A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja 2025. november 22-én, szombaton, 10-16 óra között adventi lelkinapot szervezett hitoktatóknak, pedagógusoknak a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Ad Lucem Zarándokházában. A meghívott előadó Farmati Anna szociális testvér, lelkivezető, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Irodalomtudományi Intézet adjunktusa volt, aki A Teremtő csöndje és megszólalása. Adventi éberségünk tétje címmel tartott adventre hangoló lelkinapot.
Közel 50 pedagógus vett részt a lelkinapon nemcsak a váradi, hanem a debrecen-nyíregyházi és a szatmári egyházmegyékből is.
Mottó: Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható Igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk. (Bölcs 18,14-15)
A lelkinap első része volt a mottó és a cím kifejtése, aminek a lényege az, hogy felismerjük mindazt, ami megakadályozhat minket az éberségben, Isten érkezésének a meglátásában, ezek egyike a digitális zaj, a túlstimuláltstág, a sok képi információ – hogyan tudunk éberek maradni, amikor a figyelmünket annyi minden igénybe veszi, anélkül, hogy kivonulnánk a világból. A csendes idő során három gyakorlat-lehetőség volt a téma elmélyítésére: kontemplatív séta megadott szempont szerint, képmeditáció vagy reflektív versolvasás, majd ezt követték a kreatív megosztások.
A beszélgetés a Lélekben (kiscsoportokban) arról szólt, hogy mi érintett meg bennünket, és mit tervezünk tenni annak érdekében, hogy visszanyerjük/megőrizzük/fejlesszük az éberségünket, belső hallásunkat. A lelkinapot megtisztelték jelenlétükkel Giampiero Gloder apostoli nuncius és Böcskei László megyés püspök, akik elismerően beszéltek a pedagógusi hivatásról mint igazi misszióról, bátorítva a jelenlévőket, hogy a kihívások ellenére is legyenek a remény hordozói a diákok között. Az apostoli nuncius közvetítette XIV. Leó pápa üdvözletét és áldását a jelenlévők számára. Köszönetük jeléül a pedagógusok imáikról biztosították a szentatyát. A lelkinap főpapi szentmisével zárult a székesegyházban, amelyen részt vett Giampiero Gloder apostoli nuncius is és az ifjúsági lelkinapon résztvevő fiatalok is.
Böcskei László megyés püspök arról szólt, hogy a hitoktatók és fiatalok bár külön szerveztek lelkinapot, de mindannyian az Istenhez vezető utat keresték, vele akartak találkozni, aki utat mutat nekünk és a tenyerén hordoz minket.
Adventi éberségünk tétje – gondolatok a lelkinapon részt vett pedagógusoktól és hitoktatóktól
Pedagógus és diák egyaránt azt kereste a maga helyzetében, hogy hogyan erősödhet meg a hitben, reményben, szeretetben.A résztvevők visszajelzései:„Ne várj nagy dolgot életedbe/ Kis hópelyhek az örömök,/ Szitáló, halk szirom-csodák/ Rajtuk az Isten szól: jövök.” (Reményik Sándor: Csendes csodák)
A mai napon, az advent felé vezető utakon indultunk el egyedül, majd egymás kezét is megfogva. Sokan éreztük úgy, hogy csendesen kellene haladni, mivel másképpen képtelenek vagyunk észrevenni létünk csendes, kicsiny csodáit. Az utóbbi időben, képzéseink is átalakultak: mára már meghitt, építő, egymást gazdagító együttlétekké válhattak ilyen módon. Ami engem illet, a mai napon is hazaérkeztem. Kedves, mosolygó barátok közé jöttem, pedagóguskollégák, kiváló szevezők, előadók, irányítók és egyházi elöljárók jöttek velem, előttem, mellettem, mögöttem. Ilyen formán együtt gondolkodhattunk és ráérezhettünk a lehetőségekre, az ünnep valódi ajándékaira. Mindenki az öröm ünnepe felé tekintett, s mivel sokan elfáradtunk a hétköznapok ránk zúdúló gondjainak súlya alatt, jó volt megállni, együtt és külön-külön is újrafogalmazni azt, hogy mit is várunk az ünneptől? Az ember állapotából adódóan keresi a boldogságot. Ehhez kérünk a megszülető kisdedtől látó szemet, megvilágosodott elmét, hogy szívünk-lelkünk megtelhessen örömmel, fénnyel…és ezt továbbadhassuk, mert adni, a legnagyobb öröm. Ám adni csak az tud, akinek van miből ajándékozni. Köszönök mindent. Áldott adventi várakozást! (Zalder Éva-Mária, Nagyvárad)
