcsolódni a Szűzanyához.
Különleges kapcsolatod van a dédnagymamáddal. Hogyan jellemzed kettőtök viszonyát?
Mai napig kiemelkedő kapcsolatunk van. Együtt lakunk egy közös udvaron. Nagyon szeretek idősek között lenni, mert idősek között nőttem fel. Öt dédszülőmet ismertem. Csak ő él még. Megtanultam kapcsolódni az idősek lelkivilágához. Rengeteg csodálatos értéket tudnak nekünk adni. Hallgatom a történeit, együtt imádkozunk. Mindig tud újat tanítani régi történetein keresztül. Ahogy múlnak az évek, ez a kapcsolat elmélyül közöttünk. Mindenkit csak arra tudok buzdítani, hogy becsülje meg a dédszüleit, nagyszüleit, mert az idősek nagyon fontos részei a társadalmunknak. Lényeges, hogy vigyázzunk rájuk, és töltsünk velük minőségi időt. Gyermekként nehezebb felfogni ennek a súlyát, ahogy telik az idő, nyilvánvaló lesz, hogy mennyire fontosak.
Sokat tanultál dédmamádtól. Mi az, ami a legjobban meghatároz ezek közül?
A legmeghatározóbb az ima. Megtanított, hogyan kell szeretni. Ezen kívül megmutatta, hogyan kell összetartani a családot a tűzhely mellett. Dédmamám az az ember, aki összegyűjti a családunk szerteágazó rokonait, tagjait is. Szeretném ezt továbbvinni a jövőbeli családi életemben. Emellett megtanultam a szövés mesterségét, nem hiába lett az osztováta a regényem fő motívuma. Már megtanultam gyermekként szőni. A dédmamám osztovátája egyszer majd az enyém lesz, mert megígérte, hogy nekem fogja adni. Örvendek, hogy megtanultam tőle a székely hagyományainkat, szokásainkat. Sok mindent tanultam édesapámtól is.Viszont rengeteg olyan dolog volt, amiket csak egy idős tud megtanítani.
A műveidben kulcsszerep jut az istenkapcsolatnak. Felvetődött bennem, hogy te otthonról milyen hitet, istenképet hozol. Tudnál erről mesélni?
Otthonról konzervatívabb látásmódot hozok, aminek örvendek. Ez, amit kaptam, jó, egészséges. Ezt szeretném továbbadni a jövendőbeli gyermekeimnek is. Az istenkapcsolatomban nagyon fontosak a hagyományaink. Itt megemlítem a pünkösdi búcsút, ami már nemcsak a székelyek, hanem az összmagyarságnak az ünnepe is. A búcsúnak teljesen más lelkülete van, amikor székely emberként megéled. A lobogókon pünkösdi rózsát viszünk, ezt szintén dédnagymamámtól tanultam. Idén én vittem a lobogókra virágokat. Számomra fontos, hogy legyenek virágok, és legyenek szépen feldíszítve a lobogók is, hiszen a Szűzanyához megyünk. Hajnaltól vonulnak a keresztalják, ennek van egy természetfeletti élménye, amit meg kell tapasztalni, legalább egyszer az életben. Gyermekkoromtól találkozom ezzel. Sokszor elfáradok a forróság, a rossz időjárás miatt, elbizonytalanodok, hogy vajon meg tudom-e csinálni. Mindig velem van azonban a pünkösdi lélek jelenléte, ami vezet és kivisz a Somlyó hegyére. Az ember, ha nem is mindig a lábával, a szívével mindig halad előre, a szív átveszi a láb szerepét. Nagyon fontos számomra a húsvéti és karácsonyi ünnepkör. Tartjuk a régi hagyományokat, mindig megyünk az éjféli misére, előtte van a vacsora. A mise után imádkozunk a karácsonyfánál. Húsvétkor nagyon fontos az ételszentelés. Már jó pár éve megyek édesapámmal, népviseletben. Kiemelkedő számomra az ünnepi asztal, amikor együtt elköltjük a húsvétvasárnapi reggelit, a szenteltetet. Az ünnepeket családi körben ülöm meg, ami csodálatos. Nagyon szeretem az egyházközségünk búcsúünnepét, ami december 8-án van. Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, ami egy Mária ünnep. Másik kedvenc ünnepem az Úrnapja. Ilyenkor az oltárok felállításánál segédkezem. Gyermekkorom óta összekötöttem az Úrnapját a virágokkal, kicsiként én is mentem virágszirmokat szórni. Akkor még nem fogtam fel, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt tisztelgek ezzel. Aktívan részt veszek a díszítésben is. Kimondhatatlanul szép, amikor a falu hívei a kis lobogókkal énekelve, imádságokkal, megkoszorúzzák napjukat az Úr Jézus társaságában. Amikor eltelik egy ünnep, akkor lélekben készülők a következőre.
