Mától Orosz Krisztofer Levente a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye közösségének hivatalos szolgálatára szentelt diakónusává vált. Az ünnepélyes szertartásnak a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-plébániatemplom adott otthont, ahol Schönberger Jenő megyés püspök kézrátétellel és imádsággal szentelte állandó diakónussá.
A szentelés elején Reszler Mihály máramarosszigeti főesperes-plébános mutatta be és ajánlotta a püspök elé a jelöltet, tanúsítva felkészültségét és alkalmasságát a diakónusi szolgálatra. Az ünnepi légkört tovább emelte, hogy Orosz Krisztofer felesége és gyermekei is mellette álltak, részeseivé válva a szentelés felemelő pillanatainak.
Schönberger Jenő püspök prédikációjában arra emlékeztetett, hogy a diakónus szolgálatának lényege nem pusztán feladatok elvégzése, hanem a Krisztussal való személyes, bensőséges kapcsolat. A szentelés titka abban áll, hogy a felszentelt személy Krisztus küldöttévé válik, aki nem a közösség megbízottja, hanem magának Jézusnak a képviselője. A püspök hangsúlyozta: a szolgálat alapja a Krisztus iránti szeretet, ugyanaz a szeretet, amelyet Jézus Pétertől is megkérdezett a Genezáreti-tó partján. Külön kiemelte, hogy a papok és diakónusok közötti testvéri szeretetnek is jellé kell válnia a hívek előtt. A püspök arra kérte a jelöltet, hogy diakónusként legyen feddhetetlen és Szentlélekkel eltelt szolgáló, aki Krisztus szeretetéből merítve őrzi a hit tisztaságát, életével is tanúságot tesz az evangéliumról, és hűségesen kitart abban a küldetésben, amelyre meghívást kapott.
Ezt követően Schönberger Jenő püspök a szertartás rendje szerint kérdéseket intézett Orosz Krisztofer Leventéhez, aki ünnepélyesen megtette ígéreteit az egyház iránti hűségre és szolgálatra. Majd felhangzott a Mindenszentek litániája, miközben a közösség a szentek közbenjárását kérte, a diakónusjelölt arcra borulva feküdt a templom padlóján, a teljes önátadás és az isteni kegyelemre hagyatkozás jeléül. Reszler Mihály, a helyi közösség plébánosa öltöztette be a diakónusjelöltet, ezzel is jelezve, hogy immár hivatalosan is Krisztus szolgálatába állt. Ezt követően a jelenlévő papok köszöntötték őt békecsókkal, befogadva a testvérként közéjük lépő új diakónust. A szentmisén a máramarosszigeti kórus tagjai énekeltek Blegya-Eiben Gellért vezetésével, a kántori szolgálatot Geréd István kolozsvári kántor látta el.
Az ünnepi szertartáson az egyházmegye több plébánosa is részt vett, továbbá jelen voltak görögkatolikus egyház képviselői is. Jelen volt dr. Andrea Gentili, az Egyházmegyei Redemptoris Mater Missziós Szeminárium rektora, Ilyés Csaba, a szatmári egyházmegye általános helynöke és irodaigazgatója, Antku István, nagykárolyi főesperes, Szmutku Róbert nagybányai esperes. A közéleti képviselők közül a város polgármestere, a helyi tisztségviselők és a megyei RMDSZ képviselői is jelen voltak, hangsúlyozva az esemény közösségi és társadalmi jelentőségét.
Az ünnepi szentelést követően kérdésünkre Schönberger Jenő püspök kifejtette, hogy az állandó diakonátus nem pusztán a papsághoz vezető átmeneti lépcső, hanem önálló, teljes értékű rendfokozat az egyház életében. Elsősorban a szeretetszolgálat és a karitatív tevékenység tartozik hozzá, emellett bizonyos liturgikus feladatokat és szentségi szolgálatokat is elláthat. Úgy fogalmazott: ,,az állandó diakónus jelenléte teljesebbé teszi az egyházat, mert olyan területen erősíti meg a közösséget, ahol a papok és hívek munkáját sajátos módon egészíti ki. Az egyházmegyékben egyre több helyen működik ilyen képzés, és ahol a diakonátus jelen van, ott a közösség szolgálata is gazdagodik.”
Orosz Krisztofer diakónus kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy számára a szentelés legmeghatározóbb pillanata a Mindenszentek litániája és a lélekhívás volt, amely mély lelki nyomot hagyott benne, és egész életére útmutatást ad. Hangsúlyozta, hogy a püspök szavai és a Szentlélek kegyelme vezetik majd abban, hogy Istent és a rábízott közösséget hűséggel szolgálja. Mint hozzátette, alpolgármesterként és állandó diakónusként is nagy felelősség vár rá, és mindkét feladatot az evangélium szellemében, szolgálatként kívánja megélni. Bízik abban, hogy a két hivatás egymást erősíti majd, és nem egymás rovására lesz jelen az életében.
A mai nap nem csupán Orosz Krisztofer életében jelent mérföldkövet, hanem az egész egyházmegyében is, hisz a közösség új szolgálattevőt kap, aki Isten népének építésére, az evangélium hirdetésére és a rászorulók segítésére kap küldetést. Az egybegyűltek tanúi lehettek annak a bensőséges és felemelő pillanatnak, amikor a diakónus hosszú lelki felkészülés után teljes szívvel mond igent Krisztus és az egyház szolgálatára.