Az adventi lelkinapon kicsit megpihentem. Feltöltődés jelentett, ahogy a séta során felfedezhettem Isten jelenlétét a kis lila virágokban és a templomi orgona zúgó hangjában. Rácsodálkozhattam pedagógus társaim sokarcú hitére a megosztások során. Ki, hogyan készülődik majd adventben? – volt a kérdés. Ez a nap segített, hogy tudatosabban várjam Jézus születése ünnepét. Köszönöm szépen! (Végvári Kinga, Debrecen)
Mit tehetünk magunkért advent idején? Erre a kérdésre kerestük a választ az ünnepre hangoló lelkinapon. Farmati Anna lelkivezető, egyetemi adjunktus adventi gondolatai inspirálóak, továbbgondolásra késztetnek. Az elvárások, a megfelelések hálójában merjünk lelassulni, nemet mondani, csökkenteni „ az elterelő tényezőket”, és csendesüljünk el, „szervezzük át működésmódunkat”, hiszen a teremtő csend, az éber figyelem visz közelebb önmagunkhoz, életünk misztériumához, az isteni jelenvalósághoz. Kontemplatív figyelmünket szólította meg a visio divina spirituális gyakorlat, lényeglátásunk, látásmódunk átalakítását ösztönözte, arra késztetett, hogy átkeretezzük a valóságot, más perspektívából, más ablakból tekintsünk a világra, és környezetünk apró, látszólag jelentéktelennek tűnő részleteiben, hétköznapjainkban vegyük észre a szakrálist, a teremtő erő működését. Így kerültek új kontextusba a betontörmelék között díszelgő színes őszi falevelek, a váratlanul felbukkanó aszparágusz „fürtjei”, a Kanonok sor, a kopár templomkertben zöldellő olajfa, az örökzöld fenyő és megannyi, fényképekben megörökített kis csoda. „A felfedezés igazi útja nem új tájak keresése, hanem az új szemmel történő szemlélés.” (Marcel Proust) Köszönöm a tapasztalatot, az élményt! (Palotás Zsuzsa, Nagyvárad)
A borongós őszi nap ellenére jó érzés volt látni, hogy határon innen és túlról milyen sokan összegyűltünk erre az alkalomra, és a találkozásnak, mint , nyolcadik szentségnek” örvendhettünk. „Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava … ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén.” (Bölcs 18,14-15) Isten Igéje így érkezett el hozzánk is, a csendbe burkolózva, mindennapjaink sietős útjain, és megállásra késztetett, hogy megfontoljuk a kérdéseket: Miben lesz más az idei adventem? Mit szeretnék másképp tenni az idei Karácsonyra készülve? Hova fordítom figyelmemet? Mit szeretnék meglátni? A közösben megosztott pillanatképek, fényképek, vers idézetek segítettek minket abban, hogy választ találjunk önmagunkban, döntéseinkben, hozzáállásunkban. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az élmények. (Trepszker Erika SJC, Szatmár)
A lelkinapon való részvétel számomra jelentős lelki megerősítést és elmélyülést adott. Különösen hálás vagyok azért, hogy az apostoli nuncius és a püspök úr a tanári hivatást elismeréssel illették; ez ritka, mégis rendkívül felemelő és megerősítő gesztus. A kontemplatív séta csendje és reflexív tere mélyen megszólított. A régi barátokkal és ismerősökkel való találkozás pedig tovább gazdagította a napot, és különös módon „léleksimogató” élményt nyújtott. (Dan Beáta, Nagyvárad)
