A Romániai Építészek Szövetsége által szervezett XVI. Országos Építészeti Biennálén kategóriájában első helyezést ért el hargitafürdői pálos kolostor.
Az Orazágos Építészeti Biennálé a legrangosabb építészeti rendezvény Romániában. Az idén „Másként” mottóval meghirdetett rendezvényen 19 kategóriában nevezhettek a jelentkezők. A harmadik szekcióban (oktatási, egészségügyi, kultikus, közösségi és közlekedési épületek) indult és nyert el első helyezést a pálos kolostor.
A 2024-es magyarországi Média Építészeti Díj után idén Romániában is elsőnek, a legjobbnak értékelték az épületet. A pálos rend honlapján Macalik Arnold építész írása ismerteti a hargitafürdői kolostort, ezt olvashatják alább.
A pálos rend Erdélybe való visszatérésekor egy szokatlan helyszínt választott: a volt bányásztelepülést, Hargitafürdőt, mely egy elszigetelt, alpesi környezetben fekszik. A meredek, erdővel borított területen már állt egy fatornyos templom és egy újonnan épült plébánia; az új épületnek funkcionális és térbeli kapcsolatot kellett teremtenie két, jelentős szintkülönbséggel elválasztott szint között.
A projekt világos és következetes elrendezésen alapul, alkalmazva a „ház a házban” elvet. A központi tengely – amely a kápolnát, könyvtárat, konyhát és kazánházat foglalja magába – gerincként funkcionál, amely körül a szerzetesi cellák elhelyezkednek. A térbeli megoldás a belső, befelé fordított kerengő spiráljára épül, mely egy eltolt szintekkel rendelkező toronyba van integrálva. Ennek a toronynak a hangsúlyos vertikalitása szimbolikus értéket kap, utalva a szerzetesi életre jellemző transzcendencia eszméjére.
A kápolna, amely a központi tengely legmagasabb szintjén található, az építészeti kompozíció csúcspontja. Egy fordított paraboloid térfogat fedi, zsindelyezéssel burkolva, és az ég felé nyílik, ami a vertikális feszültség oldásának hatását kelti, és szándékos szakítást jelez az együttes többi részében jelen lévő emberi léptékkel.
A torony felső szintje magába foglal egy, a zarándokok fogadására szánt teret, melyet nagyméretű üvegfelületek határolnak, keretbe foglalva a hegyi tájat. Ez az elrendezés lehetővé teszi a szerzetesi közösség és a látogatói zóna világos elválasztását, anélkül, hogy kizárná a liturgikus szertartásokon való részvétel lehetőségét – ez a hagyományos oratóriumok kortárs értelmezése.
Érzékelési szempontból a belső tér a kontrasztok ellenőrzött feszültségére épít: masszív és finom, hideg és meleg, ipari és otthonos. Ez a dialektika, a jól kalibrált akusztikával együtt, támogatja az itt élő közösség összetartását, miközben az anyaghasználat és a geometria kortárs építészeti nyelvet kínál, de világos utalásokkal a régi korok építészeti és szimbolikus hagyományaira.
Forrás: pálos rend
Fotó: Macalik Arnold, Biri Balázs, Lázár Csaba