Számos témában alkotsz (szerelem, tájleírás). Honnan meríted az ihletet? Miért éppen ezek a témák foglalkoztatnak?
Amikor elmélyültem az írásban, akkor jöttem rá, hogy ez nekem nemcsak egy hobbi, hanem az egyik hivatásom. Ezáltal tudok adni valamit magamból az embereknek. Ez a valami talán a hitem. Újabban foglalkozom a szülőföld szeretetével, történelmi témákkal. Nagyon fontos az, hogy átadjam azt a lelkiséget, ami bennem van. Az inspirációim egyrészt Istentől jönnek, mindig kérem a Szentlelket, hogy legyen a munkatársam. Legyen jó, hasznos mások számára, amit alkotok. Sokszor egy-egy megélt pillanatom az inspiráció, egészen pontosan az azokból fakadó érzelmek. Ugyanakkor a képzeletem a legnagyobb ihletőm. A vágyaimnak is kulcsszerep jut. Minden művemben valamilyen formában benne vagyok én is. A szereplőimbe belevittem magamat, az érzelmeimen keresztül beleszövöm a saját egyéniségemet. Minden művemben van belőlem egy darabka.
Miért pont egy történelmi korszakba vezeted vissza az olvasót?
Egyrészt nagyon szeretem a történelmet, sokat foglalkozom vele szabadidőmben is. Legjobb tanítóm édesapám. Az a korszak békésebb korszak volt. Ők nem rohantak úgy, mint mi, megélték a jelen pillanatait. Nem terveztek görcsösen, igyekeztek olyan terveket kialakítani, ami most is jó, és jó lesz a jövőben is. A béke, nyugodtság, szeretet, ami körülölelte az akkori csíki székelyek életét, számomra gyönyörű és sokatmondó. Vissza szerettem volna hozni abból a szeretetből egy darabkát. A regény által a mai kor embere is megtapasztalhat valamit abból a korszakból. A hagyományaink megismertetése is célom volt. Régen még aktívan őrizték hagyományaikat az akkori emberek. Azonban most is rengeteg hagyományunk van, és fontos, hogy ezt próbáljuk továbbvinni mi is. Fontos az is, hogy az istenkapcsolatomat belevíve a művekbe, kombinálva az akkori kor emberének a felfogásával, átadjam a hit szépségét.
Pszichológia szakon tanulsz. Milyen pályaképet rajzolsz ki magadnak?
Mindenképpen haza szeretnék menni egyetem után, mindenképp ezen a területen szeretnék elhelyezkedni. Elsősorban idősekkel szeretnék foglalkozni. Idővel jó lenne magánrendelőt nyitni, de ez még ,,a jövő zenéje”. A közeljövőben idősek otthonában szeretnék dolgozni. Említettem, hogy haza szeretnék térni. Az én Csíkországom, a Hargitám nagyon fontos számomra. Kolozsvár is nagyon szép, rengeteg lehetőség van. Viszont nekem a szívem hazahúz. Külfölden pedig egyáltalán nem gondolkodtam. A honvágyam miatt nehezebb Kolozsváron is hosszabb időt tölteni. Igyekszem ezzel megbirkózni, mert tudom, hogy egyetem után hazatérhetek.