Örömmel tölt el, hogy egykori Szent Lászlós diákként, immár én is pedagógusként térhettem vissza szeretett tanáraim körébe, és együtt vehettünk részt a lelkinapon, mely utat mutatott a befelé figyeléshez, az elcsendesedéshez még akkor is, ha mi is, és a világ is rohan. Isten kegyelméből sikerült feltöltődnöm. Erőt kaptam ahhoz, hogy újult erővel folytassam a hivatásomat. A tegnapi nap megerősített abban, hogy milyen fontos, hogy engedjük, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk. Köszönöm a lehetőséget! (Kállai Dóra, Hegyközkovácsi)
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen az adventre hangoló lelkinapon. Remek alkalom volt arra, hogy a hétköznapok forgatagából kiszakadjunk és elcsendesedjünk egy kicsit. Jó volt megtapasztalni, hogy egy rövid, csendes séta alatt, az egyszerű dolgokra irányítva a figyelmünket, milyen üzeneteket közvetíthetnek számunkra. Felemelő érzés volt a nuncius úrral való találkozás, aki nagyon közvetlen és barátságos volt. Igazi lelki feltöltődést jelentett számomra a mai nap. (Dobai Beáta, Kárásztelek)
Először vettem részt a pedagógusok lelki napján, mivel nem olyan régóta tanítok. Igazi felüdülés volt számomra ez a nap, ami azt az üzenetet hordozta, hogy ki kell lépni a megszokottságból. Megszoktuk a hétköznapok forgatagát, hogy folyton tenni kell valamit, de beleszoktunk akár az imamódunkba is, és lehet emiatt nem úgy tudunk töltekezni, ahogy szeretnénk. Az előttünk álló adventi időszak nagyon jó alkalom arra, hogy félretegyük a megszokottat és engedjünk teret az új dolgoknak, melyeken az Úr közelíteni akar hozzánk, hogy újta felfedezhessük közelségét és meglássuk majd a karácsonyi csodát! Köszönet minden építő gondolatért az előadóknak, kollégáknak, köszönet a szervezőknek és mindenekfelett a jó Istennek! (Vidican-Lokodi Tünde, Nagyvárad)
A lelkinapok számomra mindig feltöltődést jelentenek, fontos esemény az egyforma hétköznapok soraiban. Ez mindig egy különleges nap, amiben sok minden benne van: találkozások, a szó minden értelmében, hiszen nemcsak kedves ismerősökkel, barátokkal, hanem önmagukkal és Istennel is találkozunk. Kicsit más dimenzióba kerülünk, másképp nézzük, másképp látjuk a világot. Különösen a mostani lelkinap feladata mutatott arra rá, hogy érdemes az apró dolgokban is meglátni a jót, a szépet, a Teremtőt. Érdemes egy kicsit megállni, lassítani, önmagunkba nézni, és ezáltal is közelebb kerülni Istenhez. Minden lelkinapnak van számomra egy fontos üzenete, ezek által ünneplőbe öltözik a lelkünk, a szívünk, és felkészít arra, hogy megfelelő lelkülettel fogadjuk a közelgő adventi időszakot és a karácsonyt. Köszönöm, hogy ott lehettem, és mindenkinek kívánok áldott ünnepet! (Zatoschil-Ballai Zsuzsa, Margitta)
Az idei évben vettem részt először a pedagógusok adventi lelkinapján. Körvonalazódott bennem, bármennyire szoktalan még, egykori pedagógusaim, példaképeim, mára már kollegáim lettek. Hálás vagyok a talákozások pillanatáért, a csillogó tekintetekért, a szeretetteljes ölelésekért és szívből jövő, mély beszélgetésekért. A mai nap segített megfogalmazni, hogy mire vágyik leginkább a lelkem az adventi időben: arra, hogy, hogyan segíthetem a kis Jézus megszületését a szívemben. (Gyarmati Noémi, Nagyvárad)
Az adventre hangoló pedagógus lelkinapra nagyon nagy szükségünk van, hisz a rohanó világ sodor magával és ezt a példát látják a tanítványaink is. Ez alkalommal is remek ráhangoló, elcsendesítő ötletet kaptunk úgy Anna testvéről, mint a kollégáktól a kiscsoportos beszélgetés során. Csendre van szükségünk, hogy meghallhassuk az Igét, hogy meglássuk, illetve kiszűrjük a lényeges dolgokat a mindennapokban. Meg kell értenünk és értetnünk, hogy mint minden fontos eseményre, a legfontosabbra, a kis Jézus születésére lélekben is készülni kell. Ezeket az ötleteket továbbíthatjuk tanítványainknak, a szülőknek, kollégáknak. Külön öröm és megtiszteltetés volt a püspök úr és az apostoli nuncius úr hozzánk intézet gondolatai, majd a főpapi szentmisén való részvétel is. (Czégely Erika, Tasnád)
„Friss” pedagógusként első alkalommal volt alkalmam részt venni a Pedagógusok lelkinapján. Jó volt hallani a kollégák véleményét, és egy-egy helyzetkép erejéig belelátni picit az életükbe, és konstatálni, hogy sokszor „ugyanabban a cipőben járunk”. És azt is jó volt ismét hallani, hogy a megoldás csak az, ha a zűrzavaros, és túlpörgetett világunkban el tudunk csendesedni, meg tudunk állni picit, tudunk szemlélődni, és néha a kisgyermekekre oly jellemző módon rá tudunk csodálkozni a körülöttünk levő világ apró szépségeire. Köszönöm a lehetőséget! (Tempfli Csongor, Nagyvárad)
Ez a lelkinap jó alkalom volt az elcsendesedésre, a lélek belső hangjaira, rezdüléseire figyelni. Örök változásban élünk, sokszor a reménytelennek tűnő helyzetekből is van kiút, remény a jobb és szebb változás irányába. (Bokor János, Érmihályfalva)
A lelkinap során egyre mélyebben megerősödött bennem az a felismerés, hogy valójában rajtam múlik, sikerül-e kinyitnom a szívem ablakát. Ebben a zajos, elvárásokkal és feladatokkal teli világban, csak akkor tudok igazán meghallani, meglátni és befogadni valamit az ott várakozó Istenből, ha engedem, hogy a külső zűrzavar helyett a belső csendre figyeljek. Ez az együttlét újra emlékeztetett arra, hogy a meghittség nem kívülről jön, hanem belülről fakad. Amikor sikerül visszaszállnom a saját lelkem csendjébe, akkor válok képessé arra, hogy ne csak jelen legyek, hanem valóban jelen is maradjak. És ez a jelenlét az, ahol a valódi találkozások megszülethetnek – önmagammal, másokkal, és Istennel. (Károlyi Gabriella, Nagyvárad)
A mai lelkigyakorlat, még ha időben rövid is volt ahhoz, hogy el tudjunk mélyülni az adventi, karácsonyi lelkületben, mégis sikerült lelkünkben elindítson egy folyamatot a karácsony misztériuma felé, hogy Istent meglássuk a hétköznapokban, és tudjuk megteremteni azt a csendet, ahol Isten hangját meghalljuk. „Mikor nyitott szemmel nézem, Istenem, amit teremtettél, a mennyország már az enyém.” (Bingeni Szent Hildegárd). Adventi utravalónak ezt az idézetet viszem magammal a lelkinapról, amit oly kifejezően ábrázol Ladislav Zaborsky festménye. (Ciobancan Lilla, Nagyvárad)
Közeledünk az adventi időszakhoz, amely a „várakozás” jegyében telik. Önmagunkra figyelni, jobbnak lenni, félreteni a világi dolgokat és a lelki dolgokkal foglalkozni – ez volna a készülődés lényege a karácsonyra. A Teremtő csöndje és megszólalása kellene legyen mindnyájunk számára az a mérce, amiután vágyódunk. Manapság nem könnyű „hallgatni” a csendet ebben a rohanó világban, de csak rajtunk múlik, hogy ez mennyire sikerül. Egy lelkinap élménye segíthet ebben. Szükségünk van egy útmutatóra, bátorításra a mindennapokban. Mindennap egy döntés, a lehetséges és a lehetetlen bennünk van, mi választunk. (Beke Csaba, Nagyvárad)
A résztvevők visszajelzései hűen tükrözik, hogy a lelkinap különleges alkalom volt számukra, ahol önmagukkal, egymással és a jó Istennel találkoztak, megerősödtek hivatásukban és a Lélek finom érintései által Élet fakadt bennük, hogy abból merítve, megújult erővel tudják szolgálni a rájuk bízott gyermekeket.
Benedek Ramóna hitoktató