Mi egy író, költő feladata a 21. században? Hogyan tudja a posztmodern kor emberét megszólítani?
Egy szerző társadalmi problémákat is feldolgoz a műveiben. Elképzelt világról, társadalmakról is írhat. A magam részéről picit konzervatívabb, zártabb vonalat képviselek: szeretek visszatérni hagyományainkhoz, a régi jól bevált módszerekhez. Költészetem, írásaim elsősorban a hitemet adják át az olvasónak, ezen kívül a hazám iránti szeretetemet is. Az írók, költők erre próbálják rávezetni a fiatalabb generációkat: érdemes a szülőföldeden megpróbálni alkalmazkodni a változó világhoz. Ne rettenj meg a nehézségektől, hanem próbálj ember maradni. Ragaszkodj a gyökereidhez, értékrendedhez. Wass Albert gondolatai alapján úgy gondolom, hogy Erdélyben meg kell maradni magyarnak. Az író a hazáját, nemzetét is szolgálja, utat mutat népének. Az alábbi idézet nagyon kedves számomra: ,,A magyarság nem véletlenül maradt fenn ezer éven át. Azért maradt fenn, mert voltak emberek, akik nemcsak éltek, hanem szolgáltak is ebben az országban”.
Miért Wass Albert a kedvenc íród? Mi fogott meg az ő munkásságában?
A transzilvanizmus fogott meg benne, természetesen. A műveit olvasva is inspirálódtam. Az egyik legigazabb magyar író, költő (számos verse is van). Egy olyan korban élt, ahol megpróbáltatások érték, dekitartott a hazaszeretet mellett. Nehézségek között is, az emigráció során is sok művet írt. Ezekben egyértelműen megfigyelhető, hogy számára Erdély az igazi haza. Azért ő a kedvenc íróm, mert megtanít igaz magyarnak lenni a mai világban is, amikor sokszor nehéz felvállalni más nemzet előtt, hogy magyarok vagyunk. Ez egy nemzeti hitvallás is számomra, mert azonosulni tudok vele. Büszkén vállalom magyarságomat, székelységemet minden körülmény között, még akkor is, ha sokszor megvetés jár érte. Legigazabb szívvel vagyok magyar Wass Alberttel együtt.
Keresztény, katolikus hitünk egy sarkköve a biblia, úgy gondolom, hogy ez különösen fontos lehet egy keresztény írónak. Melyik a kedvenc szentírási idézeted, történeted?
Nagyon sok kedvencem van. Kiemelten szeretem a Jelenések könyvét, a napba öltözött asszony alakja miatt. A magasztos nőiesség, ami megjelenik a Szűzanya által, nagyon megragadó. Ő mint királynő, mint édesanya van jelen az életünkben. Mindig foglalkoztatott a mennyei világ, hogy kik vannak odafenn. Szerettem az angyaloknak, szeráfoknak és keruboknak utánaolvasni. Nagy tisztelője vagyok Szent Mihály arkangyalnak,sokszor kérem az ő közbenjárását. Nagyon vicces, de kiskoromban mondogattam, hogy szeretnék arkangyal lenni. Fontos szerep jut az angyaloknak. Mindannyiunknak megvan a saját őrangyala, aki vigyázza életét. A másik kedvenc idézetem az, hogy: ,,Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte” (Jn 3,16). Ebben benne van a mennyország összes szeretete és maga Isten, aki a szeretet. Ez a legnagyobb dolog, amit valaki adhat. Saját fiát adta másokért. Ilyet csak az tehet, aki maga a szeretet.
Hogyan határozod meg magad, mi az írói hitvallásod?
A harmadik verseskötetem előszavában írtam zárógondolatként: „Az ember szeretetre, szeretetből lett teremtve.” Abból a szeretetből, ami maga az Isten. Ezt megélni kell és továbbadni. Önzetlenül, ajándékként, ahogy mi kaptuk a legnagyobb szeretettől, aki maga az Úr.
Kérdezett: Major Barna
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2025/48. számában.
